Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      
Cukrászt keres a Kárpátia

Cukrászt keres a Kárpátia

Többéves referenciával, igazolt gyakorlattal cukrászt keresünk. Teljes munkaidőbe, délutáni és hétvégi munkavégzéssel is. »

Wang Mandarinja

Wang Mandarinja

Wang új helyet nyitott Mandarin néven. A bisztró a Pilvax közben talált otthonra. »

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

Ízek, látkép és kulinária a Tabán tetején! »

L’Alexandrin: pasztel és terroir

L’Alexandrin: pasztel és terroir

A L'Alexandrin a lyoni hagyományok lágy, de tisztelettudó, mégis rafinált megújítójaként pozicionálja magát. »

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Az étterem alóságos intézménye a városnak, a lyoni gasztronómiának. »

Mére Brazier: az anyák főztje

Mére Brazier: az anyák főztje

A legkiérleltebb formában képviselik a lyoni lényeget, az egyszerű és tökéletesen kiegyensúlyozott ízű ételeket. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Recept
Empanada
Argentínából jelentjük

Az útikönyvet magammal vittem. Kivettem belőle, hogy az empanadakra majd figyelni kell. Aztán elcseréltem a könyvet egy ponyvaregényre, meg egy doboz teafűre egy másik utazóval. És a végén hazavittem egy társasági eseményt. Az empanadazást.

Empanada

Empanada fotó: A szerző felvétele

Ha Latin-Amerikában vagyunk és hirtelen helyiek gyülekezését látjuk az utcán, akkor gyanús, hogy felbukkant egy jó empanada árus. Csapjunk le a portékájára! – mondta az útikönyv, majd ajánlotta az X-edik oldalt, ahol az utazó egészségével foglalkozó fejezetek kezdődtek. A helyszínen vagy az empanada csapott le rám, vagy én rá.

Bolíviában egyszer eltévedtem és egy hegyi úton egy chola (bolíviai asszony) megtalált, majd főtt krumplikockákkal töltött empával kínált. Ehhez hasonlót azóta sem ettem. Utólag megideologizáltam: csak azért lehettem ezen a véleményen, mert nagyon korgott a gyomrom, amikor az idős nő kíhúzott a pácból. Peruban őrülten nehéz volt az érdekesebbnél érdekesebb éttermek közül választani, illetve aztán a kiválasztottakban némi önuralommal kontrollálni magamat és elfogani, hogy egyszerre nem tudom végigkóstolni az egész étlapot. A perui túlkínálatban „a semmiből nem eszünk, de mindenbe belekóstolunk” taktikát követve több hagyományos, de új generációsnak mondott éttermi empanada is elém került. Venezuelában 40 fok felett volt a hőmérséklet és nem csak a Karib-tenger égetett, de a parton egy üstféleségben egy jó adag zsír is. Egy dundi nagymama a 16 év körüli unokájával sütötte a kis kukoricalisztes tésztábatyukat. Argentínában pedig egy könyvesbolt „Folklor” feliratú polcán találtam egy szórakoztató szakácskönyvet, melyben helyi ételek receptjei és hozzájuk tartozó történetek is sokat foglalkoznak a töltött falatkákkal.

A spanyol hódítók közvetítésével került ez az étel az arab konyhából Amerikába, új alakot öltött helyi hozzávalókból és még ma is itt van, ma is alakul, rendkívül népszerű. Töltött tésztacsomagocskák, amiket sütnek kemencében, sütőben, vagy forró zsiradékban. Formája és alapanyagai országonként, régiónként eltérnek: a vízpartokon jellemzőek a halas, herkentyűs töltetek, máshol csirke, disznó, kecske, bárány, marha, egyéb jellemző állatok húsa, kolbászok, sajtok, tojás, zöldségek, szárított, vagy friss gyümölcsök.

