Biztos irányba fordulok, az Extrát szeretném megnézni, belefutok egy rompizzázóba, na jó, csak a kiírásban igyekeznek az autentikus romfelirat-stílust hozni, bent rend van és fegyelem, ígéretes pizzák hívogatnak a kirakatban, nehogy éhen halj hazafelé, ha már végigjártad a romkocsmákat, és sehol nem omlott rád egyik gang sem.
Az Extra kínálata gulyással, fish & chipsszel csábítja a kockáztatni nem kívánó külföldieket, na és bent is teljesen biztosra mennek, csak egyszerű és könnyen felfogható ételek vannak, semmi extra (haha): cézár-saláta, grillezett zöldségek, tyúkhúsleves, steak, desszertnek is a klasszikusok: tiramisu, mákos guba, túrógombóc.
[tw-divider][/tw-divider]Aztán a hétvége elszállt, elment a napsütés, igaz, éjjelre mindegy is.
Nem, éjjelről még szó sincs, este 9 van. Ráadásul éppen kedd, biztosan elnéztük a naptárt.
Végig a Wesselényin minden kirakat világít, de mint a röntgen: belátni egészen a konyháig. Ha van. Ha nincs, a bárpult ólomfalként vágja el az X-Ray útját, felette jéghidegen villognak a színes üvegek. Ember? Épp csak mutatóba, ha már végképp nincs semmi más. Néhányan lejönnek meccset nézni, két csehszlovák lány a lehető leglepattantabb presszóteraszon ücsörög, 1960 óta nem látott már senki ilyet Káeurópában.
Kazinczy utca, a Szimplakert(mozi) bejáratánál két marcona motoz, itt szerencsére van is kit. De nem minket.
Tovább, tovább!
Még egy kurfli, benézünk a Gólya-udvarba, kihűlt árnyak csocsóznak, pingpongoznak, de ez legkorábban tegnap lehetett.
Annál mozgalmasabb az Extra, ezt igazán szépen megdizájnolták, melegek a fények, a bárban égig érnek az üres Jägermeister-üvegek. A szentély mélyén megbújik a konyha, a séf könnyed és magabiztos, de ma arra is maradt pár perce, hogy közlékeny legyen. Közben gyönyörű, spárgával díszített mídium sztéket tesz a pultra, egy fürge boy huszáregyenruhában a válla magasába emeli, büszkén pózol vele, s már rohan is, nehogy kihűljön, mielőtt a kedves vendég megkóstolja. Itt bőven elidőznénk még, de sok a dolog.[tw-divider][/tw-divider]
[tw-parallax image="https://diningguide.hu/wp-content/uploads/2016/01/RepuloPuliKavezo2-1.jpg" target="self" lightbox="no" ][/tw-parallax]
A Repülő Puli Kávézó kissé szürreális hely, ugyan elzárkózik a romkocsma minősítéstől, de a falát tekintve kissé elmosott, romos hangulata van – szóval mindenki megnyugodhat, szerintem ez akkor is romkocsma. A tulaj és egyben szakács részletesen beszámol a koncepcióról: kissé zavaros, vallja be, nálunk ugyanis az idősebbek és a fiatalok is jól érzik magukat. Hű, hát ez nem olyan nagy probléma azért, gondolom, a kávézó felirat mindenesetre valóban félrevezető. Ami a kínálatot illeti, igen változatos, jó minőségben prezentálja a magyar fogásokat a kacsapástétomtól kezdve a hortobágyi palacsintáig, és viszi jóhírünket a nagyvilágban, mert például a múltkor is voltak ott svédek, akik aztán vissza is jöttek, két napból két napot náluk töltöttek. Bent cimbalmozik egy kedves zenész, így ad teljes élményt, aztán a következő helyen, ami a Klauzál Étterem, spanyol dallamokat zongoráznak. Hát ez nagyszerűen alátámasztja a Traditional Hungarian Kitchen életérzést.
[tw-divider][/tw-divider]Vagy a Doboz…
De nem, ott csak a fényeket nézhetjük ma, lélek se kint, se bent, két fontos biztonsági ember dohányzik, ma szabadnapjuk van.
Szemben a Dobozzal ott világít a Repülő Puli Kávézó portálja. Téblábolunk előtte az utcán három másodpercet, a tulaj ingerküszöbét ezzel már át is léptük, kiszalad, kacsamáj-pástétommal etetne, de pechje van, most épp nem kérünk. (Pedig szívesen adná, csak büszkeségből, semmi üzleti megfontolás.)
Az ablakok között égig érő festett étlapokon a nemzetközi konyha fogásai egy kis magyar felhanggal, oh, ah, hortobágyi palacsinta! – kiáltott fel nemrégiben itt egy svéd házaspár valamelyik tagja, mert ilyenről olvasott ugyan már valahol, de még nem kóstolta. Másnap visszajöttek, és még ma is itt lennének, ha időközben haza nem utaztak volna.
Jó, nézzünk be, ha már ennyire hívnak. Az utcai részleg ebben a téli fél-hűvösben már kihalt, belül csaknem ugyanez a helyzet. Még korán van. Vagy kedd. Kis szellő lebbenti a hajunk, érezzük, ahogy a szezon elsuhan a fejünk felett.
A cimbalomnál egy régi barát játszik, lehet, hogy épp nekünk, valami világpolgári hangulatzenét. Amúgy is sejtettük valahogy, hogy itt nem matyó népviseletben várják a kedves vendéget.
A hely addig van nyitva, amíg egy ember is maradna még, de még hét elején is legalább éjfélig, aztán péntek-szombaton egyig, kettőig, mert igény, az van rá.
A főszakács - személyileg ugyanaz, aki a tulaj is - elsorolta már, mi mindent szeret főzni, a magyar mellett sok könnyed franciát. Biztosan jó lenne most végigenni az étlapot, de legalább a bal oldalát. Így is lesz legközelebb, ha nem vacsora után vizitálunk.
Kedd van, ma este minden helyen minden pincér és szakács leáll velünk diskurálni, az idejükből kitelik, s talán unatkoztak is egy kicsit. A tulajdonosok szeme is felcsillan, képzeletük magasan szárnyal, hétfői, keddi telt házakról, kötelező előzetes asztalfoglalásról ábrándoznak, s látom, megfordult a fejükben, hogy a mi látogatásunkat követően nem kéne-e kibővíteni a személyzetet. Hogyan is bírnák másképp a rakétaszerűen fellendülő forgalmat. Alig engednek tovább, a következő etető romkocsmába.[tw-divider][/tw-divider]
Fogasház
Kisebb motozás után (hm) este fél 9 körül beléphetünk a Fogasházba, nem igazán töltődött fel élettel ilyenkor még, ide éjfél körül érdemes jönni, de én olyankor mostanában inkább alszom, úgyhogy elnézést, de én most csak közvetlenül az esti mese utáni gasztro-állapotokról fogok tudni csak beszámolni. Amennyiben szereti az ember a remekül tálalt, kissé túlárazott „prémium quality” chipset, akkor Friendschips néven ehet például közel 1000 Ft-ért itt a Fogasházban.
[tw-divider][/tw-divider]Ez most a Fogasház lesz, megint tökéletes dizájn, a rejtett zugok, a hokicsocsó, a rafinált fények, épp az a hangulat, amelyért érdemes átrepülni olyan unalmas országok fölött, mint Svájc vagy Ausztria, még szerencse, hogy épp Ferihegy fölött fogyott ki a kerozin.
Lassan vége a mai körnek, az Akácfa utcában még megköszörüli torkát a Kis Pipa, tök üres. Nem értem mit akar, ez nem is romkocsma, sokkal fájóbban lepattant, ósdi, divatjamúlt. A kihalt utca fölött lencsefőzelékszag lengedez.[tw-divider][/tw-divider]
De nézzük a további kínálatot: grill gomolya, ez amúgy a hétker slágere, úgy tűnik, mert az Extrában is ott volt a kínálatban, és persze hamburgerek minden mennyiségben, a változatosság kedvéért, ha egyszer ezt keresik, gondolom egyfajta vállrándítással egybekötve. Nem hiányozhat a BBQ vonal sem és a hagymakarika, a rántott csirkecomb és a hasábburgonya. Mindegy, miért is kéne itt KFC, McDonald’s fantáziaszinten túl hozni bármit is, nem?
Hiszen manapság a romkocsma az új cigányprímás, a szegedi paprikás turizmus transzformációja, ne várjunk csodákat, a turista nem játék, biztosra kell menni.
Rákérdezek, mit érdemes rendelni - hát a grill gomolyát például, válaszolják kedvesen - rendben, akkor kérnék szépen egyet. Közben iszom egy gin tonicot a nyugodt keddi estében, nagyon jó zenét kever a DJ és mégis inkább napközi hangulat van (a szó iskolás, nem szoros értelmében), néhány asztalnál ülnek csak, de azért szállingóznak csendben a szórakozni vágyók. Lassan elkészül a gomolya, a háttérben füstfelhő, nem akarom tudni hány gramm odaégetett szenet kapok még bónuszban, mindenesetre egész jól néz ki a grill sajt, sőt finom is. Az alatta lévő szegény saláta már kevésbé, a konzerv olívabogyó hangulatjavítónak szánt jelenléte például a visszájára fordítja az élményt, de a saláta többi része sem érződik frissnek - jaj, miért kell itt ilyesmit elvárni. A sajt viszont akkor is jó, majdnem meg is eszem az egészet, később rájövök, hogy előtte még néhány gin tonicot illett volna innom, mert így nincs, ami felszívja, vagy amit felszívjon, este kisebb gyomorbántalmakkal térek nyugovóra, de hát mindent e cikkért.
[tw-divider][/tw-divider]Ami még szóra érdemes, az egy kávézó és teázó, könyvtár és könyvesbolt, madár- és emberetető, kihelyezett munkahely, turistabázis: ez a Massolit Books & Café, a Nagy Diófa utca 30 alatt, most épp téli üzemben.
Ez semmiben sem különbözik a nyáritól, legfeljebb a dohányzó- és madáretető-kertben ülnek le kevesebben, viszont valahogy melegebb, családiasabb a hangulat, ha összeszorulunk a pult körül, legalábbis mi, átmenő látogatók.[tw-divider][/tw-divider]
