Céltorony
A fodrozódó víz az arcunkba csap, hajunkat vadul tépdesi a szél, hajónkon viharverte vasmacska oszlatja el a kikötés okozta páni félelmet, a távolban feltűnnek a Marina-part fényei. Nem valami északi utazáson vagyunk, csak a Meder utcai megállóba tartunk a BKK hajójáratával és nem azért, hogy az egy négyzetméterre eső celebekről készítsünk statisztikát, hanem, hogy beüljünk a csónakházból átalakított Céltoronyba. Azért teszünk így egyre gyakrabban, főleg hétvégénként, mert Big Green Egg-ben sütik a grill- és barbecue ételeket, amik jók. Az állandó kínálat is kedves számunk, többek között pulled pork szenyó és füstölt padlizsánkrémes változat.
ChiliDog
Jófajta burgeres lassan már minden sarkon akad, a központtól távolabbi kerületekben is, így különösen érvényes a „nehéz a választás” kliséje. Valamiért mindig odavoltunk az enyhe giccsesbe hajló szedett-vedettségért, örömmel ugrunk hát fejest a látszólag azért nagy lelkesedéssel megálmodott (ál)Amerikába. Felemeljük a „Vasarely-asztalokról” az étlapot és már tömjük is magunkba a 220 grammos klasszikus burgert, a 220 g+100 gramm extra grill cheddar sajtos Freakin Cheesy kreációt és naná, hogy a Machete burgert. Szakszerűen elkészített az összes, a krumplit feledjük. A kandírozott bacont nem, mert nyilván ezzel kezdünk.
Chimichanga
Ott még nem tartunk, hogy tisztességes mexikóisokban dúskálna a város, de azért a fejlődés elvitathatatlan. Szeretünk kimozdulni a központból, és szívünk dobban, ha ételek tekintetében is van miért. A KÖKI-ben, egy jó kis angol turizás után kanyarodjunk a tavaly nyitott Chimichanga irányába és reméljük, gyorsan kiderül, miért metróztatunk a 19. kerületig. Egy Tex-Mex ételbárral állunk szemben, és bár a burgerekről nem tudunk nyilatkozni, de a „Red Chilichimibe” (grill zöldségek, fekete bab, rizs, chiliszósz, sajt, tejfül) beleszerettük, csakúgy, ahogy a korianderes, limeos, hagymás tacosba. Nincs olyan év, hogy az ember ne azt olvasná a KÖKI Teminálról, hogy csődbe megy, és nem akarnánk az ördögöt mi is a falra festeni, de azét siessünk és iktassuk be ezt a helyet, mielőtt…
Gyros Taverna
A ’Big’ franchise-nevet levedlették, de ezen túl minden maradt a régiben. A 18. kerületi Nefelejcs utcáig kell érte utazni, festett áltimpanon alatt lépünk be az ételbárba. Majdnem minden alapanyag Görögországból érkezik, a kötelezőkön (paradicsom, hagyma stb.) túl jó joghurtok, grillezett pita, merészen fűszerezett csirkehús, többek között répás és háromsajtos saláta. (Ami Pestszentlőrincnek a Gyros Taverna, az Kispestnek a Leonidas gyros.)
Halműhely
Budapesten szerencsére egyre több a halas bisztró, ahol a haltepertőtől a rántott változatig mindenféle fogás megtalálható. Frissen sült tiszai halak, füstölt és roston sült harcsák, a Halműhely jó áron kínál jó ételeket. Egy kicsit arrébb van ugyan a belvárosi nyüzsgéstől, de ha a Chimichangáig elmentünk, akkor a Városliget meg sem fog kottyanni.
K point
Tudjuk persze, hogy a Damjanich utca környéke sem a világ vége, de azért forró pontnak sem mondanánk, így bátorkodtuk betenni az egykori Keleti aluljárós KPOP lyukacskásból étteremmé nőtt Bethlen Gábor utcai K pointot, ahol izgalmas koreai konyha működik. Garnélarákleves, kimchi és egyéb klasszikusok, a K pointba érdemes társasággal érkezni és minél több fogást megkóstolni. Tuti tipp: szombaton délben együnk itt, aztán egy kis játszó vagy állatkertezés, vacsira pedig egy kis hal a Halműhelyben.
Miky Way
Élesen emlékszünk még, micsoda reveláció volt rábukkanni a Milky Wayre, arra pedig még jobban, amikor meg is tudtuk közelíteni és már az étteremben ültünk az étlapot fejtegetve. Meg is könnyeztük, amikor bezártak, de legalább annál nagyobb volt az öröm, amikor újranyitottak. Pláne, amikor megkaptuk a fogásokat: a belsőségek továbbra is csodálatosak, a füstölt pacal legalább olyan jó, mint négy éve, a kacsanyelv isteni, a chilis-zelleres csirkeláb szintúgy, a csípős sült padlizsán alap. Igazából nem tudunk olyat mondani, ami nem ízlett volna.
Pirog-Da!
Demeter Ferenc családi vállalkozása hat éve ágyazott meg a pirognak. Nézhettek nagyot a rákospalotaiak, aztán csak ették és ették és a belvárosiak is ették, egészen addig, hogy Demeteréknek több embert kellett felvenniük és kissé arrébb, a Lidl parkolójába is bevontathatták magukat. A sztori jó, ár-érték arányban is az, lett hát nemrég egy bisztró a 10. kerületben, ahol már hosszabb étlap íródott balkán hot doggal, pelmenyivel, szoljanka levessel vagy razsnyicivel.
Török
Kívülről úgy néz ki, mint egy szokványos magyaros török, ami valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a Könyves Kálmán körút keltette kipufogó füst kellős középén talált otthonra. Persze a másik oldalon ott a Népliget, a beeső buszok, meg a környék (diák)szállói, és hát a MÁV-csoport székházának éhes népe, így a Török gyakran tele van. Általában hétvégén is. Igazából a beltérről sem tudunk sok jót elmondani, de ami az ételek minőségét illeti, az túlmutat a nagy átlagon. A pultban található bizalomgerjesztő nyársak faszénparázson sülnek. Halal húskészítmények dögivel, rengeteg török finomság a polcokon, a padlizsánételektől kezdve a kötelező baklaváig. És maraş dondurması, azaz török fagyi tavasszal-nyáron.
Vietnami Speciális Melegkonyha
Ha a K Pointra azt írtuk, hogy igyekezzünk nagyobb társaságot magunkkal cipelni, akkor a kőbányai, a „felhőkarcolók” árnyékában nagy konténernek kinéző Vietnami Speciális Melegkonyhába ráncigassuk el az egész pereputtyot. Lesz miből választani: több mint 100 tételes az étlap (ami azért ázsiai éttermek esetében nem feltétlenül rossz jel), túlnyomórészt képekkel illusztrált, ez segítség, ha az egyébként magyar nyelven is beszélő étlap keveset mondana. Mindig jó jel, ha vietnamiak is ülnek egy vietnami étteremben, na itt ez hatványozottan érvényes, eddig nem tudtunk olyan időpontban menni, amikor ne lett volna 3-4 asztal foglalt, de gyakoriak a rendezvények is. Ilyenkor fehér hollónak érezzük magunkat, de a kedvesség azonnal leveszi az embert a lábáról. Utána pedig az étel.