„Édesanyám úgy mesélte, kezdi a történetet Gianni, hogy amikor a Háromkirályok a kis Jézust keresték, eltévedtek és végül egy csúnya, hosszú orrú, fogatlan banya mutatta meg nekik az utat. A hálás Háromkirályok kérlelték a rút öregaszonyt, hogy menjen ő is velük, de ő nem ment. Ezt azonban hamarosan nagyon megbánta, ezért útnak indult, hogy találkozhasson a kis Jézussal. Befana, a seprűnyélen utazó jóságos boszorkány azonban nem találta rá a kis Jézusra, és azóta is bolyong, és vízkereszt éjjelén (la notte dell’Epifania), január ötödikéről hatodikára virradó éjjel ajándékokat, édességet oszt a jó gyerekeknek, és szenet, vagy szénfekete cukrot a rossz gyerekeknek.” – meséli Gianni, aki gyerekként maga is nagyon várta, hogy Befana ajándékot hozzon neki.

„A vízkereszthez kötődő Befana alakja különösen Toszkána, valamint Lazio, Emilia-Romagna, Marche és Umbria régiókban volt népszerű és innen terjedt szét egész Olaszországban.” – mondja Gianni. A boszorkánybábú elégetése régi pogány szokás, így Befana alakja is a messzi pogány múltban gyökerezik. „Nem szokás róla beszélni, de az, hogy Vízkeresztkor Befana ajándékot oszt a gyerekeknek, csak 1928, vagyis a Mussolini diktatúra ideje óta van. Mussolini szerencsére már nincs, de az ajándékozás és Befana a gyerekek legnagyobb örömére megmaradt.” – összegzi Gianni olasz derüvel a történteket. Olaszországban egyébként a Mikulás érkezése nem december hatodikához kötődik, mint Magyarországon. A hagyományos olasz Télapó, a „Babbo Natale” szenteste érkezik. „Nálunk vízkeresztkor Befana teszi a zoknikba az ajándékot, s nem a Mikulás.” – magyarázza Gianni az olasz szokást, s nevetve még hozzáteszi, hogy „a vízkereszt még azért is fontos nekünk, olaszoknak, mert a hagyományok szerint ezen a napon, január hatodikán rendezik az újév első bajnoki meccseit is.”

Vásárok, fesztiválok

Vízkereszt ünnepe a vásárok, szabadtéri programok szezonja is. Az egyik leghíresebb vízkereszti vásárt Róma főterén, a Piazza Navona-n rendezik, de persze van máshol is. Az olasz ünnepi szokásokról nehéz összefoglalóan és röviden beszélni, mert annyiféle és tartományonként, városokként is különböző lehet. A Marche régió középkorias Urbania városkájában ilyenkor négynapos fesztivált tartanak, amely az egyik legnagyobb Befana ünnep Olaszországban. Velencében vízkeresztkor beöltöznek a gondolások és a Grand Canalén versenyeznek. Ez a Regatta delle Befane. Milánónak, Firenzének és sok más városnak ugyanígy megvan a saját vízkereszt ünneplő hagyománya.

 Pinza, mostarda, befanini toscani

Karácsonytól szilveszterig a panettone és a pandoro a legnépszerűbbek. Vízkeresztkor Észak-Olaszországban a pinza az egyik legkedveltebb sütemény. A pinza veneta Velence tradicionális vízkereszti süteménye. Eredetileg száraz kenyérből és kukoricalisztből (vagy búzalisztből), szárított fügével, édesköménymaggal, mazsolával, cukorral, vajjal készült, helytől is függő összetételben. Édes likőrrel, borral, de akár borhabbal (zabaglione) is érdemes fogyasztani. Bolognaban a pinza gazdagabb és vajasabb, mint Velencében és a mazsola mellett mostarda is van benne. „A mostarda – magyarázza Gianni – egy tipikus észak-olasz termék, amely kandírozott gyümölcsökből mustárízesítésű sziruppal, besűrített musttal készül.” Persze, nem lennénk Olaszországban, ha a mostarda nem lenne többféle. A legismertebb mostarda a cremonai, a mantovai és a vicenzai, de már van szicíliai változat is.  „A mostarda cremonese talán a legfinomabb. Sokféle gyümölcs van bene.  A mostarda mantovana apró, savanykás zöldalmából készül. A mostarda vicentina pépesebb, olekvárosabb és főleg birsalmából áll. Astiban a birsalmához körtét is kevernek.” – jellemzi a pinza jellegzetes hozzávalóját Gianni. Vízkeresztkor, a pinza mellett az otthon készített, csillagot, halat, madarat, boszorkányt formáló, színes díszítőcukrokkal megszórt toszkán vajas aprósütemények, a befanini toscani is népszerűek és ebben a műfajban különösen a toszkán Cameiore városában készített sütemények híresek Olaszországban.