Hirdetés
Hirdetés

"Oda kell tenni magad, és nem utólag agyalni" – Interjú Pohner Ádámmal

2018. június 21.
Láttunk már kisebb sikertől is rendesen megszédült versenyzőt, hát Pohner Ádám nem az a fajta. Lazán kezeli a Bocuse európai selejtezőről a világbajnokságra való továbbjutást, bár ahogyan ő fogalmaz, "fejben sosem állunk le, ezt nem lehet kikapcsolni". Még tart a visszarendeződés a dolgos hétköznapokba, épp egy kis tokaji kiruccanás előtt sikerült elcsípnünk néhány kérdés erejéig. 
Hirdetés

Látszólag elég laza vagy. Izgultál a verseny előtt, tudtál például aludni a versenynap előtt?
 Nagyon jót aludtam a verseny előtt, tízkor már aludtunk, hatkor keltünk, kipihent voltam és koncentrált.

Fotó: Designfood/Fekete Antonio


Milyen érzésekkel gondolsz vissza az olaszországi versenyre?
Minden tőlünk telhetőt megtettünk, teljesen pozitív élményként maradt meg a torinói verseny a fejemben, azt pedig mindig próbálom mellőzni, hogy utólag agyaljak dolgokon. Akkor és ott próbáltam a lehető legjobban odatenni magam.
Versenyző alkatnak tartod magad? 
Azt hiszem, igen. Amit tényleg nagyon szeretek a versenyzésben, hogy keményen feszegeti az ember határait, sőt néha át is tol rajtuk... Sokkal többet képes teljesíteni így az ember, mint a hétköznapokon. Nagy élmény ezt megtapasztalni.

A coach Vomberg Frigyessel – Fotó: Designfood/Fekete Antonio


Volt alkalmad kint megnézni a többiek versenymunkáit? Mik voltak a benyomásaid?
Az első napon való versenyzésnek megvolt az az előnye, hogy másnapra felszabadultunk, és meg tudtuk nézni a második napon versenyzőket. Az maradt meg bennem leginkább, hogy

a fotókról a Bocuse d'Or ételei valahogy nem tűnnek igazinak. Élőben teljesen más volt!

Gyönyörűen elkészített, mindemellett nagyon igazi ételeket láthattunk.

A magyar csapat hústálja @bocusedorhungary Instagram


Ezt kifejtenéd?
Nagyon komplex tányérok vannak a versenyen, remélem, hogy soha életemben nem kell olyan helyen dolgoznom, ahol ilyen fogások szerepelnek az étlapon. (Nevetve.) Az a jó egyébként ezekben az összetett tányérokban, hogy az egyes elemeit nagyon jól bele lehet illeszteni akár a hétköznapi munkánkba is. Most is szerepelt padlizsánkrém, paradicsomlekvár, sajtszósz, amik önmagukban is jól hasznosíthatók egy étlapon. A Bocuse-on éppen az a kihívás, hogy rengeteg ilyen elemből egy egészet összeállítani úgy, hogy az harmonikus legyen és sokszínű, de mégsem túlzó. Ezt a pontot kell eltalálni.

A kép előterében Rasmus Kofoed, középen Pohner Ádám – Fotó: Designfood/Fekete Antonio


Taroltak Torinóban a skandináv országok. Téged sosem kapott el a skandináv láz?
Olyan, hogy skandináv konyha, gyakorlatilag nem létezik szerintem. Tisztelem őket a technológiákért, hogy nagyon hatékonyan képesek abból dolgozni, amijük van.

De ezt én alapvetően nem egy skandináv sajátosságnak tartom, hanem egy tudatos gondolkodásnak.

Persze leginkább csak azokra a helyekre jellemző, ahol hosszú, nagy telek vannak, ezért nagy szükség van a befőzésre, tartósításra.
Szerinted mi lehet az oka a skandináv fölénynek a versenyeken?
Ők már tulajdonképpen 30 éve tarolnak a Bocuse d'Or-okon, pontosan tudják, hogy mit kell megmutatni ezeken a versenyeken. Látszik, hogy nagyon szeretik, és teljesíteni akarnak, meg akarják mutatni magukat.

Csillag Richárd commis-val - Fotó: Designfood/Fekete Antonio


Anno Molnár Gábor mellett voltál commis több Bocuse d'Or versenyen is. Tartod vele a kapcsolatot?
Kétszer voltam commis, 2014-ben és '15-ben Stockholm és Lyonban. Aktívnak nem mondanám a kapcsolatunkat, de nagyon tisztelem őt. Ha jól tudom, ő most Bécsben dolgozik, de a verseny előtt eljött egyszer Budapestre a kóstolások egyikére, majdnem az utolsóra. Az nagyon jól sikerült, és jólesett, hogy eljött.
Ha jól tudom, volt egy rövidebb időszak, amely alatt nem dolgoztál szakácsként. Elgondolkodtál rajta, hogy folytasd-e?
Valóban volt egy elbizonytalanodásom, még 2015 nyarán. Kicsit besokalltam. Aztán augusztus végén

Ádám Csaba felhívott, hogy jelentkezzem a Bocuse-ra az Olimpia színeiben, és ez valahogy teljesen visszarántott, újra éreztem magamban a motivációt.

Meg is lett az eredménye, 2015 decemberében a Bocuse selejtezőn az első helyen végeztem (Széll Tamásnak ugye nem kellett részt vennie a selejtezőn – a szerk. megj.), a következő fordulón pedig Széll Tamás mögött a másodikként. Ezek azért biztosítottak róla, hogy a főzés az én utam.
Csak egy kis gondolatkísérletként: ha most nyithatnál egy saját éttermet, milyen konyhát vinnél?
Változatosat. Biztosan nem kötném meg a saját kezemet egy nagyon merev koncepcióval. Van, hogy kínaihoz, van, hogy magyarhoz van kedvem, a lényeg, hogy átgondolt legyen egy fogás. Egy nagyon élő konyhát vinnék.
Mit értesz élő alatt?
Amikor kézzel tapintható, hogy mi történik, hogy mik a legfrissebb beszerzések, milyen évszak van. Amikor a konyha és az ételek is pezsgőek, változatosak.

Fotó: Designfood/Fekete Antonio


Nagy reményekkel mész Lyonba?
Szándékosan nem fűzök nagy reményeket, hanem arra koncentrálok, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból.
Figyeled, miként készülnek a többi nemzet versenyzői?
Instagramon nagyon aktívak a továbbjutók, kíváncsiságból ránézek, hogy miket tesznek ki, de a saját utunkat járjuk.
A tartalom a NEFF prémium beépíthető konyhai készülékek támogatásával jött létre. További információ: NEFF Home.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram