Új közösségi vendéglátási forma indul itthon Yummber néven. Ismerős a név? Nem véletlenül persze, az ötletgazdák a konyhák Uberének szánják. Óvatos indulással, tesztidőszakkal kezdődik a bevezetés, hiszen érzékeny területre lépnek: magánemberek konyháiba hívják enni az éhes vendégeket.

Bekötött szemmel visznek fekete Uber sofőrrel egy kihalt városrészbe, az autót a projekt kitalálója rendelte nekem, ő már régóta Uberezik.  „Szeretek ingyen utazni. Én, aki a fél életemet taxikban töltöm, nem mindegy, hogy mennyiért és milyen körülmények között utazom. Szeretem az Ubert, és persze mindent, ami illegális.” Bordó bársonyfoteljén igazgatja az arany bojtokat.

Bret Easton Ellis-i víziónkat Kalmár Péter (a projekt egyik ötletgazdája) hangja töri meg, aki nem teketóriázik sokat, bele is vág a közepébe. De hát ezért is ülünk vele szemben.

Az épp most főző és az épp most éhes összekötője

A Yummber egy olyan közösségi rendszer, amelyben az otthonukban főző, és ételeit másokkal megosztani hajlandó háziaknak kínál kiegészítő jövedelmet – és a városban a régi-új ízeket kereső embereknek ajánl olyan konyhákat, lakásokat, ahol – remélhetőleg – barátságos környezetben reggelizhetnek, ebédelhetnek vagy vacsorázhatnak. Kalmár Péter szerint nem az a lényeg, hogy puccos legyen a lakás vagy a konyha, hanem az hogy igazi.

“Mert manapság már minden, ami igazi, valódi: az számít különlegesnek!”

– halljuk a PR rigmust, de már olvadunk is el, mert kivételesen egyetértünk. A Yummberrel egy térképen kiválaszthatom, hol van a legközelebbi otthoni konyha, ahová felugorhatok enni, és persze azt is megmutatja, ki főz és mit.
Kalmár azt mondja, szinte titokban toborozták a konyhákat és állítólag nagy érdeklődés fogadta az itt-ott elhelyezett álláshirdetéseket, a jelentkezéseket (lehet még itt) pedig szigorú kiválasztási folyamat követte.

Na de mégis, kik vesznek ebben az egészben részt és már várjuk is, hogy Kalmár úr Manciról, Juciról beszél majd. Távolabbról közelítünk:

„Főként a nem normális emberek. Olyanok, akik szeretnek valami nagyon újat kipróbálni. Szeretik a szokatlan formákat. A Yummber a szolgáltatói oldalról (magánemberek, akik főznek) és a fogadó oldalról (vendégek, akik felmennek hozzájuk enni) nyitottságot feltételez. Mi a rendszert biztosítjuk, összekötjük az embereket földrajzilag, továbbá biztonságos fizetési metódust teszünk lehetővé.”

Kik főznek? – próbálkozunk tovább, de már látjuk is, hogy saját csapdánkba zuhantunk:

„Bárki, te is jelentkezhetsz”

– mondja Kalmár és hozzánk intézi a kérdést, amitől már az elején féltünk:

„Tudsz főzni? Van egy konyhád, ahol leültethetsz egy-két embert? Van kedved megmutatni másnak mit főzöl és ezzel pénzt is keresni? Akkor jöhetsz. Beveszünk a rendszerbe és kipróbálhatod magad.”

photo 2 (1)A Yummber felhívására jelentkezőket az motiválja leginkább, hogy megmutassák minél több embernek, milyen jól főznek. Legalábbis ezt mondják. Szeretik a konyhában elütni az időt, ahol általában túl sok adag készül, de van olyan is, aki amúgy imád főzni, de magára nincs kedve és megenni sem feltétlenül akarja, másoknak viszont szívesen megteszi.

„Nyilván vannak olyanok is, akiket a pénzkereseti lehetőség oldala érdekel a legjobban, hiszen ezzel elég jól lehet keresni, miközben semmi mást nem teszel, mint otthon főzöl. Lássuk be, igen nehéz, hogy egy háziasszony elismerést és pénzt keressen azzal, ami amúgy a házimunka része”

– mondja el Kalmár.

 Kérdezz-felelek

 DG: Honnan tudjam, hogy nem fognak kirabolni, ha bejelentkeznek hozzám hárman vacsorára?

 Yummber: A rossz szándékú betolakodók, bűnözők nem használnak ilyen rendszereket, mert itt azonnal be lehet őket azonosítani az adataik alapján. Ez annyira valószínűtlen, mintha egy bankrabló először bejelentkezne a rendőrségen, és előre közölné, hogy épp indul bankot rabolni.

