El tud-e tűnni a placcról egy imádott desszert, amely soha nem látott erős érzelmeket váltott ki egykor, és vált ki folyamatosan a mai napig? Egyelőre úgy néz ki, sokféle desszert igen, de nem a macaron.

Vannak tökéletesen eltalált ételtípusok, amelyek klasszikussá válnak és nem tűnnek el a változó trendek süllyesztőjében.  Ilyen a hamburger, a pizza, a jégkrém, a palacsinta, a cupcake… Nagy dolog, amikor létrejön egy új kategória, hiszen azt jelenti, eltaláltak egy fogyasztói igényt. Egyre inkább bebizonyosodik, hogy a macaron utóbbi évtizedben megismert változatának (kerek, színes, általában 3 cm, de van, hogy nagyobb) kitalálói is kategóriát teremtettek.



Lehet, hogy időnként unikornis formát kell felvennie, vagy jégkrémmel is érdemes megtölteni, esetleg aranyfestékkel leszórni, a hordozó azonban megmarad, és népszerűsége nem csökken. A macaronba zárt üzenet mindig megújításra szorul, de a macaron pont erre van kitalálva: az önkifejezésre.

Ami azonban szokatlannak és új karakterjegynek számít, az az, hogy a többivel ellentétben a macaronban nincs kompromisszum a minőséget illetően. A nem tökéletes macaron nemhogy nem finom, egyenesen szörnyű tud lenni. Ráadásul nem is olyan egyszerű elkészíteni. A jó macaron tudomány és művészet egyszerre.

Számít a recept, az alapanyag minősége, a stílus, a kreativitás, a szín, a töltelék, az íz, a hangulat, a környezet és még sokminden más. A macaron nem játék.

Nem győzzük keresni a választ évek óta: az rendben van, hogy sokan szeretik, de mi ez az őrület? Miért vált ki ilyen hisztériát, mi okozza a szenvedélyt? A sokrétű hatásmechanizmus: a látvány, az íz, az állag és sok más elem komplex találkozása okozhatja a sokszor egyedülálló élményt. Akadnak azonban, – nem is kevesen – akik már unják, nemcsak a macaront, hanem a körülötte lévő hype-ot. Vannak, akiknek soha nem is ízlett – most akkor velük valami baj van? Biztos, hogy nincs.

A leggyakoribb ok az lehet, hogy még nem ettek igazán jót. Az, hogy mi a jó, nemcsak az adott cukrászda hírnevétől függ, a jó alatt azt érjük, ami neki jó. Lehet az Pierre Hermé vagy Ladurée, ha amacaron töménysége zavar, akkor a pisztáciás például soha nem fog igazán jólesni, még a világ legjobb helyén sem. Amikor azonban egy erősen citrusos, savanykás ízzel töltött változatot kóstolunk, akkor még az is lehet, hogy hirtelen célbaér és legalább azt megértjük, miért vannak érte oda olyan sokan.



A jó macaron különleges élmény. Jelenléte kellemes és barátságos bárhol, de megkóstolni csak a legjobb, minőségi cukrászdákban érdemes. Megoszlanak a vélemények arról, hogy jót tett-e neki, hogy már ilyen sok helyen kapható – mert a csoffadt, habcsókra emlékeztető szörnymacaronnál nincs szomorúbb látvány.

A macaron létjogosultságát és önkifejező erejét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig az újonnan nyitó, minőségi, magukat a legjobbak közé pozícionáló cukrászdák és édességműhelyek kínálatában is azonnal helyet kap, nemcsak nálunk, de szerte a világon.