A St. Andrea Pincészet borairól sok jót lehet elmesélni, ezek közül is kiemelkedik, hogy olyan borvidéken dolgoznak, amely egyaránt képes vörös- és fehérszőlőből is izgalmas borokat adni. Most a Lőrincz-család egyik legfontosabb területe, a Hangács-dűlő kel új életre. Egerszalóki mese szőlővel, konok kecskékkel és kezes bárányokkal.

Nyár végén értesültünk róla, hogy a St. Andrea birtoknak ezentúl a szépséges szőlősorokon kívül többek között kecskék is az új lakói. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire komolyak az állattartói szándékok, és vajon az irányba mozdul el a Lőrincz-család is, ami olyan fájó hiánya a hazai gazdálkodásoknak: a területek legjobb értelemben vett kihasználtsága, az egymásra épülő, egymást kiegészítő növények termesztése és állatok tartása.

A Hangács-dűlő a St. Andrea szőlőbirtok egyik legfontosabb területe, a 45 hektárból 17 hektár szőlőjük itt található. Olyan “nagy borok” termőhelye ez, mint a St. Andrea dűlőszelektált Egri bikavér grand superioré is.

A terület minél sokszínűbb hasznosítása tehát a cél, mert “nagyon erősnek és különlegesnek érezzük ezt a földet”, fogalmazza meg ifjabb Lőrincz György, aki itthon, Ausztriában és Új-Zélandon is gyűjtött szakmai tapasztalatokat.

A föld különlegessége a talaj szerkezetéből adódik, körülbelül 40 centiméter mély, tehát vékony, agyagos, barna erdőtalaj borítja a birtok ezen részét, ami alatt vulkanikus eredetű riolit tufaréteg húzódik. Ennek a borász szempontból izgalmasnak számító talajnak köszönhetőek azok az ásványos, feszesebb stílusú borok, amelyeknek (természetesen) minden évben kicsit más, de határozottan felismerhető, elkülöníthető karakterük van. Ez jellegzetessége az erős dűlőknek.

“Erősnek és nagyon egrinek érezzük, külön Hangács-dűlős karakterrel.”

A dimbes-dombos, afféle mini Toscanát idéző területhez erdőségek is tartoznak, szarvas, őz és vaddisznó is dézsmálják a szőlőt. A több mint tíz év alatt, amióta a család birtokában van ez a terület, szőlőről borra átszámolva sok ezer palacknyi szőlőt ettek le a vadak, ezért lekerítették a dűlőt. Hozzá kell tenni, hogy ha nagyon akarnak, még most is bejönnek a vadállatok a területre, egy szarvas helyből két métert megugrik.

A 17 hektár szőlőhöz 25-30 hektár parlagterület is tartozik, amelynek az egyik része erdő, a másik szántó. Ezek a földek nem hasznosíthatók szőlőnevelésre, és nem is azon gondolkodik a család, hogyan növelhetnék a szőlőterületeiket – a pincészet kapacitása ennyi, így tud megmaradni a St. Andrea borok karaktere, arculata.

Kezdetnek majdnem száz tő kajszibarackfát ültettek a parlagterületre, a gyümölcsből lekvár, illetve talán még párlatok is fognak készülni. A füvet és a gyomokat pedig ezentúl háziállatok fogják lelegelni, és ami az egyik legizgalmassabb része a dolognak, hogy a dűlőben nevelt állatok terroir húsokat is tudnak majd szolgáltatni.

Alpesi kecskék érkeztek először, a kecskesajtkészítés tehát már a tervek között szerepel; vannak még rackajuhok is – e kétfajta állatról még kiderül, húsukat tekintve hogyan hasznosíthatóak. Egy hete viszont már új lakói is vannak a St. Andrea farmnak, harminc darab Suffolk húsbárány került a birtokra.

További komoly lépés, hogy az ősz folyamán még Charolais szarvasmarha (francia származású, nagytestű húsmarha) is érkezik, a fajta kiválasztásához még séfeket is körbekérdeztek. Barna Ádám, a St. Andrea Borbár séfje és Macsinka János, a Macok Bisztró séfje is elismerően beszélt a Charolais húsminőségéről, de egy-két magyar fajtában is gondolkodnak, talán magyar tarka is kerül a farmra, a tejéért és húsáért egyaránt.

És akkor most képzeljük el mindennek a várható eredményét, egyenesen az asztalon. Terroir kecske-, juh- és tehénsajtok – St. Andrea borpárosításokkal. St. Andrea kolbászok, szalámik, lekvárok, esetleg pálinkák – jól hangzik, nem igaz?

A sajtkészítéshez az ihletet az egerszalóki sajtmester, a Lőrinczék által nagyra tartott Sík Péter adta, akinek a keze alól remek kecskesajtok kerülnek ki. És nem titok, hogy a mádi Szepsyék is jó példával jártak elő, akik már régóta foglalkoznak birtokukon kifejezetten húskecskékkel.

“A kecske mindent letisztít, de bonyolult jószág, és nehéz kordában tartani, könnyen elszöknek – meséli a fiatalabb Lőrincz György. – Egyrészt valóban nagyon hatékonyan legelnek, de talán kicsit túlságosan is. Az is elképzelhető, hogy idővel leteszek a kecskékről, és a könnyebben kezelhető bárányokra fogok összpontosítani. Benedek Pétertől (a Benedek Pince borász-tulajdonosától – a szerk.) hoztam el az első rackabárányaimat, őket egészítette ki a harminc Suffolk húsbárány érkezése. Egy állatot gondozni is óriási felelősség, nemhogy egy egész nyájért felelni, de igyekszem felkeresni az állattartók legjobbjait, mert szeretném kitanulni ezt is.”

“Régi álmunk, hogy a szőlő és bor mellett egy igazi, színes kis gazdasággá fejlődjünk. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy belevágjunk, mert rengeteg tapasztalat hiányzik ehhez, amit mind most kell megszereznünk.”

Sok sikert kívánunk mindehhez! Köszönet ifj. Lőrincz Györgynek a képekért.