Nagy valószínűséggel Szabadfi Szabolcs az egyik legtettrekészebb álmodozó, akit ismerünk. Minden 2012-ben kezdődött, mikor megnyitotta a város legolaszosabb pékségét a Városmajorban. Majd a Panificio il Basilico Király utcai, Central Passage-beli üzletének koncepciójának felépítése közben a pékséget szimbolizáló búzamezőről tovább ment a képzeletében, és eljutott egy zöld mezőre, ahol biztos, hogy legelészhettek tehenek, hiszen rögvest a legjobb minőségű talján sajtokkal és sonkákkal árasztotta el az üzlethelyiség akkor még kihasználatlan részét. De nem tudott nyugodni még akkor sem, amikor hegybe ütközött. Megmászta, majd szépen a túloldalon leereszkedett, természetesen a legjobb szőlőlugasok között. És már meg is jelentek a csúcskategóriás olasz és magyar borok a következő boxban. A hegy lábánál pedig nem várta más, mint a tenger. Így végül halas étteremmel zárult a vízió a Király utcai pékségben, vagyis Szabolcs „piacán”, ahol mindent meg lehet kapni helyben fogyasztásra vagy hazavitelre. Ahogy épp a vásárló kívánja.
Most ugyanez a koncepció érkezett meg Szentendrére, a belvárostól távolabb található Bükkös-patak partjára, családias kivitelben. A kétszintes, 60 férőhelyes beltérben szinte minden megtalálható, ami fővárosi nagytestvérében. Legyen szó étteremről, kávézóról, reggelizőhelyről, delikátesz üzletrészről vagy látványkonyháról. Ha mindez nem volna elég, az étterem mellett üzemelő pékség elhozza a szentendreieknek mindazt a péksütemény áradatot, amiért eddig Budapestre kellett utazniuk. Nyáron, amikor megnyit a 40 férőhelyes terasz, amit körbe vesz majd a fűszernövények színes áradata, Szabolcs csak nyársra húz egy malacot, és már kezdődhet is a hamisítatlan olasz festivo. Mi kellhet még Szentendrére, a csörgedező kis patak partjára, ahol árnyat ad a megannyi zöld fa a parton, és mindezt kiegészíti az étterem oldalán található vízimalom-kerék?
