Fontos tudnivaló, hogy a kaviár szereti a hideget és az üveget. Az igazi rajongók szerint a kaviár úgy az igazi, ha kristálypohárból esszük, kiskanállal. De vigyázat, a kanál sem lehet akármilyen: csontból vagy gyöngyházból kell készülnie, illetve bármilyen furcsa, még a műanyag is elmegy. Annál viszont nincs rosszabb, mint ha a kanál fémes ízével elrontjuk a kaviárt, szóval a megszokott fémkanál szóba se jöhet. Az ínyencek a gyöngyház kanálra esküsznek, mert annak irizáló fehérsége még esztétikai pluszt is ad a fényes fekete kaviár élvezetéhez.
Az egyik legdrágább kaviár, amit kóstolhatunk, a Prunier márkájú: Európa legnagyvilágibb helyein találkozhatunk Caviar House & Prunier üzletekkel és éttermekkel: Cannes-ban a Croisette-en, Londonban a Saint James Streeten és a Harrods áruházban, ahol külön Prunier-sarok is van. Ha pedig a kaviárt egyszerűen kenyérrel vagy főtt krumpival tálalja a vendéglátónk, akkor is biztosak lehetünk benne, hogy igazi ínyenccel van dolgunk.
Ami viszont fontos: felejtsük el a citromszeletet a kaviár mellett, valamint óvakodjunk attól, aki esetleg megfőzné a kaviárt: egyértelműen nyersen kell enni.
Ami a kaviár minőségét illeti, maguk a kis golyócskák sok mindent elárulnak: minél nagyobbak, fényesebbek és gömb alakjuk minél szabályosabb, annál értékesebbek. Ha tovább akarunk vizsgálódni, vegyünk belőle egy kiskanállal, és fújjunk rá. Enyhe hínár- illetve moszatszagot kell éreznünk – semmiképp nem halszagot! És nem is lehet olyan sós, mint egy hal.
A kaviár minden egyes golyócskája tele van folyadékkal, ami csak azt várja, hogy szétrobbanjon a szájpadlásunkon – vagyis inkább mi várjuk ezt nagyon, hiszen ez az egyik legélvezetesebb része a kaviárevésnek.
Ha mi vagyunk a vendéglátók, és valami egészen különleges minőséggel akarunk a vendégeinknek kedveskedni, ne feledjük, hogy a legjobb minőségű kaviár neve Almas, ami oroszul annyit tesz: arany. Ez a Kaszpi-tengerben élő beluga tokhal ikrája, úgy is mondhatjuk, hogy a kaviárok Rolls Roys-a. Kizárólag a londoni Caviar House árulja 24 karátos, kerek dobozban, és a kilós ára 40.000 (negyvenezer) euró. Hál’istennek grammonként mérik.
Tálalásnál tehát adjunk mellé fehér kenyeret, vastag palacsintát vagy péksüteményt, és kenjünk rá kézműves vajat. A leghatásosabb az lenne, ha a vajat is magunk készítenénk, dehát mindent nem lehet… Mindenesetre a vaj is legyen kiváló minőségű, szobahőmérsékletű, és keverjünk bele pár csepp vodkát. Másik lehetőség, hogy a puha vajat tejszínnel keverjük össze, és pár csepp citrommal vagy alacsony zsírtartalmú joghurttal adunk neki némi savasságot.
Ha mindezt valahol Európában, de legalábbis mérsékelt égövi időjárási körülmények között tesszük, akkor francia vagy olasz pezsgőt kortyoljunk hozzá, ha viszont a hegyekben vagy Skandináviában fagyoskodunk, akkor a vodka is megengedett.
