Hirdetés
Hirdetés

Mi értelme a finom húsnak, ha nem kapja meg a vendég? Őrház sörkert

SZERZŐ: [sy]
2015. október 21.
Az Őrház Sörkert a szívem csücske volt, amióta tavaly a hazai BBQ-forradalom kirobbantójának számító Adorjányi Máriusz a figyelmembe ajánlotta őket.
Hirdetés

Ha hétvégén van időm, ugorjak ki Tahiba (lehetőleg érjek oda délután kettő előtt), mondta, a híd lábánál van az Őrház, ott egyek egy valamit, ami éppen van nekik. Nem fogom megbánni. Elugrottam, ettem, és olyannyira nem bántam meg, hogy az Őrházat azonnal beírtam kiradírozhatatlan golyóstollal a telefonom memóriájába. Itt ugyanis igazi autentikus barbecue-t lehetett enni. Tehát nem olyan barbecue-t, amikor a balatoni haverod áthív, és süttök grillen tarját, meg csirkemellet, hanem igazi, tőrőlmetszett, lassú tűzön órákig füstölt, szájban olvadós, csodálatosan füstös, a fekete kéreg alatt élénk rózsaszín füstgyűrűvel díszített barbecue-t.
Na, az Őrházban ez volt, most is ez van. Kétezer-párszáz forintért lehetett vásárolni egy felnőtt alkarnyi sertésoldalast, ropogós bucit, savanyúságot, szószt, és az egész olyan volt, hogy miután megettük, nem nagyon lehetett elrontani a délutánunkat már semmivel.

fotó: facebook.com/OrhazBBQ

fotó: facebook.com/OrhazBBQ


Pár hete megint visszamentünk, most már a pár száz méterrel arrébb költözött, kibővített, gyönyörű kertes házikóba, és miután eljöttünk, nem nagyon lehetett megjavítani a délutánunkat semmivel.
Pedig a hús ugyanolyan volt, mint amikor először-másodszor voltunk (ha valamivel drágább is). Nagy erőssége ez a helynek. Legyen szó akár sertésoldalasról, akár csirkéről, akár marhaszegyről, a minőség mindig stabil és megbízhatóan magas - eddig tényleg nem fordult elő, hogy csalódni kellett volna. A húsok mellé adott savanyúság és buci is hoz egy tisztességes középszintet, bár a hús mellett eléggé lemaradnak. Ez van, nem sírjuk el magunkat, a pékipar hazai általános állapotát ismerve még ez sem rossz teljesítmény. A húsok viszont kifogástalanok. Minden vajpuha és olvad a szájban, a fűszerkéreg alatt előírás szerű rózsaszínes-lilás füstgyűrű, a rostok lazán válnak szét, mégis marad némi harapása. Az egésszel még úgy is elégedettek lettünk volna, hogy a marhahús árazása már kissé elszállt (a sertésoldalas még mindig remek vétel).
fotó: facebook.com/OrhazBBQ

fotó: facebook.com/OrhazBBQ


Viszont a kiszolgálás elég sokat romlott.
Az Őrházban ugyanis sok mindenhez kitűnően értenek, egyvalamihez viszont egyáltalán nem: ahhoz, hogy hogyan kell megszervezni egy helyet úgy, hogy a vendégnek ne tartson két óráig egy laza, egyfogásos ebéd, és ne kelljen bő fél órát várni arra, hogy egyáltalán fölvegyék az italrendelést.
Hogy egy kétfős asztal a két kirendelt fogást ne húsz perc különbséggel kapja meg.
Hogy népes asztalok, megunván a teljesen reménytelennek tűnő várakozást, ne álljanak föl, és távozzanak éhesen. Na, ezeket egyelőre mind nem sikerül megoldani.
fotó: facebook.com/OrhazBBQ

fotó: facebook.com/OrhazBBQ


Amikor ott voltunk, négy ember dolgozott: a tulaj, a séf, egy konyhai ember, és egy fizetőpincér. Ez a négy ember elvileg elegendő lenne ahhoz, hogy azt a 6-7 asztalt, aminél ültek, gördülékenyen és viszonylag gyorsan kiszolgálja. Főleg úgy, hogy itt nem fine dining a’la carte kínálat van, hanem BBQ, az Isten szerelmére. Itt nem kell bonyolult tányérok bonyolult főzési folyamatait összehangolni. Kész a reggel óta lassú tűzön készülő finom borda, szegy meg fél csirke? Szépen porciózod ki, nyomod kifele a vendégnek, akik az érkezésük után tíz perccel már zsíros szájjal, és boldog arccal tömik magukba a szuperre készített szegyet, aztán amikor elfogy, elfogy.
Ehelyett mi van? Fogalom nélküli kóválygás, haverkodás a cimborákkal, akik benéztek egy sörre. Értem én, hogy ún. barátságos a hangulat, és mindenki ismer mindenkit, de akkor tessék a kisvárosi facebookon promótálni az oldalt, vagy létrehozni egy zárt csoportot annak a húsz embernek, akik jattolni járnak az Őrházba, és akkor le van a gond, nem mennek majd oda ezek a türelmetlen fizetővendégek mindenfelől, akik a négyezer forintos bordát azelőtt szeretnék megkapni, hogy lemegy a nap.
fotó: facebook.com/OrhazBBQ

fotó: facebook.com/OrhazBBQ


Az asztalok leszedése külön fejezet, az maga a logisztika Waterlooja, és nem a hetedik koalíció szemszögéből.
Az egészben az a legdühítőbb, hogy itt tényleg roppant kedves emberek dolgoznak, elnézést is kérnek, meg minden, de az a baj, hogy a második óra végére ez már engem egyáltalán nem tud érdekelni.
 
Hirdetés
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram