De arra senki nem gondolt, hogy olyan konyhát vittek, ahol odafigyeltek a főzési technikákra, az időkre, a hőmérsékletre és a feldolgozás módjára. Nem könnyű ugyanis elképzelni, milyen lehetett az íz(le)lésük, ha csak az első emberfélék tastfelépítésére, a fogazatukra, a méreteikre és a talált baktériumokra tudunk alapozni.
A kérdés nem hagyta nyugodni Stephanie Schnorrt, a Leideni Egyetem (Hollandia) elkötelezett archeológusát, aki az utóbbi években elmélyülten kutatta ezt a témát. A Tanzánia területén élő, 10 ezer éve ugyanolyan, vadászó-gyűjtögető életmódot folytató hadza törzs tagjait vizsgálta, akik az Olduvai-szurdok közelében élnek, ami ma a régészek számára a világ egyik legérdekesebb helyének számít.
Stephanie Schnorr a Science Dailyn pubikált cikkében leírja, hogy a hadzák étrendjéből kiindulva nem tévedhetünk, ha megállapítjuk, hogy az őskori emberek minden nap ettek rostokban gazdag gyökereket és gumókat, amikből az energiát nyerték. A gumókat nyersen vagy megsütve is fogyaszthatták, de valószínűleg kitapasztalták és pontosan tudták, hogyan és mennyi ideig süssék őket, hogy egyrészt pont a megfelelő ízük és állaguk legyen, de ami még fontosabb: hogy a lehető legtáplálóbbak legyenek. A hadzák felfedezték, mennyi ideig és milyen hőmérsékleten kell sütni a gumókat, hogy elinduljon a bennük levő keményítő kocsonyásodása. Ma már tudjuk, hogy ez a főzés alapvető folyamata, mert ez garantálja a keményítőtartalmú ételek emészthetőségét, ez indítja be az emésztő enzimek működését.
Fotó: Instagram/arnaudrg
Azt is megfigyelte, hogy bár sok gyökér nyersen is fogyasztható, a hadzák inkább megsütik őket, mégpedig pontosan 20 percig. Úgy tűnik tehát, hogy őseink ugyanúgy képesek voltak várni a jó ételre, mint ahogy ma várunk szinte akármennyit egy étteremben, hogy a lehető legfinomabbat kapjuk. Bizonyos gyökerek húszperces sütése ugyanis bőven túl van a szükségesen, hiszen nem tartalmaznak méreganyagot, tehát akár nyersen is elfogyaszthatták volna őket.
Más kutatások a paleolit kor (40 ezer évvel ezelőttől számoljuk) főzési szokásaira koncentráltak. A húst földbe vájt lyukakban sütötték és füstölték. Ide helyezték be a nyársakat, és akkor már elkezdék használni az első hőszigetelő edényeket is. Fakéregből készítettek ételtárolókat, a magokat és a gyökereket megfőzték és összetörték, így lett belőlük valami leves- illetve főzelékféle, de a vadászó törzsek az elejtett állatok bőréből is készítettek tárolózsákokat. Aztán elkészültek az első agyagedények, és a főzési technikák is finomodtak – és még mindig 14 ezer évvel ezelőtt vagyunk.
A sóban konzerválás, a bor erjesztése és egyéb finomabb konyhai technikák pedig a neolitikumra (Újkőkorszak, Kr.e. 6-8 ezer évvel) nyúlnak vissza.