Amikor megtudom, hogy egy új hely nyílt a városban, mindig próbálom – leginkább a nevéből – kitalálni, érkezéskor mire számíthatok . A Könyvbár&Restauranttal elszámítottam magam, meglepett. Kellemesen kuckós helyre számítottam, ahol majd csipegetni is lehet olvasás közben.Már az utcáról, a hatalmas ablakokon benézve meglepő mennyiségű könyvet látni. Belépve még erőteljesebb az élmény. Faltól falig könyvespolcok, súlyos köteteket tároló szekrények elválasztónak. Itt leginkább a könyvről szól minden- gondolom én. De nem teljesen. A fogadó rész inkább emlékeztet egy bárra a magas, nyersfa asztalaival és bárszékeivel, míg balra, egy hosszú könyvespolc mögött található az éttermi rész. Ezen a ponton a kuckós elképzelés szerte is foszlik, ugyanis hamarabb találja magát az ember egy vendéglátó egységben, mint mondjuk egy könyvtárban.

A kandalló fölötti, könyvre épülő heti ajánlatra leszek figyelmes. A szürke ötven árnyalata van soron. Kaviárkrém pirítóson egy korty pezsgővel, Bódító mákleves pirított mandulával, Fokhagymás-tejszínes-garnélás szürke tészta, Waldorf-saláta roston sült csirkemellel, Szürke mascarpones fagylalt, Vágykeltő tea, Szürkebarát. Ötletes, illik a könyv történetéhez. Leülök egy csendes kis asztalhoz, valahova a Kőszívű ember fiai és Szerelem kolera idején klasszikusok közé, a belső térbe, ahol a gyertya diszkrét fénye mellett az állandó étlapot tanulmányozom.

fotó: a szerző felvétele

Négy előétel, négy leves, öt tészta, hét főétel, három savanyúság és hat desszert a repertoáron. Előételnek kacsamell rillettet választok friss házi kenyérszeletekkel és savanyúsággal. Kicsit lassan érkezik, sebaj, legalább olvasok. Az ételkompozíció jól felismerhető, semmi flancolás, egyszerű, letisztult minden a tányéron. Az ideálisan omló kacsahúst magába rejtő rilette még kellemesen langyos, ami jót tesz a zsírnak, amibe vígan lehet tunkolni a kenyérdarabokat. A savanyúság kiváló, sem nem édes, sem nem ehetetlenül savanyú, jól kiegészíti a kacsa önálló karakterét. A mennyiség épp elegendő ahhoz, hogy izgatottan várjam a következő fogást.

Következhet a húsleves gazdagon. A tányér szép, a mennyiség ideális. Nem csészényi, de nem is két emberre való, pont megfelelő. A zöldségek rendben vannak, kicsit roppannak, nem is kell jobban. A húson és a cérnametélten sem találok fogást. A leves önazonos.

fotó: a szerző felvétele

Zárásként vasárnapi rántott csirkét választotok burgonyapürével és uborka remuláddal. Két szép szelet házi, csontozott csirkecomb hever a tányéron ropogós, ízes panírbundában. A krumplipüré nem csak nyomokban, de minden falatjában krumplidarabokat tartalmaz, az uborka remulád erőteljes ízvilágával megkoronázza az egész kompozíciót. Talán csak a díszítésbe kötnék bele kicsit (két szál petrezselyem egy falat paradicsomon).

Ötletes koncepció, szépen megvalósított enteriőr, egyszerűséget szem előtt tartó konyha, jól felismerhető ízek. Semmi extra, minden az, aminek látszik, egyik fogás sem akar több lenni annál, mint ami – a Dob utcában egy figyelemreméltó egység nyílt.