Többször kaptam a latinoktól empanadazásra meghívót. Ezekre a jó hangulatú, baráti vacsorákra, kerti sütésekre a házigazda azzal szokott előre készülni, hogy meggyúrja a tésztát és összeállítja a tölteléke(ke)t. Az mindig empanada és házigazda függő, hogy a tészta, töltelék áll-e egy napot a sütés előtt. Amikor a vendégek megérkeznek, csapatban folytatódik tovább a munka, a tésztából vékony korongokat kell formázni, ezekbe tölteléket tenni és megsütni őket. Közben mindenki borozik, felnyit egy üveg sört, csipeget a sajtból, szalámiból, amit a házigazda felvágott és hangosan beszél, nevet, sutyiban belerejt egy kis erőspaprikát a töltelék mellé. Mint mi magyarok, amikor együtt vagyunk a barátainkkal, mondjuk a most kezdődő grillszezonban. Amiben, ha van kedvünk csomagolhatunk és parázs fölé rakhatunk pár empanadat is.

Jöjjön itt két ötletadó Argentínából. Az empanada salteña (saltai) és az empanada de pescado/ patagónico (halas/ patagóniai):

Tészta:
  • 75 dkg liszt
  • 15 dkg zsír, ha zsiradékban akarunk sütni
  • 35 dkg zsír, ha sütőben, kemencében, grillen
  • 1 tojás
  • 2,5-3 dl salmuera (2,5 dl langyos vízben egy csapott evőkanál só elkeverve)

A tészta mennyiségét a töltelékekhez képest 1-1-1 arányban adom meg, vagyis ha valaki mindkét, alább megadott töltelékkel szeretne egyszerre próbálkozni, akkor vagy felezze azokat, vagy tésztát duplázzon.

Elkészítés:

A lisztet felhalmozzuk a gyúródeszkára, a közepébe ütjük a tojást, fokozatosan adjuk hozzá a zsírt és salmuerat. Salmuera helyett persze használhatunk langyos vizet és sót ízlés szerint. Homogén tésztát gyúrunk. Én a sütés előtti napon szoktam, de nyújtás előtt 1-2 órával mindenképp jó elkészülni vele és pihentetni. 3-4 mm-esre nyújtjuk majd és 18-20 cm-es korongokat vágunk ki belőle.

Saltai töltelék

Hozzávalók:
  • 50 dkg marhahús (vagy tetszés szerinti hús)
  • 2-3 ek zsír (ha túl keveset használunk, száraz lesz a töltelék, ha túl sokat, csöpögni fog a zsír, ha beleharapunk)
  • 50 dkg zöldhagyma (friss tavaszi hagyma)
  • 1 közepes krumpli főve
  • 10 dkg mazsola
  • 3 keményre főtt tojás
  • 8-12 szem zöld olajbogyó
  • só, bors, édes és erős fűszerpaprika akaratunk szerint

Elkészítés:

A húst, hagymát, főtt krumplit és tojást, olajbogyókat egy éles késsel összevágjuk (a jó empanada töltelékben semmi nincs darálva).Ha a mazsola túl nagyszemű, azt is lehet vágni, illetve felhasználás előtt beáztatni kevés vörösborba. Egy edényben felforrósítjuk a zsírt. Üvegesre fonnyasztjuk benne a hagymát. Ha ez kész, a felvágott húst dobjuk az edénybe, forgassuk meg a hagymában és amint a kis húskockák minden oldala megsült, zárjuk el a lángot. Ezután adjuk hozzá az összes többi hozzávalót és a fűszereket a töltelékhez és egy fakanállal keverjük át. A tölteléket hagyjuk kihűlni, majd 1-1,5 evőkanálnyit tegyünk egy-egy tésztakorong közepébe.

Halas töltet

Hozzávalók:
  • 75 dkg hal
  • kevés vaj/ olívaolaj
  • 3 fej hagyma
  • 1 érett paradicsom
  • kevés almaecet (vagy tetszés szerinti ecet, de kerüljük az erősebbeket)
  • 2 keményre főtt tojás
  • pár szem olajbogyó
  • oregánó, őrült babér, kömény, só, bors
Elkészítés:

Ismét mindent apróra vágunk, a halat kisebb szeletekre. A választott zsiradékon megfonnyasztjuk a hagymát, ezután a tüzet elzárjuk alatta és hozzáadjuk a felaprított paradicsomot, tojást, olajbogyót. Fűszerezzük és pár csepp ecetet adunk hozzá. 1-1,5 evőkanálnyi kihűlt tölteléket kanalazunk a tésztakorongok közepére és a töltelékkupacra egy kis halszeletet teszünk.

