A sushi több évtizede folytatja diadalmenetét szerte a nagyvilágban. Gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, hogy a sushifogyasztás aranyszabályai idővel kissé elhomályosodjanak. Ez persze nem akadályozza meg a Japánon kívül élőket abban, hogy határozott véleménnyel legyenek a sushievés fortélyairól.
Sokan törnek például lándzsát amellett, hogy sushit kizárólag evőpálcikával szabad enni. Ezzel szemben a japánok többsége semmi kivetnivalót nem talál abban, ha valaki kézzel fogná meg például a viszonylag könnyen széteső nigirit. Az etikett szigorúsága természetesen nagy mértékben függ az étteremtől. Egy all-yo-can-eat sushiétteremben, ahol inkább a mennyiség, mint a minőség a fontos, mások az elvárások, mint egy valódi, tradicionális japán étteremben.
Anélkül, hogy túl mélyre merülnénk a sushiillemtan rejtelmeiben, nézzünk meg három alapszabályt, amihez érdemes tartanunk magunkat!
Forrás: Pixabay.com
A szójaszósz nem tunkolásra való!
A sushit ne tunkoljuk túlságosan a szójaszószba – csak óvatosan a mennyiséggel. Egyrészt azért, mert a szósz teljesen elnyomja a rizs és a nyers hal ízét, másrészt udvariatlanság a séffel szemben. Így ugyanis azt közvetítjük felé, hogy a hal meg a rizs annyira rossz, hogy muszáj valamivel elvenni az ízüket.
Ha ragaszkodunk a szójaszószhoz, arra figyeljünk oda, hogy semmiképpen ne a sushi rizses vége érjen a szószba, hanem némileg megdöntve, a halas végét érintsük bele. A rizs ugyanis jóval több szójaszószt tud magába szívni, mint a hal. Az étel mellé kapott kis szószos tálkát ne töltsük csurig, inkább csak egy kevéske szószt öntsünk bele. Arra is ügyeljünk, hogy ne úszkáljanak rizsdarabok a szójaszószban. Még jobb, ha a szószozást teljes mértékben a séfre bízzuk. Hiszen végül is a friss hal ízéért jár az ember sushiétterembe.
Forrás: Pexels.com
A wasabit és a szójaszószt ne keverjük össze!
A wasabit tartsuk távol a szójaszósztól. A sushi sokszor úgy kerül elénk az asztalra, hogy a séf már rakott bele wasabit. Ha esetleg ezt kevésnek érezzük, akkor tehetünk mi is egy keveset a sushi halas részére, semmiképpen ne a rizsesre. Alapszabály ugyanis, hogy az étkezés folyamán a rizsnek minél tisztábbnak kell maradnia. A japánok nagyon büszkék a rizsükre, és sértés a séfre nézve, ha a rizst túlságosan összemaszatoljuk.
A gyömbér nem egyfajta japán savanyúság
Sokan nem tudják, hogy a sushi mellé járó pácolt vagy friss gyömbérszeletek nem ízesítőként szolgálnak a tányérunk szélén, hanem azért, hogy az ízlelőbimbóinkat tisztítsuk velük az egyes sushifalatok között. Ahogyan a wasabira, úgy a gyömbérre is igaz: tartsuk távol a szójaszósztól.
Forrás.