Este hercege, Ferrara uralkodója, és innentől akár belebonyolódhatnánk egy Szerb Antal regénybe, de nem tesszük, szóval eme herceg udvarában, a fáma szerint, készült az első „zuppa inglese”, az is azért, mert a herceg egy alkalommal angliai Erzsébet udvarában egy hasonló édességet kóstolt, de nem lett volna olasz herceg, ha nem utasította volna udvartartásának cukrászát, hogy finomítsa olaszra az angol királyi udvarban készült desszertet. Hálából a név megőrizte az angol eredetet. Hát ilyenek az olaszok, ezért szeretjük őket, ezért is. Anna mama desszertje alig tér el a ferrarai uralkodó névtelen cukrászának találmányától, méltóképpen őrzi a tradíciót.
Most jönnek az érlelt sajtok: 12, 24, 36, 70, akár lehetnének lottószámok is, de itt és most a feltálalt sajtok korát jelöli. Mindehhez könyörtelenül a ház saját érlelésű, palackozású antik balzsamecetét csöpögtetjük. Nem zengem az ódát, legyen annyi elég, hogy bármilyen laikus ízlelő képes felismerni, hogy bizony nagy jelentőséggel bír, hogy egy sajt mennyi idős. Az idő, amiből a legtöbb van, ha kozmikus méretekben tekintjük, és a legkevesebb, ha humán skálán nézzük, csodákat tesz a sajttal. Ugyanez vonatkozik a balzsamecetre is: egy – egy cseppje tömény balzsamidő, selymes, könnyes bevonat a sajt töredezett felületén.
Ha már balzsamidő, akkor jöjjön befejezésként az öt éves grappa, nem kell biztatni, jön. Érett, kerek történet, öngyilkosság előtt is ezt ajánlom, legalább azzal a tudattal távozom, hogy nem éltem hiába.