Vasárnap mi is hoztuk, hogy a Európa ikonikus éttermei közé sorolta a Rosensteint. Azóta lihegünk a cikket jegyző Barbara Woolsey nyakában, hogy fordítsa már le nekünk magyarra ezt a jelzőt, válaszoljon már három kérdésünkre.

  1. Esetleg több éttermet is megnézett-e és ha nem vagyunk túl szemtelenek, meg nem titok, párat nevesítsen már.
  2. Milyen kritériumokat vet figyelembe az éttermeknél?
  3. Ugyan van a rövid kis írásában utalás rá, hogy mi jött be neki annyira a Rosensteinnél, de ha többet elárulna, megköszönnénk.

Woolsey kisasszony megkeresésünkre azt mondta, hogy természetesen több étteremben is megfordult, amikor mostanában Budapesten járt és elsősorban saját tapasztalatai alapján hozta meg a döntést és írta, amit írt. De persze helyiekkel is beszélt és turistákat is megszólított. Előbbiek mindenképpen meglátogatásra javasolták neki a Rosensteint. Hangsúlyozta – amit az írásában is megjegyez -, hogy nagyon nem az számított, hogy divatos, felkapott, modern helyet nevezzen meg, hanem az ikonikus alatt azt értette, hogy történet legyen mögötte,valódi, hús-vér. Mondjuk úgy, hogy nem is történet, hanem történelem. A Mosonyi utcai étteremben ezt érezte meg, a családi szellemet, az intimitást, “mintha otthon lettem volna” – mondta Woolsey. Mindemellett (és nem másodlagosan) a Rosensteinben ülve lehetősége nyílt ízekben is, magyar-zsidó ízekben egyaránt megtapasztalni a tradíciót, ez pedig számára Magyarország esszenciáját jelentette.