Izgalmas empa az árabe, amit citromlében és apróra vágott hagymában, paradicsomban hagyunk állni, „főni” a húst, így az savanyodik és szárad. Vigyázzunk az elkészítésénél, ha túladagoljuk valamelyik hozzávalót, vagy sokáig hagyjuk állni a húst.

Hajtogatásról:

A saltai és halas látszólag ugyanúgy néz ki a képen. Abban különböznek, hogy az egyiket fekve, a másikat állítva (a fonatát felfelé fordítva) sütöttük. Ez egy jellemző megoldás, ha az ember két különböző töltettel süti a félkör alakú, fonatos széllel lezárt empanadakat. (Természetesen rengeteg féle alakban lehet őket készíteni.) A fonat tulajdonképpen nem is fonat, inkább csavarás. Amikor kettéhajtjuk a töltelékkel megpakolt tésztakorongot, kicsit összenyomkodjuk az összezárt széleit, a félkör egyik csücskét a mutató- és hüvelykujjunk közé fogjuk és az empa megtöltött hasa felé fordítjuk a felcsípett tésztacsücsköt. Aztán a hajtás alatt csípünk a szélbe és újra befordítjuk az empanada hasa felé. A félkörvonalon így haladunk az egyik „sarok” felől a másik felé. A műfonat végén egy kis farkinca szokott kijönni, ami a forró empák „hivatalos kapaszkodója”. Ha nincs türelmünk a leírt művelethez, akkor maradjuk a tésztaszélek összenyomkodásánál. Ha valakinek nem akar jól összeragadni a két tésztaperem, akkor mutatóujjal kicsit megvizezik azokat. Sütőben 190 fokon, 15-20 perc alatt sütjük az empanadakat, grillen 7-10 percig oldalanként, forró zsiradékban ameddig szép barna színt kapnak.

A gasztronómiai újságíró pályázaton is szerepelt szerző jelenleg Argentínában él.


« Vissza a Recept rovatba

Rosenstein étterem készítette

A Rosensteinben annyit változtattak az eredeti recepten, hogy ebbe töltelékként az általuk főzött szilvalekvár kerül, és ettől még finomabbá válik. »

karamellizált hagymás sókéregben sült zellerpürével, füstölt fokhagymás vajmártással – Mandula Sarok készítette

Jó ízlés, kifinomultság, szellemes párosítások, szakácsokat megszégyenítő technikai tudás - ritkán dicsérünk ennyire, de Mandula Saroktól mindig elalélunk. »

Kanpai Izakaya étterem készítette

Ha Japán és gasztronómia, akkor sokaknak csak a sushi jut az eszébe, pedig azt nem csak itthon nem engedheti meg magának mindenki, de a szigetországban is csak kevesek kiváltsága. Nem így az okonomiyaki vagyis a japán pizza. A Kanpai Izakaya séfje így készíti. »

3 hozzászólás
Rendezés időrend, hasznosság szerint
3. idli
06/03 - 15:37:05

Kedves Brizsit, köszönöm szépen a kimerítő választ!
Igazán jól hangzik a recept, kipróbálom majd!

hasznos (449) | haszontalan (435) | sértő
2. Brizsit
06/03 - 15:19:30

Kedves Idli,
szerintem a tésztája miatt (is) az egyik legjobb hús nélküli empanada a venezuelaiak arepaja.
A tésztához való kukoricalisztről pár szó:
Spanyolul a kukoricalisztekre azt szokták írni, hogy „harina de maíz para preparar masa”, vagy „masa harina de maíz”. Ezek olyasmi finomságúra őrölt lisztek, mint a mi búzalisztjeink. A kukoricadarák neve pedig „harina de maíz para preparar polenta”, „polenta harina de maíz” vagy csak „polenta”. A darákból pedig van előfőzött és nem előfőzött. Ha nem kapsz finomra őrölt kukoricalisztet, akkor darából csinálhatsz mondjuk egy kávédaráló segítségével, csak arra kell figyelni, hogy előfőzött darát használj, az arepahoz az való, mert rövid a sütési ideje. A nem előfőzött darák, lisztek hosszan főzött, sütött ételekhez valóak.
Az előfőzött kukoricaliszt/dara úgy készül, hogy a szemekről eltávolítják a héjukat, megfőzik azokat, kiszárítják és aztán megtörik, tetszőleges finomságúra őrlik.
Arepahoz szoktak használni nagyobb szemű fehér kukoricából készült lisztet, aminek az íze nem annyira édeskés, de a nálunk is jellemző sárgás édeskés kukoricával is nagyon jól működik ez az étel.

4 db arepahoz a hozzávalók: 0,25kg kukoricaliszt (és még kellhet egy kevés, amikor kézzel nyújtjuk, formázzuk a tésztát gyúrás után), só, körülbelül 1,5-2dl langyos víz és egy tetszőleges sajtból négy szelet, olaj a sütéshez
A lisztből, sóból és vízből nem túl lágy, jól formálható tésztát gyúrunk és négy részre osztjuk. Egy-egy kis részből kézzel golyókat formálunk és 5mm vastag korongokká lapogatjuk őket. A közepükre egy-egy darabka sajtot teszünk, kettéhajtjuk az arepakat és jól összedolgozzuk a széleiket. A 1,2-1,5cm vastag félkör alakú batyukat forró olajban sütjük szép barnára, 3-3 percig oldalanként, de jó őket többször fordítani sütés közben. Lehet grillen, vagy sütőben is kísérletezni velük. Ilyenkor jó lekenni a külsejüket valamilyen zsiradékkal.
A tésztához is hozzá lehet gyúrni a sajtot (lereszelve, ha kemény sajtot használunk), ugyanúgy golyókat formálni belőle, 1-1,5cm vastag „lapos zsömleként” kisütni őket. Frissen kettévágni és szendvicsként tölteni őket, amivel szeretnénk. Vagy ki lehet sütni vékonyabb tésztalapokat és azokat szendvicskenyérnek használni. Egy tipikus utcai arepa-szendvics például az 1-2 megtisztított avocado és jó érett paradicsom szelettel töltött.

hasznos (423) | haszontalan (355) | sértő
1. idli
06/02 - 16:37:23

Kedves Brizsit,
esetleg kaphatnánk receptet egy húsnélküli változathoz is?

hasznos (431) | haszontalan (319) | sértő
Oldalak: 1

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

Ted Aprajev lyoni kalandjai közül természetesen a piac sem maradhatott ki. A szerző saját bevallása szerint jószerivel minden lyoni „disznóságot” felfalt, a tenger nemes gyümölcseitől sem tartóztatva magát, így aznap este már igen elnehezülve érkezett a Leon de Lyon étterembe. »

Quenelles

Quenelles

Ezúttal Paul Bocuse receptje szerint: borjúból

Az emblematikus lyoni ételek szinte egyetlen halalapú képviselője a csukagaluska, vagyis a quenelles de brochet. »

Sashal sáfránnyal

Sashal sáfránnyal

Szemérmes lyoni halassal bontottunk

A croix rousse-i halasnál végigkövettük a sashal tisztítását és előkészítését, majd főztünk. »

Mangalica kocsonya

Mangalica kocsonya

Bocuse D’Or-inspiráció és főhajtás a 2013-as döntő tízedik helyezettje, Széll Tamás előtt. »

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

"Az adrenalin szint felfog menni, az biztos, de ez engem csak pozitívan befolyásol." »

A németországi hétköznapok

A németországi hétköznapok

"Sokan teljesen őrültnek gondoltak, hogy azt az egészet, amit itthon eddig sikerült felépíteni, hirtelen felrúgom." »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink