Budapesti bárteszt sorozatunk következő állomása a sokat látott TG Italiano. Hogy miért esett pont erre a helyre a választásunk? Mert szerettük volna megnézni, hogy egy vállaltan a turista góc közepén elhelyezkedő, de múlttal és hagyománnyal rendelkező étterem és bár hogyan tudja kiszolgálni az igényeket egy olyan közegben, ahol az igények bizony nagyon sokfélék lehetnek.

Hogy miért adtuk a cikknek azt a címet, hogy szorgalomból jeles? Mert a TG Italiano olyan, mint egy jó tanuló. Jó tanuló egy olyan helyen, ahol nagyon könnyű elkanászodni, ahol sajnos a rosszat is el lehet adni, ahol lehet akár csalni, lopni is. Ahol akad rossz társaság is, amelynek nem is olyan nehéz elcsábulni. A TG Italiano azonban úgy tűnik, tartja magát a tisztes vendéglátás elvárásaihoz, és stabilan szolgálja ki azt.

Kezdjük mindjárt a fogadtatással: augusztusi este lévén a hely kívül-belül tele van, nagyon nagy a pörgés, gyorsan cserélődnek a társaságok, a kiszolgálás mégis személyes tud maradni. Ez rögtön jópont. Egy felszolgáló sokféleképpen lehet kedves és profi, a mi esetünkben az történt, hogy úgy hitette el a pincér, hogy én vagyok a legfontosabb, sőt, csak én vagyok fontos, hogy csak egy pillanatra futott át az agyamon, hogy “de hiszen ez nem igaz”.

Bártesztre jöttünk, úgyhogy a vaskos és tartalmas koktéllapot vettük először szemügyre. Rögtön megtetszett a Tokai Napfény Spritz nevű aperitif koktél, gondoltam, izgalmas lehet a klasszikus Aperol Spritz “magyaros” változata Oremus Szamorodnival, de kezdésként hezitálásra késztetett a TG Champagne nevű pezsgőkoktél is. Döntésképtelenségünket a felszolgálóval is megosztottuk, aki azonnal tudta a választ: ne válasszam egyiket se, de hadd csináljon a bartender valami különlegeset nekem, amelyben mindkettő italból visszaköszönnek a vágyott részletek. Így aztán kaptam egy málnás proseccót, és győzött a szezonalitás a TG Champagne narancsos-lime-os ízesítése felett. De hogy hűek maradjunk a klasszikusokhoz, és fittyet hányjunk a szezonra, kértünk egy Testarossát is, és nem bántuk meg. Mindkét ital beváltotta az ígéretét: felfrissülést hozott a prosecco és a piros gyümölcsök is, egy ilyen forró nyári nap alkonyán.

Mindenképpen érezni szerettük volna a hely szellemét is, ezért választottunk egy italt a TG klasszikusok közül is. Ez lett a Cirocco, amelynek hangzatos összetevői a Cîroc, a Cointreau, a lime, a tonik, a szőlő, a citromfű, a szóda és az áfonyalé. Ez is egy igazán frissítő, jéghideg long drink, és arra jutottunk, hogy ha csak egy koktélt ihatnánk egy este folyamán, akkor valószínűleg ez lenne a tökéletes választás. Sokáig (és végig) élvezhető, nagyon nyári ital, amivel persze vigyázni kell, hiszen hiába long, bódít azért rendesen így is.

Hogy az ételekről is ejtsünk egy szót, úgy döntöttünk, hogy a koktélok mellé nem kavarunk be semmi komolyabbal, hanem kérünk egy Margherita pizzát. Korrekt pizzát kaptunk, azt nem mondhatjuk, hogy a környéken a legjobbat, de azt igen, hogy a második legjobbat.

Búcsúzóul ismét egy nagy-nagy klasszikust, a sajnos teljesen elközönségesedett Piña Coladát választottuk. Ez az az ital, amelynek a hírnevét porba súlytották a vidéki és külvárosi diszkókban évekig koktél-egyeduralmukat élvező rettenetes változatok, ami nagy kár, hiszen a Piña Colada nagyon jó ital, ha jól készítik el. A koktéllapon itt Piña Colada Original 1954 néven szerepel, ami jó jel. Végszóként csak annyit mondhatunk, hogy ha valaki szeretné magában visszaállítani a Piña Colada renoméját, akkor igyon egyet a TG Italianóban.

Ez nem olyan hely, ahol csak forgatjuk a szemünket, és megismerjük az újhullámos koktélkészítés összes csínját-bínját. Nincsenek punk megoldások, nem kapunk perzselő fahéjat az eszpuma tetején. Nem dobunk hátast, nem érnek meglepetések. Egyszerűen és tisztességesen kivitelezett, jó minőségű, megbízható italokat élvezhetünk, és lássuk be: ez becsülendő érték egy olyan helyen, ahol a vendégek 90 százaléka turista.