 DG: Muszáj az elején mindennap főznöm, akkor is, ha nem jön enni a kutya sem? Ki fizeti meg a káromat?

Yummber: Csak annyi ételt készíts az elején, amennyit szoktál magadra vagy a családodra, barátaidra főzni. Ha pedig minden ételt kiárulsz, akkor majd legfeljebb pizzát rendelsz magadnak. Az elején semmiképp ne áldozz erőn felül.

 DG: Ki és hogyan fizet a kajáért? Hogyan jut el a pénz hozzám?

 Yummber: Mindig az fizet, aki enni kap, és mindig fizetséget kap, aki enni ad. A Yummber működteti azt az elszámolási rendszert, ami kizárja, hogy bárki pórul járhasson. A vendégektől az ételért járó költségtérítést az étkezés után közvetlenül a megadott bankkártyáról szedi be a rendszer; a vendéglátók esetében pedig a nekik járó pénz a Yummber rendszeren keresztül heti rendszerességgel, mindig a hét első munkanapját követő harmadik munkanapon, pontosan érkezik meg, egy elszámolással, amit szintén a Yummber küld el.

 DG: Hogyan tudok csatlakozni, ha ebben a rendszerben szeretnék főzni? Mik a feltételek?

 Yumbber: Töltsd ki a jelentkezési lapot a yummber.net/jelentkezesilap oldalon, és várd meg a visszaigazolást. A feltétel: tudj főzni, légy kíváncsi, és akarj kiegészítő jövedelemhez jutni.

 DG: Mi a regisztráció menete? Mit kell felmutatnom ahhoz, hogy Yummber-konyha legyek?

 Yummber: Ha visszaigazoltuk a jelentkezési lapodat, a következőket kell feltöltened: képeket a konyhádról és a térről, ahol le tudod ültetni a vendégeket, leírását néhány ételnek, amit el tudsz készíteni, valamint egy előzetes beosztást, hogy mikor tudsz / akarsz éhes vendéget fogadni?

 DG: Hogyan véd meg a rendszer azoktól, akiket nem szeretnék beengedni? Megválogathatom-e a vendégeimet?

 Yummber: Természetesen. A vendég mindig először bejelentkezik nálad, és csak akkor látja, hogy te ki vagy és hol laksz, ha elfogadtad a bejelentkezését. Ha nem szimpatikus, akkor nem kell elfogadnod, és ő nem látja, hogy ki utasította vissza.

 DG: Mi az adózási háttere a dolognak, ha részt veszek benne? Kell-e egyéni vállalkozóit kiváltani?

 Yummber: Nem vagy a munkavállalónk, nincs munkaidőd, nem vállalkozol, csupán némi költségtérítésért megosztod valakivel azt, amit amúgy is főzöl. A pénz után egyszerűen önbevallás alapú személyi jövedelemadót kell fizetned, ahogyan a pincérek a borravalók után.

 DG: Milyen hatóságoktól kell papírokat beszereznem? NÉBIH? Kell-e HACCP engedély?

 Yummber: Ahhoz sem kell engedély, ha a családodra, vagy a barátaidra, ismerőseidre főzöl. Mi is egy nagy családnak számítunk, de legalábbis egy olyan zárt közösségnek, akik egymásnak az ismerősei.

És milyen vendégeket szeretne látni a Yummber-konyhákban? Valószínűleg kalandot kereső őrültek jönnek majd – fantáziál Kalmár, majd behúzza a féket

„illetve normális emberek, akik szeretnek jót enni, szeretnek új dolgokat kipróbálni, szívesen járnak étterembe, de imádják azt is, ha vendégül látják őket”

és most jön két fontos mondás is:

„igazi házi ételt ehetnek.”

Ugyanis részben az a cél, hogy az utóbbiak előtérbe kerüljenek.

Majdnem elfelejtjük feltenni a legelmésebb kérdések legelmésebbét, hogy hogyan jött az ötlet. A választ hallva azért kicsit tamáskodunk magunkban, de aztán teret engedünk a pozitív énünknek. Kalmár ezt feleli:

„A társadalom nyitott a változásra és nyitott egy úgynevezett intelligensebb, erősen bizalom alapú rendszer használatára. Részben visszatérünk a hagyományokhoz a modern kor eszközeit és lehetőségeit kiaknázva. Ha minden jól megy, kevesebb lesz a kidobott étel, egyre jobban főznek a háziasszonyok és sok ember kiegészítő pénzkeresethez jut, az enni szerető vendégek pedig még többféle lehetőséget kipróbálhatnak és étterembe is még tudatosabban járhatnak. Megállapíthatják, hogy Erzsikénél jobb volt a túrógombóc, de az is lehet, hogy éppen azért fogja értékelni az innovatív túrógombócot egy jó étteremben, mert Erzsi néninél újra beleszeretett a túrógombócba.”

