Hirdetés
Hirdetés

Kobe Sausages, a modern magyar kolbász sikertörténete

2016. május 6.

Három évvel ezelőtt Behovits Attila nem kis vállalkozásba csapott bele. Új, egyedi és fiatalos köntösbe csomagolta a jól ismert magyar kolbászt. Ez lett a Kolbice, ami az elmúlt egy évben előre nem tervezett robbanással lépett nemzetközi piacra is. Ma már új névvel (Kobe Sausages), új külsővel, és széles termékpalettával várja a vendégeket határon innen és túl. Attila és Flamm Gábor, a cég kereskedelmi vezetője mára egy sikeres franchise-t tudhatnak magukénak egy olyan Magyarországon, ahol legtöbbször azt lehet hallani, nem érdemes vállalkozni. Remek példa az övék arra, hogy mégis. Behovits Attila tulajdonossal és ötletgazdával beszélgettem a sikerről, s annak vélt vagy valós titkáról.

Hirdetés

Mi volt az alapkoncepció?
Választottunk egy olyan termékcsaládot - a kolbászt és a kenyeret - ami már népszerű volt, s ezt alakítottuk át. Modernizáltuk. A fiatalokat céloztuk meg egy új, trendi külsővel. Nekik akartuk visszahozni ezt a kolbászos feelinget, mert ebben nagyon erősek vagyunk mi, magyarok. Ehhez viszont ki kellett találni egy új formát, ami befogadható a fiatalabb korosztálynak is.
A kenyértölcsér, amiben a kis kolbászok vannak, teljesen egyedi.
Hatalmas, nemzetközi vizsgálatba kezdtünk, ami hónapokig tartott. Azt kutattuk a világban, hogy van-e még valahol ilyen formájú tölcsér, s benne ilyen kis kolbászok. Nem találtunk, így az EU-ban levédettük szabadalmi formaoltalommal magát a kenyértölcsért, mert az ízeket nem lehet levédetni. Ez egy nagyon fontos lépés volt. Nálunk védjegy és formaoltalom van a termékekre, valamint önkéntes műnyilvántartás, ami egy 10-20 oldalas, részletes iromány a mi esetünkben arról, hogy a kenyértölcsérben benne vannak a kis kolbászok. Ezt az ember beteszi a Szabadalmi Hivatalba, s ha valaki hamisítani akar, akkor a hivatal az eljárás folyamán a tanúd lesz.
kobu
Ez milyen hosszú folyamat?
Eléggé hosszú az ötlettől a levédetésig. Először is beadod a közösségi oldalon az igényt. Mivel mi az EU-n belül védettük le a terméket, az ügyvivői iroda választott egy országot az EU-n belül a gyorsabb haladás érdekében. A beadvány pár hét alatt elkészült az ügyvivő segítségével. Utána közzé tették, s pár hónapig megvétózhatja bárki. De még sajnos a védettség után is fél évig, ezért ez a folyamat visszamenőleg hatályos. Így az üzletet meg lehetett nyitni az első vétóidőszak után. Ezek a formaságok azért kellene, mert pl. Olaszországban is van egy étteremlánc, a Bice, eszük ágában sincs terjeszkedni, de azért egy kicsit bántja őket a mi jelenlétünk. Három betű eltérés miatt egyezkedünk már velük egy ideje, ami akár még évekig is eltarthat. Aztán persze EU-n kívüli országokra, országcsoportokra is meg lehet kérni a védettségeket, de most még nincs rá szükségünk, mert egyelőre EU-n belül maradunk. Még úgy is, hogy New York-ból is megkerestek már bennünket.
Hogy néz ez ki anyagilag?
Milliós tételekről tudunk beszélni. Látni kell pontosan, hogy a védettséget termékekre kell bontani, és formaoltalommal van ellátva minden egyes termékünk, minden egyes nevünk.
Mitől voltatok a sikerben ennyire biztosak, hogy ezt a procedúrát bevállaltátok?
Nem voltunk azok. A levédetéshez ragaszkodtam egyedül a kezdetektől, mivel a franchise az elejétől tervezve volt. S ez nagy visszatartó erő tud lenni a hamisítástól. Aztán itt van például a jelölés, hogy Piacon Bevezetett Termék-kel dolgozunk. Ez is nagyon fontos információ. Ezzel is sok dolgunk volt, de szintén ad egy plusz védelmet.

Feltétlen fontos volt ennyi fajta védettséget beszerezni?
Ez a franchise alapja. Vagy névhez kötöd, vagy egy jó termékhez, ami elviszi az üzletet. Nálunk nyilván a jó termék maradt a megoldás. Ez a kulcsa az egésznek. S nagyon fontos a következő lépés, hogy a felépített rendszer is olyan legyen, amit érdemesnek talál a megvételre a partner. Ez pedig akkor jó, ha neki már csak annyi a dolga, hogy kibérel egy üzletet, s mindent megkap hozzá.
Akkor egy kicsit tudni kell a partner fejével is gondolkodni. Ti mi alapján választottatok üzleteket?
Nagyon nehéz feladat kiválasztani az ideális helyet, mert a termékben és az árban is gondolkodnunk kell ilyenkor. S ez vidéken még nehezebb, még sarkalatosabb téma. Van, amikor konkrét ötlettel keresnek meg minket a helyszínre vonatkozóan, s van, amikor mi ajánlunk, vagy közösen keresünk bérleményt.
Nektek viszont előbb volt food truck-otok, mint üzletetek, igaz?
Igen, mi a rendezvényekből nőttük ki magunkat. Food truck-kal indultunk a fesztiválokra egy teljesen új termékkel és teljesen új névvel, így lettünk ismertek, és elkezdődtek felénk a megkeresések. Már a fesztiválok időszakában látszott, hogy erre lesz igény.
Egy Street Food Show idején bejöttem a Belvárosi Piacra. Akkor még sehol nem voltak az emeleti éttermek, szinte üres volt az egész, s a földszinten kivettem egy üzletet. Ekkor 2014-et írtunk. Volt egy Origo és egy Dining Guide megjelenésünk, s utána elkezdtek az emberek sorba állni. Ekkor a piacfelügyelet felköltöztetett bennünket az emeletre. Ezután jött a következő lépés, szórakozóhely felé szerettünk volna nyitni. Így lett a Rombuszkert, mert ők megkerestek bennünket. Egy idő után eljött az igény a franchise-ra. Hát, volt buktató az elején… Volt, aki pörköltet tett a tölcsérekbe, azt árulta, s még sorolhatnám a meglepő történeteket. Így rövid időn belül arra jutottunk, hogy inkább olyan embereknek adjuk a lehetőséget, akik kis pénzből akarják beindítani a vállalkozásukat. Klasszikus értelemben soha nem reklámoztuk magunkat, de a megjelenéseknek hála, egyre ismertebbek lettünk.

Reklám helyett a food truck-okra kellett a pénz, ha jól sejtem. Milyen költségekkel számoltatok ezen a szinten, ami egyben a következő lépésetek is volt az üzletfejlesztésben?
Itt már 5 milliós tételről beszélhetünk. Itt éreztük először a kockázatot, hiszen már tényleg be kellett fektetni. Mert a food truck sem olcsó, s a fesztiválok sem. Az első truck-unk egy food trailer volt, rajta egy faházikóval. Ez volt bő három évvel ezelőtt. Talán az volt az egyik szerencsénk, hogy elég feltűnőek lehettünk, hiszen akkor még nem nagyon volt rajtunk kívül másik truck az országban. Jelenleg már hat autót mozgatunk országszerte.
Kis pénzből már beindítható ez az üzlet?
Ha a helyiségbérlést nem számoljuk, akkor igen. 1-1,5 millió forint elég hozzá a fővárosban és vidéken is. Ez csak a gépek és az arculat. Aztán a terméket is meg kell vennie. A vége azért kb. 3-3,5 millió forint, de ebben már benne van egy 30 nm-es üzlethelység is, valamint a 600 darabos kezdőkészlet. Ez a minimális rendelési mennyiség. Azért ekkora a szám, mert a logisztika még nem érte utol az érdeklődést, és egy autónk van összesen.
Budapesten van még igény új üzletre?
Ha nagyon kedvező és jó helyre tudunk menni, akkor megyünk, de készakarva nem. Most állandó üzletünk van a Vásárcsarnokban, a Belvárosi Piacon, a Ráday utcában, a Piarista utcában és a Dohány utcában, jelen vagyunk a Kazinczy utcai Karavánban, és szezonálisan a Budapest Parkban, valamint a Római-parton.
Hány helyen vagytok vidéken?
Kecskeméten és Jászberényben. Most van tárgyalás alatt Győr, Sopron, Pécs, Békéscsaba, Debrecen, s a Balatonról is nagyon nagy az érdeklődés. De a Balatonon még gondolkodunk, mert az csak alkalmi tud lenni.
Képzitek is a partnereket?
Persze. Hiszen olyan embereket keresünk, akik vállalkozni akarnak, de nincs ötletük. Így valamelyikünk elmegy hozzá egy hétre egy kollégával, aminek a költsége benne van a franchise díjban. Mindent, az utolsó mozzanatig megtanítunk a partnernek. Hiszen mi csak az akarásukat és a munkájukat várjuk el.
Hogy működik az árképzés nálatok? Vissza tudott három év alatt jönni a befektetett pénz, vagy legalább egy része?
Kiszámoltuk, hogy ennyi lesz az ára, és kész. Nem néztük a gyrosos és hamburgeres, mint konkurencia árait. Valamint bele kellett férni a franchise árba – ami egy általunk kialakított ár-intervallum -, mert mi nem lehettünk olcsóbbak, mint a partnereink. A legdrágább Kolbice 1490 Ft, a legdrágább Kobu pedig 1690 Ft. Ez nagyon jó ár a belváros szívében, de azért mindenki gyorsan ki tudja számolni, hogy megtérültek-e már a millióink – nevet -.
Már külföldön is jelen vagytok. Hogy jött a jelentkezésük? Mennyire volt nehéz a kinti partnereiteknek üzletet nyitni az adott országban?
A legtöbb külföldi közösségi oldalon vagy magyar fesztiválon találkozott velünk. Volt olyan, hogy egy fiatal itt volt, hazament, s befűzte a szüleit. A facebook a legerősebb segítségünk ebben. Így lett először Lengyelországban, majd utána Romániában, s most készülünk nyitásra Csehországban és Ausztriában. Egészen más az ingerküszöbük a keleti embereknek. Sokkal jobban tudnak örülni. Itt volt most egy úr Innsbruckból, aki húsz évig McDonald’s-ot vitt, s elment egy konferenciájukra, ahol felhoztak bennünket konkurencia példának, s annyira megtetszettünk neki, hogy felmondta a McDonald’s-os szerződését, s most nyitnak egy Kolbice-t Ausztriában. Szerencse is kell ehhez, hogy őszinte legyek… S hogy mennyivel könnyebb külföldön nyitni egy akár ilyen üzletet? Ott kezdődik minden, hogy az áfájuk ezeknek az országoknak 8-12%. Ez már eleve könnyíti a helyzetüket. S persze a mienket is, mert így nem kell engednünk az árainkból a partnereink irányába. Nálunk a legmagasabb az áfa eddig mindenki közül. De mondjuk nálunk a maradék élelmiszer felhasználása is egy téboly. Budapesten az ÁNTSZ képviselője azt mondta, hogy kössünk szerződést apósom kutyájával, mert csak háziállat fogyaszthatja el a maradékot, haszonállat nem. Aztán elmentünk a következő városba, ott meg üvöltöttek velünk, hogy hogy lehet ekkora marhaságot csinálni. De mások is meg vannak áldva. Romániában minden összetevőt grammra pontosan ki kell írni, Ausztriában pedig az összes allergént kell feltűntetni. Semmi más nem érdekel senkit. Nálunk pedig még itt van a HACCP, meg a kézmosó is, mint örök vesszőparipa ellenőrzéskor. De érdemes megnézni az árképzéseket is. Ausztriának pl. teljesen mindegy a beszerzési ár, mert olyan az ország gazdasági helyzete, hogy kb. 7-8 euróért tud adni egy szendvicset, ami eleve duplája a mi árainknak.
Kaptok részesedést is a bevételből vagy a nyereségből?
Nem, egyelőre még nem így néznek ki a szerződéseink. Fix belépési ár van jelenleg. Tényleg nagyon hirtelen indult el velünk a fejlődés ezen a téren is. S kikötjük, hogy a bevételből x összeget fordítson reklámra. Ezt kötelező nekik. Az első huszonöt partnerig nem változtatunk ezen, ez volt az eredeti gondolatunk. Most egyelőre ott tartunk, hogy hamarosan meg lesz ez a huszonöt partner, s akkor újragondoljuk a szerződést is.
Az áru minőségi is hangsúlyos nálatok, kezdetektől tenyésztőkkel dolgoztok együtt. Ugyanazokkal?
Igen, de azért ez sem volt egy gyalogmenet. Hiszen a kezdeti gyanakvás persze, hogy meg volt részükről. De mára már ráfejlesztenek a termékeinkre akár csomagolásban, gépben, bármiben, ha arról van szó.
Az elején nyilván végigjártatok rengeteg tenyésztőt. Milyen termékárat lőttetek be végül?
Ez úgy van, hogy az ember elmegy egy üzemben, s ott megkérdezik, mennyiért akar kolbászt? Volt egy tól – ig ár, s mi szinte a legfelső kategóriát választottuk. Ezért van nálunk minden juhbélben, amit nagyon nehéz volt megoldani ilyen pici méretben. Így tehát azért bizonyos ponton a piac is diktált. S ma már ott tartunk, hogy szürke marha, rackajuh alapanyagunk is van, saját fűszerkertből dolgozik a tenyésztőnk, mert nemzeti parki termékről van szó, ami a termelőnknek köszönhető.

