Hirdetés
Hirdetés

Múlandó, mégis maradandó – a pop up műfaj nyomában Hegedűs Zoéval

SZERZŐ: Lami Juli
2017. szeptember 1.
Hegedűs Zoét nem kell bemutatnunk, hiszen már megtettük. Arról is beszámoltunk, amikor Bistro Óceánia néven nagysikerű pop up koktélvacsorát adott a kelenföldi hőerőműben. A pop up műfajról, dizájnról, Milánóról és intelligens kórházi kertekről kérdeztük a nyár utolsó napján.
Hirdetés

Szeptember első hétvégéjén újabb pop up vacsorát adtok a Konyhakörrel közös szervezésben. Hogy néz ki köztetek ez az együttműködés és mi a vacsora apropója?
Amikor hazajöttem Spanyolországból, a Konyhakörrel dolgoztam, és ez a kapcsolat megmaradt. Szeretünk együtt álmodni Tenner Beni-vel, a Konyhakör alapítójával, az együttműködés most is erős közöttünk. Kitaláltam, hogy most, hogy itthon vagyok, szeretném az inspirációkat, amelyek a jelenlegi életszakaszomat jellemzik, megmutatni egy vacsora keretein belül. A Konyhakör egyébként pont most nyitja új vacsoraklubját, és összehoztuk ezt a két ötletet. Én hozom a gasztronómiai részt, a menüt, és én főzök egy kedves szakács barátommal, Szabó Krisztiánnal, a Konyhakör pedig a helyszínt és a többi részletet adja.
Nem ez az első alkalom. Tavaly novemberben már volt egy emlékezetes pop up vacsorátok. Mik voltak a tapasztalatok?
A Bisztró Óceánia nagyon sikeres volt. A titkos Black Swan bartendere, Ódor András szuper koktéljaihoz készítettem egy menüsort. Nagy merészség volt, mert télen csináltuk egy fűtetlen hőerőműben, de talán pont emiatt lett ilyen különleges. Nagyon nagy élmény és kaland volt.
Nyilván egy ilyen vacsora nem hoz igazi anyagi hasznot. Mi a legfőbb motivációtok, amikor belevágtok?
Nekem nagyon fontos, hogy bár az étel van a középpontban, de ne csak ételt adjunk, hanem élményt is. Valamit, ami 2-3 napig van, de aztán soha többé. Ez egy múlandó dolog, viszont olyan hatással tud lenni az emberekre, hogy mindig emlékeznek rá. Én ezt nagyon jó dolognak tartom, mert újdonságot hoz be, nem olyan, amit megszoktunk. Változik a helyszín, a környezet, a dekoráció, több érzékszervre ható dolog, amit én mindig is szerettem, és jövőt is látok benne. Ebben sok mozgás van, sok lehetőség.


Mit gondolsz, a pop up étteremkultúra hol tart Magyarországon?
Látok jó kezdeményezéseket itthon, de valahogy így is azt érzem, nem jut el elég emberhez. Nehéz is, mert ez nem egy olcsó mulatság. Külföldön ez jobban benne van a kultúrában, több olyan céggel is találkoztam, akik csak pop up eseményekkel foglalkoznak, és számos nagyon jó pop up vacsorán vettem részt, többek között New Yorkban. Rögtön beleszerettem a műfajba, ez az a kreativitás, ami közel áll hozzám.
Tavaly ott hagytuk abba a beszélgetést, hogy hamarosan végzel a Basque Culinary Centerben, és aztán még nem tudod, mi lesz. Mi lett végül?
Diplomázás után hazajöttem, és kerestem, hogy merre tovább. Úgy gondoltam, hogy újra kimegyek külföldre, de akkor rátaláltam a Konyhakörra, és elkezdtünk együtt dolgozni. Jó volt itthon lenni négy év után, belelátni az itthoni dolgokba. Viszont nehezen maradok nyugton egy helyen, keresgéltem, hogy mit lehetne még tanulni. Engem mindig nagyon érdekelt a művészet és a dizájn, és ez most is így van. Aztán rátaláltam erre a mesterképzésre, a Food Design és Innovációra Milánóban. Úgy éreztem, ez nagyon hasznos lehet számomra, hogy képes legyek úgy összehozni a gasztronómiát a dizájnnal, ahogy kell. Szóval jelentkeztem, felvettek és most Milánóban élek.
A milánói iskola milyen?
Ez egy egyéves mesterképzés, ami nagyon izgalmas. Mindeféle workshopjaink vannak, ezen kívül elméleti óráink, elég nagy nevek jönnek Olaszországból és külföldről tanítani. Foglalkozunk evőeszközökkel, de csomagolás-, termék-, illetve "service"-dizájnnal is. Ez utóbbi úgy nézett ki, hogy egy olyan termesztési rendszert és a hozzá kapcsolódó applikációt fejlesztettünk ki, amelyet a kórházak be tudnak építeni a kertjükbe vagy akár a tetőteraszukra. Ez egy okos kert, a konyhára is befut az információ, miből mennyi lesz, így a konyha jobban meg tudja tervezni a menüt, a páciensek pedig össze tudják hangolni az életigényeiket a diétájukkal. Kicsit futurisztikus, de Nico Romito Olaszországban azon dolgozik (és ez egy kórházban hamarosan be is lesz vezetve), hogy hogyan javítsa az étel minőségét ugyanakkora anyagi ráfordítással, amennyi eddig jutott. De enteriőr dizájnnal is foglalkoztunk éttermek számára. Mindig csapatban dolgozunk, mindenki kicsit mást hoz, így nagyon jól lehet együtt alkotni.
A Spazio by Zoe Hegedűs rólad, ahogyan már az interjú elején is mondtad, rólad szól. Ez pontosan mit jelent?
Kicsit most azt szeretném megmutatni, milyen hatással volt rám az elmúlt fél év, így főleg az olasz inspirációk érezhetők majd, de persze lesznek baszk és spanyol elemek is. Mostanában elkezdtem kicsit visszafogni a húst, ez a menün is látszik, inkább a zöldség és a tenger gyümölcsei dominálnak majd. Ami most nagyon nagy hatással volt rám, az az olasz egyszerűség. Nem akarok túlkomplikálni semmit, egyszerű tányérokat és egyszerű ízeket szeretnék megmutatni, ami persze nem jelent egyszerű ízkombinációkat, hiszen csavarok azért lesznek benne. A spanyolokban is van valami egyszerűség, de az más. Az olasz egyszerűség új nekem, és lenyűgöz. Ez a menü azt mutatja meg, hol tartok most, milyen hatások értek, miben látok lehetőséget. Mondhatjuk azt, hogy ez a naplóm.

A most hétvégi pop up vacsora ITT találhatü meg a Facebookon. A menü a következő lesz:
Retek taco tőkehal, tigrisrák, chili-mayo + alma- menta- citromlé
Sonkás croqueta
Cukkini velouté bazsalikom, fenyőmag, cukkini virág
Gombás- ricottás ravioli csiperke, bárány, zsálya
Rozmaringos polip chimichurri, krumplipüré, tengeri spárga + bodza- gyömbér- málnalé
Füge, dió, kecskesajt
Petit four: Pisztácia
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram