Ki áll a díj mögött? Nem más, mint a James Beard Alapítvány, egy New York-i székhelyű non-profit szervezet, amely elsősorban ösztöndíjakkal és vendégséfek által adott vacsorák szervezésével foglalkozik. Ezek mellett minden évben hatalmas ceremóniát tart, amelyen az amerikai vendéglátóipart és az ezzel foglalkozó médiumokat díjazza. A díj 1990 óta létezik.
Hogyan választják ki a győzteseket? 567 zsűritag van, akik online adják le voksukat. Közülük 300-an olyanok, akik korábban már díjazottak voltak, 250-en regionális "ügynökök", 17-en pedig a Senior Bizottság tagjai.
Hányan kaphatják meg a díjat? Van 11 országos kategória, például legjobb új étterem, feltörekvő séf, kiváló cukrász, kiváló étteremtulajdonos és kiváló étterem. Ebben az óriási országban létezik külön "helyi" legjobb séf díj New Yorkban, a Nagy Tavaknál, a Közép-Atlanti részen, Közép-Nyugaton, Észek-Keleten, Dél-Keleten és Nyugaton. Általában minden kategóriában öt jelölt van, és egy nyertes.
Melyek a díj földrajzi határai? Minden étterem érintett, amely az Egyesült Államok területén található. Amelyek azonban nem ott vannak, de mondjuk amerikai a tulajdonosa, szóba se jöhetnek.
Milyen típusú éttermek kerülhetnek a díjazottak közé? Nincs "műfaji" megkötés. A győztesek között nagy számban szerepelnek európai hagyományokra építkező helyek, de az amerikai klasszikusok is helyet kapnak. Tavaly például Daniela Soto-Innes kapta a feltörekvő séfnek járó elismerést, egy mexikói étteremben nyújtott teljesítményéért. Szintén tavaly a legjobb új étteremnek járó díjat a Shaya söpörhette be, amely közel-keleti hagyományokra épít, de 2013-ban Danny Bowien lett a feltörekvő séf a Mission Chinese nevű kínai étteremből.
Mik a rendszer sajátosságai? Ami a legjobb séfnek járó díjat illeti, a Beards régiókban gondolkozik, nem nagyvárosokban. Nincs olyan, hogy San Francisco vagy Los Angeles legjobb séfje, csak olyan, hogy California, Nevada és Hawaii legjobbja. Egyedül New York a kivétel, neki van saját díjazottja (2016-ban Jonathan Waxman érdemelte ki a díjat, aki érdekes módon abban az évben élete legrosszabb kritikáit kapta a sajtóban).
Ez a rendszer nem feltétlen a legjobb, és nemcsak azért, mert kivételezik New Yorkkal, hanem mert a térségekben való gondolkodás azt eredményezi, hogy a győztesek általában a nagyvárosokból kerülnek ki, a kisebb helyek pedig esélytelenek maradnak.
Talán jobb lenne, ha külön díjaznák a legjobb dallasi, austini és houstoni séfet, ahelyett, hogy Texast egybeveszik Arizonával, Coloradóval, Oklahomával, Új-Mexikóval és Utah-val. És bár a Beards jóval nagyobb hangsúlyt fektet a nőkre, mint a World's 50 Best (igaz, a Worlds's 50 Bestnél mindenki nagyobb hangsúlyt fektet a nőkre), azért így is van még mit fejlődni. 2011 óta a nők átlagosan 8-11 jelölést kaptak, a díjat viszont maximum 2-3 kiemelkedő női szakember viheti haza évente.
Lehet csalni? Nagyon szigorúak a szabályok.
A zsűritagok sehol sem fogadhatnak el ingyen ételt, sőt, olyan helyre sem szavazhatnak, ahol valaha az életben ingyen ettek valamit.
A zsűri tagjai őrzik az anonimitásukat, de az a bizonyos 17 bizottsági tag nem titkos, az ő nevük szerepel a Beards weboldalán.
Használható a díjazottak listája utazáshoz? Nem igazán. Ez nem olyan guide, mint a Michelin, ami átlátható, és eladja magát. A díjazásnak olyan szigorú (és furcsa) kritériumai vannak, hogy igazából nem teszik hasznos kiadvánnyá a listát. Például ha egy séf tavaly nyert, akkor idén nem nyerhet. De a kiadványt évente kiadják...
A 2017-es díjazottak listája ITT található.
Forrás: eater.com