Na, de mit szólnak ehhez a séfek?

Ha már nemrég Segal Viktort új étterméről faggattuk, a Yummberről is megkérdeztük a véleményét. A séf izgalmasnak tartja a kezdeményezést, mert pont azt a részét tudja megmutatni egy városnak, amire mindannyian vágyunk, hogy valami igazán autentikus dolgot lássunk. Az ötlet turista szemmel nézve is érdekes – mondja.

„Alapesetben ugye mit tudunk csinálni külföldön, fogunk egy térképet, elkezdünk keresni, mint az őrült, vagy keresünk egy helyet, amit igazából a helyiek látogatnak, és csak reménykedni tudunk, hogy valóban olyan emberekkel találkozunk, akit érdekel a gasztronómia, akik tudnak mesélni a helyi szokásokról. Az egyik legjobb ilyen típusú reklámban a szlogen az volt, hogy: »ahová a helyiek járnak«  és itt pont erről van szó. Nagyjából ezt keresik, és itt ráadásul a helyiekhez mehetsz, nemcsak ahová a helyiek járnak. Az is jó, hogy ki tudod választani mit ennél, de tulajdonképpen mindegy is – ilyen módon megismered a helyeket, ha akarod, ha nem.

Majd hozzáteszi, hogy a séfeknek is mindig azt mondja, hogy azt csinálják, amiben a legerősebbek, és ne más fejével gondolkodjanak.

„Ebben pont az a szép, hogy mindenki azt főzi majd, amiben a legjobb, amit szívesen megmutat és azért is jó, mert egyszerű, tehát ez lehet egy húsleves vagy akár fasírt. A lényeg: szemtelenül egyszerű.”

Túlzó pánikolásnak tartja azt a felvetésünket, hogy az éttermek rossz szemmel tekintenek majd a Yummberre, konkurenciaként. A bloggereket hozza példaként.

„Néhány éve, amikor elindult a blogger-őrület, mindenki okoskodott, hogy így meg úgy. Akkor is azt mondtam, ez egy nagyon egyszerű dolog, pont olyan, mint amikor arról vitatkozunk, hogyan lehet megújítani valamit a konyhában, pl. a dobos torta lehet-e kerek vagy sem. Vitatkozhatunk éjjel-nappal, telnek a hónapok, mindenki próbálja a maga módján, végül úgyis majd a vendégek döntik el, hogy tetszik-e nekik vagy sem.”

Ráadásul mindenki érdeke, hogy egyre kalandvágyóbb vendégek érkezzenek felváltva az otthoni  konyhákba és az éttermekbe is, nem baj, ha látják a különbséget, nem baj, ha még tudatosabban ülnek le az asztalhoz.

Kik főznek majd?

Első körben több, mint 400-an jelentkeztek, ebből egyelőre (lokáció és egyéb motivációk alapján) 40 konyhát választottak ki, de a többiek is folyamatosan bekapcsolódnak. Éva is a felhívásra jelentkezett, megkérdeztük miért.

„Viccen kívül, én már kerestem ilyet. Többször is rákerestem a neten, hogy nincs-e ilyen magánkonyha szolgáltatás, ugyanis imádok főzni, ez kapcsol ki és már eszembe jutott, hogy milyen jó lenne ezzel akár pénzt is keresni. Közgazdász vagyok egyébként, ezért ilyen fejjel is átgondoltam ezt az egészet. Jó és okos modellnek látom.” Jövünk megint a miért-ünkkel. „Igazi fejlődést eredményezhet minden téren, az emberek tudatos, pénzügyi gondolkodása terén is, a főzési szokások kifinomulása terén, a vendéglátást is fejlesztheti, valamint segít otthonosan használni a néha idegennek tartott technikákat is. Ezt most intenzíven használni is fogjuk tudni.”

Ilyen válaszok után, már látjuk is magunk előtt Éva Yummber-karrierjének felfelé ívelését. De mi gonoszak vagyunk.

Indulás az előzetes tervek szerint július közepén. Ha vendégként az elsők között szeretnénk kipróbálni a Yummbert, itt érdemes csatlakozni.