„Halas tölcsérbe vagy pohárba kéred?” – szegezi nekem a kérdést az ázsiai fiú New York City új kedvencében. Naná, hogy halas tölcsérben, ez nem lehet kérdés. Ezért zarándokoltam el a kínai negyed és Little Italy határán álló, minigarzonnál nem nagyobb műintézménybe, ami a jelenleg a leginkább Instagram-képes fagyizó a városban.

A Taiyaki NYC-ben vagyok, öt perccel zárás előtt nyomják a kezembe, amiért ideloholtam az 57. utcából. A hal formájú tölcsérbe csavart zöld tea-fekete szezám fagyim, mochi nyárssal bolondítva annyira dekadens, és olyan jól néz ki, hogy fél kézzel már a telefonom után kotorászok, de hároméves gyerek módjára nehezen türtőztetem magam, hogy ne álljak neki azonnal.

De nem a cukiság az egyetlen erénye ennek a hagyományos japán fagyinak. Gazdag és mélyre nyúló története van. A taiyaki –

és most figyeljen, aki egy japán kvízműsorban el szeretné vinni a főnyereményt

– az imagawayakik, vagyis a kerek vörösbab sütik egyik variánsa, az Edo korszakból származik. Tudják, közvetlenül a Meidzsi előttiből. (Nem tudták, de most egy lépéssel közelebb kerültek a japán Legyen ön is milliomos! főnyereményéhez.)

Valaki egyszer kitalálta, hogy tai, vagyis egy Japánban előforduló hal alakú tölcsért készít neki. A tai egy puccos, drága fajta volt,

így az egyszerű babos sütemény kapott egy sznob csavart.

A Taiyaki Tokióban már a 100. születésnapján is túl van, rendszeresen 1909-től kapható ott, a Naninwaya Souhonten kávézóban, de Amerikát csak most kezdi meghódítani.

A tölcsér is tartogat meglepetést: egyrészt friss, percekkel ezelőtt készült, és még meleg. Másrészt a fura tölcsérbe sütött édes vörösbabpüré azonnal a japán sütemények világába repít.A mochi is házi gyártmány. A ház ikonikus darabját, a Straight Outta Japant választottam, leperkáltam nyolc dollárt, és már az Instagramon is van a halacska. A meleg tölcsér akár el is ázhatott volna eközben, de a babpüré szépen megtartja az anyagot,

mert ugye Japánban semmi nincs csak úgy, véletlenül.

A képeken sajnos nem látszik a babpüré, az ugyanis bele van sütve a tölcsérbe, és evés közben a halacska farkánál bukkan elő. Egy utcával arrébb végzek vele, döbbenten állva Angelo étterme előtt. Pár hete még kedvesen invitált a tulaj – most egy kézzel írt kartonlap hirdeti, hogyleégett az üzlet, de várjuk ki a végét: újra nyitni fog, és jobb lesz, mint valaha.

Igen, New York City gyorsan változik, de a legjobb benne, hogy a sorscsapásokban is a kihívást látja, és mindig kész megújulni.

Képek forrása.