A Ramenka szellemi és fizikai regenerálódásra való, amikor egy kis rendezettség és egy tál húsleves életmentő lehet.
A Kazinczy utca nem csak a bulinegyed főutcája, hanem a nemzetközi konyhát felvonultató tengelye is Budapestnek, ahol mexikóitól a zsidón keresztül, a thai vagy a magyar konyhán át, a levesezőtől a street foodig igen széles spektrumon mozoghatunk. A sort a japán konyha és a Ramenka bővíti, amelyre már a letisztultsága miatt is felkapjuk a fejünket a nyüzsgés kellős közepén.
Mert, ahogy belépünk a minimalista, kis térbe, a nyitott ajtó ellenére azonnal lecsendesedik minden. Halk zene szól, amelyet konyhai zajok törnek meg, szürcsöléssel keveredve. A tér tiszta, fényes, ezek együttese pedig kizárja a szemközti, szomszédos, mögöttes, emeleti, alagsori, utcai - szóval a Kazinczy összes őrjöngését.
A Ramenka látszólag nem illeszkedik ebbe az őrületbe: egy nagy tál forró leves nem feltétlenül esik jól egy fröccsben úszó este közepén, de még a végén sem, mert olyankor mind zsírra és szénhidrátra vágyunk, ezzel nem érdemes vitatkozni. A Ramenka másnapra való, a szellemi és fizikai regenerálódásra, amikor egy kis rendezettség és egy tál húsleves életmentő lehet.
Ahogyan a berendezés, úgy az étlap sincs túlbonyolítva: főszereplő a ramen, a klasszikusan sertésből készült leves variálható csirke-, marha-, sertéshússal, tenger gyümölcseivel, plusz egy miso alapú vegetáriánus verzió. Kísérőnek választhatunk gyozát, kimchit, pácolt retket, japán uborkasalátát, kínai csilis burgonyát.
A választás ramenkára, kimchire, és az egészen mogyorós ízű házi mugichára, azaz árpateára esett. Éhesen érdemes érkezni, különben egyedül nem bírunk a hatalmas tál levessel. A ramen pont olyan jól összerakott, mint a belső tér: láthatóan komolyan átgondolt a tányér felépítése a lágy sertés császár elhelyezésétől a tojás, a naruto, a répa, az újhagyma vagy a fafülgomba helyéig a lében. A hús halványan fűszeres, a zöldségek roppannak, frissek, pont ezért őket érdemes először elfogyasztani: a forró leves hőkezeli, fonnyasztja a friss leveleket, ezt pedig nem akarhatjuk.
Nem csak vizuálisan rendezett a levesünk, az ízek is tökéletesen illeszkednek egymáshoz, minden alapanyag íze frissen, határozottan elkülöníthető, mégis kerek a történet. A lé mindezek mellett kicsit erőtlennek tűnik. A kísérő kimchi ezt feledteti: karakteres, csípős, kellően savanyú, sós, fokhagymás, eddig ennél csak a házi volt meggyőzőbb. A letisztult, funkcionalista, mégis gyönyörű eszközök pedig még magasabb szintre emelik a rament.
Ebédszünetre, csendes beszélgetésre, másnapi regenerálódásra vagy egy nyugodt húsz percre is tökéletes választás a Ramenka, ahol meg lehet állni, és egy jó leves mellől figyelni a kinti zsibongást.
