Ahány bor, annyi gondolat. Szó szerint. És ezt az elvet követve minden borhoz, amelyet Roland Velich elhozott a Bortársaság Borsulijába, hogy megkóstoltassa, megosztjuk egy gondolatát.

Az egyik legnevesebb osztrák borász, a Moric borok atyja úgy tartja, ahhoz, hogy lássuk a jövőt, a múltba kell tekinteni. Miközben kitöltik borait, és elkezd mesélni a Borsuliban a szőlőről, a borról, az életről, azonnal szembetűnik, hogy ő nem az a borász, aki megfelelni akar. Minden történetében, minden mozdulatában ott van az egyediség. Nem érdeklik a trendek, nem érdeklik a divatos borok, sőt, még az elismerések sem igazán hozzák lázba, de látszik, hogy a múltat övező tisztelete és az új felé való nyitottsága egészen egyedülálló szakemberré tette. Borai mögött gondolatiság van, most azonban nem magyarázni, hanem mesélni akar.

Hausmarke 2013 (Grüner Veltliner – Chardonnay)

“Burgenlandban születtem, mindig is ott éltem, és a szüleimnek ugyan volt egy kis szőlőjük, ezzel csak mellékesen foglalkoztak. Van egy nálam sokkal fiatalabb öcsém, vele döntöttünk úgy, hogy bele kellene vágni. Amikor így határoztam, elsősorban arra az örökérvényű kérdésre kerestem a választ, hogy mit jelent az, hogy egy bor jó.”

Blaufränkisch 2014

“Manapság mindent lehet mímelni. Persze a másolás is egy út, de mi van, ha már csak ez marad? Mi van, ha elkészül az ötödik másolat? Én valami eredetit akartam csinálni. A saját variánsomat megtalálni.”

fotó: Bortársaság

fotó: Bortársaság

Blaufränkisch 2013

“Nem akarok divatos bort csinálni. Nem befolyásolnak a trendek. 2014 nyara szeszélyes volt, mégis jó évjárat lett belőle. Jó lett a bor, lett mélysége és könnyedsége is. 2013 viszont nagyon meleg nyár volt. A 2013-as kékfrankos a borászat ‘signature’ bora.”

Blaufränkisch Reserve 2013

“Ebben a borban nagyon sok munka van. 24 hónapig volt hordóban. Nem szeretem azt a kifejezést, hogy ‘természetes bor’. A bor át van gondolva, az művelve van. A bornak van filozófiája. Bár a beleavatkozás minimális, a folyamatban sok-sok munka van. Ezért is van szükség sommelierekre. Kellenek olyanok, akik meg tudják magyarázni ezeket a borokat. Akik szavakba tudják önteni értékeiket.”

Lutzmannsburg Alte Reben Blaufränkisch 2013

“A szőlőben nőttem fel, és ennek gyerekként nem mindig örültem. Voltam krupié és síoktató is. A borászatot a kilencvenes évek végén kezdtük el. A legfontosabb, amit a borászatban megtanultam, hogy ahhoz, hogy lássuk a jövőt, ismernünk kell a múltat is. Sokféleképpen fordulhatunk a tradíciókhoz. Burgenland ősi bor régió. Az itt fellelhető talajtípusok mindig is lenyűgöztek, a legjobban azonban ez az ősi szőlővariáns, a kékfrankos érdekel.”

fotó: Bortársaság

fotó: Bortársaság

Neckenmarkt Alte Reben 2013

“Északon, közel a cseh határhoz van egy üvegműhely, a Zalto. Itt minden pohár kézműves munka eredménye, és az üvegek szigorúan ólommentesek. A Moric boroknak kiváló kiegészítői ezek a darabok.”

Blaufränkisch 2011

“A mi boraink különböző dűlőkről származnak, de egy kézben készülnek el, és teljesen különböző íz-profilokat mutatnak fel. Ezek a különbözőségek nem csupán a Neckenmarkt és Lutzmannsburg közötti dűlők különbözőségét mutatja, hanem a gneisz-, a vályog-, a mészkő- és a pala-talajra vonatkozó borkészítés sokféleségét is. Ez is mutatja, mennyire sokszínű a Kékfrankos.”

Blaufränkisch 2012

“Robert Parkernek nagyon más a stílusa, mint az enyém. 2006-ban mégis 95 pontot adott a Moric Blaufränkisch Neckenmarkter Alte Reben borának. Hogy meglepett-e? Egyrészt igen, másrészt viszont szerintem ez a bor 99 pontot érdemel, és lelkem mélyén nem érdekel, Robert Parkernek vagy valamelyik szakértőjének mi a véleménye róla. Nem Robert Parkernek készítek borokat.”

fotó: Bortársaság

fotó: Bortársaság

A kóstoló befejező epizódja egy pillanat alatt komoly szakmai diskurzusba csap át arról, vajon hova vezet a parkerizáció, dönthet-e egyetlen ember arról, hogy melyek a világ legjobb borai, és hogy egy ilyen magas pontszám hova engedni szárnyalni a Moric borokat. Velich azonban nem a pontszámokban hisz. Csakis a saját, 99 pontos borában. Mosolyogva.