A tölcsér is ennyire egyedi módon készül?
Itt is egy pékséggel dolgozunk itthonra és külföldre egyaránt, ahogy az a termelőnél is van. De nem kell megijedni, ezek azért nagy kapacitású üzemek. A tölcsérnél a mintákat megterveztem, s legyártottuk fából azt, amire ráhúzzák a tölcsért. Ez nem kis munka és nem kevés idő volt. Mire megtaláltuk azt a fát, aminek a belseje puha marad, mire megsül a tölcsér, az rengeteg idő és kísérletezés volt, ami hónapokig tartott.
Precízen felépített vállalkozást visztek, ahol sokat segítséget nyújtotok minden irányba. Ma már megéri a tenyésztőnek befektetni miattatok, vagy beszálltok a fejlesztésbe?
Hosszú távon ma már megéri nekik, mert látják a lehetőséget a cégben. Az elmúlt egy évben azért nagyot léptünk előre, aminek kétévnyi, sokszor nagyon rögös előmenetele volt.
 
Örök probléma itthon a hús minősége, s annak állandósága. Te hogy látod ezt a saját tenyésztődnél?
Az egyik sorozatunk őshonos magyar állatokra alapul. Ezeket jól el tudják egyelőre készíteni. De azért nem látjuk még ennek a végét. Még nagyon jól bírják úgy, hogy néha kell csak beruházniuk. Óriási hiányok vannak még hazánkban a beruházások terén, amire mostantól lehet támogatást igényelni. Egyelőre azt mondom, hosszú távon megvan a garancia a jó minőségre az alapanyagok tekintetében. Örülni fogok azért annak a pillanatnak, amikor majd ezen kell, hogy fájjon a fejem, mert akkor már egészen biztos, hogy nagyon messzire jutottunk - nevet -.
Hol tároljátok jelenleg a termékeket, s hogy jut el a boltokba?
Van egy raktárunk, egyelőre ott tárolunk mindent, a truck-okat is. Az lesz majd a következő nagy feladat, hogy ezt felfejlesszük. Egyelőre még bírjuk, de idővel ez fejlesztésre fog szorulni, mert a növekedés nagyobb és gyorsabb, mint vártunk. S akkor lehet majd gondolkodni azon, hogy egy hányszor ötmilliós beruházás lesz ismét. Autóval akkor kapják meg az üzletek a termékeket, ha tele tudjuk pakolni a kocsit áruval. Ha nem, akkor speditőrrel küldjük dobozban.
Összességében nézve, mi az erősebb? Az akarásotok vagy a szerencsétek?
Hoztunk egy pici újat. Így azt mondom, a bátorságunk, tehát egy harmadik – nevet -. Nem szabad feladni, bátran bele kell állni, s menni kell mindig előre. Azoknak kell akarni eladni, akiknek ez fontos tud lenni majdnem annyira, mint nekünk. A street food ellenzőinek nem akarok eladni semmit. S ha ezt jól csináljuk, akkor az meg fogja hozni az eredményét.
Mi a következő lépés?
Kifejlesztettünk egy új termékpalettát a kezdeti Kolbice mellé, ez a Kobu. Ahol persze a „zsemlénél” minden levédetést újra végig kellett járni, hiszen itt is teljesen egyedi a formavilág. Később lesz ennek egy street food változata is, mi nagyon fog hasonlítani egy hot-dog-ra, s olcsóbb is lesz, mint maga a Kobu. Most indítottunk egy havi tematikus sorozatot, ahol különböző nemzetek ízeit mutatjuk be. Kezdetnek itt van Mexikó, vagyis a Kolbas Mexicana. A kenyértölcsér kicsit átalakítottuk kosárformává, amibe igen csípős chili kerül a kolbászok mellé. Aztán van a Kolbites azoknak, akik nem akarnak kenyeret enni, ők salátával kapják a kolbászokat. A hazai állatokat is bemutatjuk: a rackajuhot, a szürke marhát és később majd a bivalyt. Ebben a sorozatban kimondottan őshonos állatok szerepelnek. S még ott vannak a Kolbice-ok sertésből, kacsából, marhahúsból, lazacból, háromfajta tölcsérben. Ez tehát a mi sorozatunk, amelyekhez lehet kapni kiegészítőket – pl. sült krumplit -. Ebből válogathatnak a partnereink is. Ugyanis nem kell az összes termékcsaládot megvennie, hanem kitalálhatja, melyik illik az ő városának az igényéhez a legjobban. Ez szerintem azért elég kedvező….és persze nagyon menő is – nevet.
Fotó: Nagy Balázs

Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram