Egy Los Angeles-i étterem érdekes felállásban foglalkoztatja a dolgozóit: az alkalmazottaknak nincs fix munkakörük. Szükség szerint bármelyik munkafolyamatba bekapcsolódhatnak, ami csak egy étteremben adódhat, a hússzeleteléstől az asztalok leszedéséig.
A rögzített munkahelyi pozíciók nélküli étterem ötlete első hallásra kissé meglepőnek tűnhet. Egy néhány fős személyzettel üzemelő kávézónál még könnyen el tudjuk képzelni, hogy működőképes a dolog, egy étterem esetében azonban már jó pár kérdés felvetődik.
David G. Wilcox
Az éttermi munkakörök újragondolása David Wilcox, a Los Angeles-i Journeymen étterem elhivatott és közkedvelt séfje (pop-up főzések állandó vendége) nevéhez kötődik.
Wilcox a séf munkája alá úgy szervezi a feladatokat, hogy mindenki mindenből kivegye a részét. Elképzelése szerint így egy-egy munkakör végzésébe nem fásulnak bele a dolgozók, és a borravalókból sem csak kint, a placcon dolgozók részesülhetnek.
Journeymen Facebook
Számítanak rá, hogy a széles munkakörre felvett alkalmazottak több területen tapasztalatlanok lesznek. Az ebből eredő problémákat folyamatos tréningezéssel szándékoznak áthidalni. Bár elsőre kissé feleslegesnek tűnik, hogy minden alkalmazott minden munkafolyamathoz értsen, az étteremvezető mégis meg van róla győződve, hogy a befektetett idő és energia meg fog térülni. A dolgozók új ismeretekkel gazdagodnak, és idővel sokkal képzettebbek lesznek, és jobban átlátják az étterem működéséhez szükséges folyamatokat. Aki felszolgált, lehet, hogy még aznap kenyeret fog sütni.
Hogy ez az elképzelés olajozotton működjön, Wilcox az állásinterjúkon különösen nagy gondot fordít a megfelelő jelölt kiválasztására. Mivel a helyről köztudott, hogy nem kínál fix pozíciókat, olyan emberek jelentkezését várják, akiknek ez nem jelent problémát. Emiatt sokkal
szívesebben vesznek fel egy tapasztalatlanabb jelöltet, aki tud és akar is keményen dolgozni, és nyitott rá, hogy nap mint nap újat tanuljon.
Ami a bérezést illeti, minden alkalmazott egységesen 14 dolláros órabérrel kezd (kb. 3600 forint), ami később a tapasztalat függvényében növekedhet. Amerikában sokszor óriási szakadék tátong a felszolgáló-, illetve a konyhai személyzet bérezése között. A borravaló általában csak azt illeti, aki személyesen is kapcsolatba került a vendéggel, cserébe a konyhán dolgozóknak rendes fizetés jár (azonban ez a gyakorlatban nincs mindig így, ez egy állandó forrpont az amerikai éttermek életében). A Journeymen vezetősége a borravaló elosztásánál is igazságosságra törekszik, elképzelésük szerint mindenki a tapasztalatától függően részesedhet belőle.
Az, hogy pontosan ki mennyit keres, minden alkalmazott számára nyitott könyv, szó szerint: az étterem könyvelése ugyanis mindenki számára hozzáférhető.
A vezetőségnek esze ágában sincs elrejteni a számokat, sőt pont így próbálja motiválni az alkalmazottakat: ha jól dolgoznak, mindannyian többet fognak keresni.
Wilcox a közeljövőben egy cégen belüli osztalékrendszer bevezetését is tervezi. Az elképzelés szerint minden alkalmazott egy-két százalékos arányban a cég részvényese is lenne egyben. A tulajdonosok természetesen fenntartanák a jogot, hogy ha elégedetlenek, bárkit bármikor kivásárolhassanak, illetve a részvényesek nem adhatnák el a részvényeiket másoknak. Wilcox meglátása szerint az üzlet növekedése sok esetben a minőség rovására megy, ezért akarja az alkalmazottakat anyagilag is érdekeltté tenni a sikerben.
Az étterem mindössze két hónapja nyitott, és az eddigi visszajelzések egyértelműen pozitívak. Az alternatív munkamódszer bevezetése Wilcox saját bevallása szerint egyelőre nagyon sok energiáját felemésztette, azonban bízik az alkalmazottaiban. Kíváncsiak vagyunk, hogy beválik-e az elképzelése.
Forrás. Képek forrása.