“Nagyon erős döntőre számítunk”- vélemények a selejtező után

Az elődöntőbe jutott 11 szakácsnak egy hal- és egy vadétel elkészítése volt a feladata. A versenyzőknek 3 óra 45 perc állt rendelkezésükre, hogy a helyszínen biztosított alapanyagokból az 5+1 adagban tálalt versenyfogásokat megalkossák. A versenyen külön konyhai zsűri pontozta a racionális anyagfelhasználást, a tisztaságot és higiéniát, míg az ételek prezentálásáról és ízéről az 5-5 főből álló hal- és húsételeket kóstoló zsűri döntött.
A halnál és a húsnál is előre meghatározott alapanyagokat kellett felhasználniuk. Kötelező elem volt a tokhal, a puy-i lencse, két darab kápiapaprika és 600 gramm vaj, míg a húsnál szarvasgerincfilé, 1 kg hokkaido tök és két darab birsalma.
A finalisták:

1. Pohner Ádám (Olimpia Étterem, Budapest)
2. Szabó László (Sodexo)
3. Volenter István (67 Étterem és Bistro, Székesfehérvár)
4. Sándor Rodrigo (Costes Downtown, Budapest)
5. Győrffy Árpád (Kollázs – Four Seasons, Budapest)
6. + Széll Tamás (Onyx Étterem, Budapest)

A döntősök kihirdetése után Hamvas Zoltán (a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke) és Csapody Balázs (elnökségi tag) is nagyon erős döntőre számítanak.

“Nagyon szép mezőny gyűlt össze, volt 5-7 igazán kiemelkedően teljesítő versenyző. Egészen biztos, hogy ha a versenyzők felkészülnek arra a stílusra, amit a döntőre kiírtunk, akkor egy nagyon erős versenyre számítok, érdemes lesz figyelemmel kísérni.”- mondta Csapody.
A selejtezőre egyébként rengetegen kíváncsiak voltak: nem csak a családtagok jöttek drukkolni, szakmabeliek és érdeklődők is gyülekeztek a konyha üvegfalánál, mikor kihozták a tányérokat mozdulni sem lehetett. Ez nagyon jól mutatja, mennyit fejlődött az utóbbi években a gasztronómiai versenyzés, mennyire megmozgatja az embereket a Bocuse d’Or.
“Az út elején állunk, ha összevetem magunkat azokkal az országokkal, akik a lyoni döntő első egy-ötödik helyén szerepelnek, nagyon le vagyunk maradva, hiszen Magyarország összesen kétszer volt finalista. De folyamatosan jövünk fel, a budapesti döntő nagy lökést, elismerést adhat. Ez egy nagy lehetőség, az egész magyar gasztronómiának, turizmusnak, az éttermeinket, alapanyagainknak keltjük jó hírét.
Ha visszaemlékszem a 2014-es döntőre, hasonlóan profi és erős verseny, és ami nagyon fontos: tiszta verseny volt. Mindenkinek egy képviselője volt a zsűriben, ezen kívül hat független szakember zsűrizett. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy szakácsversenyen ne legyen részlehajló a zsűri, ezért idén a hat versenyző képviselői és hat, reményeink szerint külföldi szakember fog zsűrizni a döntőben” - mondta Hamvas Zoltán.
A döntőbe két olyan szakács is bejutott, akik már megjárták a lyoni döntőt: Pohner Ádám, az első helyezett, idén januárban Molnár Gábor segítője volt, Széll Tamás pedig 2013-ban versenyzett első magyar döntősként és a tizedik helyen végzett csapatával. (A Hagyomány és Evolúció verseny megosztott első helyezettjei is indulhattak volna a selejtezőn - Horváth Ákos, Lou Lou és Daniel O'Shea, Alabárdos -, de nem jelentkeztek végül.)
Pohner Ádám, a selejtező első helyezettje még csak 22 éves (idén Lyonban még commis volt, éppen befért a korhatárba), egyetemre jár, emellett az Olimpiában dolgozik. Az iskola és a munka mellett úgy érzi, sokat tudott készülni, mindkét tányér fejlesztésére és kidolgozására jutott ideje a felkészülés alatt.

“Örülök nagyon. Azt tudtam, hogy nem volt a mezőnyben olyan, aki ezt a versenyt már végigcsinálta. Ezt elkönyveltem előnyként, de ennyi, reméltem, hogy a legjobbat tudom kihozni magamból. Szerencsére rengeteget tudtam készülni, a legjobb ötletek az egyetemen, vagy az étteremben, takarítás vagy gnocchi készítés közben jöttek”- mesélte Pohner.
“Ez a legmelegebb a szívemnek. A Bocuse d’Ornak ez a lényege, hogy a generációk egymásra épülnek, Ádám fejlődését pedig Molnár Gábor mellett tudtam figyelni hónapokon keresztül. A legjobb hír, hogy ezt el tudta érni, le a kalappal előtte”-mondta Hamvas Zoltán.

“Volt az elején egy statikusabb felvonás, aztán rájöttem, hogy az nem elég jó, ez így sokkal étteremszerűbb, ízesebb tud lenni. A konyhai munkát még fejlesztenem kell, voltak apróbb hibák, de ezeket gyakorlással lehet korrigálni. Beszéltem Molnár Gáborral a verseny után, aki azt mondta, nagyon büszke rám, így kell ezt csinálni. Azért ez elég nagy löketet ad a döntőre.”
 

Széll Tamás indulását az utolsó pillanatban jelentették be. A Magyar Bocuse d’Or Akadémia szabályzata szerint azok a versenyzők, akik már részt vettek a lyoni döntőben, a selejtező kihagyásával részt vehetnek a hazai döntőben.
“Nagyon sokat rágódtam rajta, de két hete döntöttem el biztosan, hogy indulok a versenyen. Ha nem Budapesten lenne az európai döntő, nem indultam volna. 2013-ban, mikor kijöttem a boxból utáltam az egészet! Persze egy ország megismert, legalább is a szakmámban biztos.
Aztán mikor Gáborék versenyeztek 2014-ben és 2015-ben, a hideg kirázott és nem értettem kívülről szemlélve, honnan volt nekem is ennyi energiám és türelmem felkészülni. Ott is biztos voltam benne, hogy nem indulok soha többet! Aztán januárban, mikor végeztek Lyonban, és ők jöttek ki a boxból, aznap újra elkezdem bizseregni, hogy ez még egyszer kell majd nekem.
Szóval nem döntöttem el biztosra, de újra érdekelni kezdett a Bocuse. Pár hónapra rá beszéltük is Gáborral telefonon, hogy nagy valószínűséggel ő is és én is zöldkártyázni fogunk. Végül Gábor munkahelyet váltott nemrég és inkább arra koncentrál. Nagyon sajnálom egyébként, de egyszer majd ő is fogja érezni később azt a bizsergést, amit én az tuti...Most viszont érzek magamban annyi energiát, hogyha esetleg összejön a februári döntő, akkor végig fogom tudni csinálni. Ha nem, megnyugszik a lelkiismeretem: adtam egy esélyt a budapesti májusnak, és akkor horgászom a
versenyzés helyett.
A mezőny nagyon erős, Ádámnak még friss az utóbbi versenyek tapasztalata, ég benne az akarás, illetve a többieknek sem ez az első versenyük. Mert versenyezni és jól főzni két dolog, a kettőt kell jól összehozni” - mondta Széll.