Természetes filozófia – ilyen a Narisawa

Nyolc évig járta Európa legjobb éttermeit nyitott szemmel és füllel Yoshihiro Narisawa, mielőtt hazatért Japánba és megnyitotta első éttermét, majd hét évvel később, 2003-ban a Lés Créations de Narisawát Tokióban. Ezt nyolc évvel később Narisawára egyszerűsítette, és elkezdett díjakat nyerni vele: idén például a nyolcadik helyet szerezte meg a San Pellegrino Világ Legjobb Éttermeinek 50-es listáján, és egyben Ázsia legjobb étterme lett.
Konyhája az úgynevezett Satoyama irányzathoz kötődik, ami a természethez való visszatérést helyezi a középpontba. A Narisawa legfőbb törekvése, hogy a természetet hozza el a tányérra, és ily módon az ételen keresztül építse újjá a kapcsolatot az ember és a természet között. Fontosnak tartja a szezonalitást, és jellegzetes japán alapanyagokat használ, de mindezt modern technológiával ötvözi és új perspektívából nézi, amelyben keveredik a Kelet és a Nyugat. Követi és újragondolja a japán ünnepi kalendáriumot, amit a szigetországban minden japán tiszteletben tart. Mindez meg is jelenik a tányérokon az elemek formájában. A cél, hogy a természetet egy szakács szempontjából értse meg, dolgozza fel, és az üzenetet átadja a vendégeknek.
Narisawa konyhájában csak organikus hozzávalókat használ, kiiktatja a nagykereskedőket. Alapanyagait közvetlenül a termelőktől és halászoktól szerzi be, az étterem alatt pedig még egy nagy kádat is építtetett, amelyben a reggel megérkezett élő halak és rákok úszkálnak.
Narisawa konyhája csupa filozófia. Egyik fogásának neve: Az élet és a halál. Kacsa és vér. Ebben a kacsamellet vörös céklalé kíséri, hogy a vérre emlékeztessen, ha ugyanis csak maga a kacsamell lenne a tányéron, nem jutna eszünkbe az állat előző élete. A húst rizspapírból készült henger veszi körül, amit a céklából nyert, ehető gyertya világít meg, hogy egy pillanatig elgondolkodjunk és emlékezzünk az életre, amit megkaptunk. “Azt szeretném, ha az emberek nem egyszerűen megennének egy fogást, hanem ezzel magát az életet szívnák magukba, hiszen az benne van az élteleinkben. Hiszek a hozzávalókban rejlő elemek erejében, tehát hiszek a felszolgált fogásban” – fejti ki Narisawa az étterem filozófiáját. Náluk érezni lehet az idő múlását: ahogy az év során változnak a táj színei, a virágok és a mezők másképp néznek ki, más a madarak éneke, a szél fújása és a Hold járása, úgy változnak a fogások a tányéron, de mindig érezni bennük a négy évszak minden csodáját. A japánok szerint mindenben ott van az istenség, és meg kell őrizni az elemek erejét, ami a tányéron a hozzávalókat erejében mutatkozik meg. A természetes táj eredeti szépsége – amit az ember szép lassan tönkretesz – ott él Narisawa minden tányérján. Egy ott elköltött vacsora olyan, mint egy utazás a japán szezonalitás és a japán kultúra mélyére, a vacsorát kísérő borok pedig a legjobb japán borászatokból érkeznek: a naganói pinot noir, az iwatei rizling, a yamagai bordóitípusú vörösbor méltó kísérői a Narisawa tányérjainak.