Január: Dimitris Pamporis - APOCALYPSIS RESTAURANT (Patmos-sziget, Görögország)
A fiatal séf rövid ideig a 3 csillagos Auberge de Iill séfjénél, Marc Haeberlinnél dolgozott. A tanultak meg is hozták az eredményét. 2011-ben Görögország vezető gasztronómiai lapja, az Aegean Cuisine a leginnovatívabb konyhát vivő étteremnek választotta az Apocalypsis-t, majd 2014-ben az Athinorama magazin arany séfsapka díjjal jutalmazta, amit 2015-ben is odaítélt a helynek.
Február: Poul Andrias Ziska – KOKS (Feröer-szigetek)
A fiatal séf a Feröer-szigetek hagyományos főzési stílusával beírta magát a gasztronómia nagykönyvébe, ahol a "Ræst" játssza a főszerepet. Ami nem más, mint szigorúan erre a kis szigetre jellemző, egyedi ízvilággal rendelkező tartósítási módok kombinációja, melyben különbözőképpen erjesztik és érlelik a halakat éppúgy, ahogy a húsokat. S hogy Ziska mennyire pontos a hagyományok betartásában? Annyira, hogy a szakma a KOKS-ot a legjobb dán étteremnek jelölte, valamint, a 17 legjobb skandináv étterem közé is sikerült bekerülnie.
Március: Dominique Crenn - ATELIER CRENN (San Francisco, USA)
Elég, ha annyit mondunk, ő Amerikában az első 2 Michelin-csillagos női séf. És persze mindkettőt a saját nevét viselő étteremnek szerezte.
Április: Sang-Hoon Degeimbre – L’AIR DU TEMPS (Liernu, Belgium)
Sang-Hoon Degeimbre egy ideig sommelierként dolgozott, de igazából nem találta a helyét. A konyha felé vette az irányt, de az első ez sem jött be igazán. Gyorsan lépett, majd megint meggondolta magát. 1997-ben visszatért a tűzhely mögé, megnyitotta saját éttermét, a L’air du Temps-t, ahol ügyesen vegyíti a belga és a koreai konyhát. 2000-ben megszerezte az első Michelin-csillagot, majd nem sokra rá a 2-at is, a Gault&Millau kalauzban 18-20 pontos helyek között mindig ott van, s a világ 26. legjobb éttermének a boldog tulajdonosa.
Május: Prin Polsuk – NAHM (Bangkok, Tájföld)
Ha valaki kételkedne abban, hogy lehet csillagot kapni tradicionális thai konyhára (van ilyen egyáltalán?), elég ha betér a Nahmba, mely 2015-ben a világ 22. legjobb étterme lett. Hogy a bűvös kettes számkörből ne lépjünk ki, egy szabad asztalra is minimum két hónapot kell várni.
Június: Alexandre Couillon – LA MARINE (Noirmoutier en ile, Franciaország)
Nem meglepő, hogy a listán egy francia étterem is szerepel. S nem is akármelyik. A La Marine 2002-ben, nem sokkal a nyitás után már Bib Gourmand-ot szerzett, 2007-ben pedig már az első Michelin-csillaggal is büszkélkedhetett, amit hamarosan a 2. csillag követett. Reméljük, a „Bonnotte”-t is elhozzák a Hangárba, hiszen - állítólag - az ő almás gombócánál nincs jobb.
Július: Eckart Witzigmann – IKARUS (Salzburg, Ausztria)
Az idén 75 éves séf amihez nyúl, abból minimum néhány Michelin-csillag hullik ki. Ezt történt az első éttermével, az Aubergine-nel is, ami 1979-ben már a harmadik csillagát söpörte be, ezzel ő volt az első Németországban. 2007-ben a svéd egyetem professzorrá és tiszteletbeli doktorrá avatta, a Gault Millau az évszázad séfjeként ünnepli. (Rajta kívül a csak Paul Bocuse, Joël Robuchon és Frédy Girardet kapta meg ezt az elismerést).
Augusztus: Ikarus csapat – IKARUS (Salzburg, Ausztria)
A Martin Klein, Roland Trettl valamint Chrisitan Jürgens minimum két csillagos éttermeket megjárt séfek nevével jelzett, világviszonylatban a legjobbak között számon tartott étterem már önmagában garancia arra, hogy ami itt nem történik meg, az önmagában nem is létezik a gasztronómia világában. És akkor még nem voltunk kellően patetikusak.
Szeptember: Syrco Bakker – PURE C (Cadzand, Hollandia)
Syrco Bakker alig múlt 30, de négy év alatt már szinte mindent megszerzett, amit lehet a szakmában. Egy Michelin-csillagot, 17 pontot a Gault&Millauban, és befőzte az éttermet a Top 50 európai éttermek közé, ott is a 20. helyre. Ebben az évben pedig az OAD Európa legjobb éttermének kiállította ki.
Október: Vladimir Mukhin – WHITE RABBIT (Moszkva, Oroszország)
Az azért elég sokat mond, hogy ötödik generációs séf a családban. A többiek is elég jól muzsikáltak a konyhában, de amit ő csinál a Smolensky Passage 16. emeletén, arra azért sokan felkapják a fejüket. Újraértelmezi, újraformálja, újraéli az orosz konyha mindent ízét. Ezzel a világ éttermeinek 23. helyére sikerült beverekednie a „fehér nyulat”.
November: Christian Bau – VICTOR’S FINE DINING BY CHRISTIAN BAU (Perl-Nennig/Mosel, Németország)
Harald Wohlfahrt kezei között formálódott séf ma már három Michelin-csillagot tudhat az éttermének - amivel egy csapásra elérte, hogy hazájában ő a legfiatalabb háromcsillagos séf -, ahol a japán konyhát helyezi előtérbe. Mindezt úgy, hogy szinte semmilyen "flincflancot" nem használ a konyhában, még olyan technikát sem, mint sous-vide. Bőven elég neki a japán alapanyag francia technikákkal elkészítve, mondjuk egy grillen. És a közel sem laza német közönség imádja, pedig nem kíméli őket, ugyanis egy ideje bevezette a meglepetés menüt. És talán ő lepődött meg a legjobban, hogy még ezzel sem tudja igazán fejvakargatásra késztetni a Victor's Fine Dining by Christina Bau-ba járókat.
December: Søren Selin – RESTAURANT AOC – (Koppenhága, Dánia)
Søren Selin igazán büszke lehet szakmai hátterére, hiszen a Restaurant AOC előtt megjárta a 2 Michelin-csillagos Le Relais Luois XIII-at, és az egy csillagos Jules Vernet, jelenleg pedig nem más segíti az egy csillagos AOC-ban, mint Jakob Bär Mogensen, aki a kétcsillagos barcelonai ABAC éttermet hagyta ott Selin kérésére.
