A díjátadón először Hamvas Zoltán méltatta Széll Tamást, és azzal kezdte a beszédét, hogy felidézte, milyen volt a 14 éves séf tanonc, amikor először besétált a Kempinski konyhájába. Azt mondta, olyasmi volt őt dolgozni látni, amilyen az ötéves Mozartot lehetett zongorázás közben csodálni. Kiemelte, hogy a teremtő alázat az, ami kiemeli Széll Tamást a séfek közül, ennek köszönhető, hogy újragondolt somlóija vagy édesanyja rakott krumplijának továbbfejlesztése mind-mind emblematikussá lett. Ami a Bocuse d'Or versenyzés jövőjét illeti, azt is elmondta, hogy olyan embernek ismeri Széll Tamást, aki nem nyugszik, míg meg nem nyeri a világversenyt.
Méltató beszédében Lévai Anikó azt emelte ki, hogy egy nagy kitüntetés nagy felelősséggel jár, és Széll Tamás nemcsak jól főz és jól versenyez, de maximálisan elbírja ezt a felelősséget is.
Schöpflin György, európai parlamenti képviselő, aki felterjesztette a séfet erre a díjra, elsősorban arról beszélt, miért lehetséges az, hogy a díjat most nem egy klasszikus közszereplő, hanem egy séf kapja. Elmondta, hogy a konyhamesterség mindenkié, tehát része a demokráciának, épp ezért egy olyan kiemelkedő séf, mint Széll Tamás, munkásságával hozzátesz az európai kultúrához.
A díjazott Széll Tamás elmondta, hogy egy ilyen nagyszabású díj mindig nagy öröm, hiszen azt bizonyítja, hogy értő szemekre-fülekre talál, amit csinál.