Ugyan az ok, az eredő más, de az okozat hasonló ahhoz, mint ami a skandináv országokban történt. Napjaink Oroszországa rég elfeledett alapanyagok, eljárások után kutat, az Orosz Anyácska régi/új arcát mutatja. Ha már kiszorult a hamburger és a tészta, sorra jelennek meg a bábuskák receptjei, természetesen új köntösben, legyen szó a borscs-ról, vagy a SCSI-ról. Új beszerzési központok nyílnak helyi termékekre specializálódva, ahol eddig argentin sonkát árultak, ott ma brjanszki vagy voronyezsi lóg, ahol francia sajtok illatoztak, ott most a nagy orosz vidék legváltozatosabb árúit szeletelik. Sokan „új orosz konyháról” beszélnek, a Newsweek egy januári cikkében Moszkvával kapcsolatban izgalmas és pompás konyháról ír, megemlítve, hogy az orosz főváros Európa egyik legérdekesebb kulináris fővárosa, melyet hipster lelkületű séf-fenegyerekek vezetnek.
White Rabbit fotó: whiterabbitmoscow.ru
Mint például a Magyar Konyha által decemberben megszólaltatott Vlagyimir Muhin, a S.Pellegrino top 50 éttermi listájának 23. helyén tanyázó White Rabbit Restaurant & Bar konyhafőnöke, aki persze már jóval az embargó előtt felfedezte magának ősei konyháját. Szavait mintegy kvintesszenciájaként is értelmezhetjük a nemzeti öntudattól átitatott mai orosz hétköznapoknak: „Ötödik generációs séf vagyok, az orosz konyha a véremben van. A helyi termékek inspirálnak, ezek közül számtalan külföldön ismeretlen, ránk jellemző, csakúgy, ahogy számtalan speciális főzési eljárás is. A modern technológiát és az orosz tradíciót házasítom, melynek eredmény az új orosz konyha. A hagyomány örök, az újítási lehetőségek száma végtelen.”