A rendezvény szervezői tudják, mitől döglik a légy. Ha a macaron önmagában nem lenne elég a tuti sikerhez, kávéval erősítenek. Március 20-án érkezik négy komoly barista, négy brutál szép géppel. Lehet kitekerni a vörös szőnyeget is: francia cukrász is jön. A helyszín: a Bálna. A főszervezővel, Boros Reginával beszélgettünk.
A tavalyi sikert látva, reméljük, hogy idén a Sportarénában rendezik meg a Macaron Napot!
Igazán kedves gondolat, de a 2 évvel ezelőtti első Macaron Nap után is vigyáztunk arra, hogy az azt követő évben se vigyük túl nagy helyre. Annál, mint amikor egy rendezvény tömve van, és nem lehet bejutni, csak az rosszabb, ha túl nagy a helyiség és lézengenek a látogatók.
Na de most komolyan, szerinted mekkora helyszínt bírna el a rendezvény?
Ez sok mindentől függ. Idén sem látjuk tisztán, hogy mennyit növekedett a macaron sikere és a lelkes rajongók közül mekkora az a valós réteg, akik tényleg eljönnek, érdekli őket és vásárolnak is majd macaront. Én alapvetően szeretném abban a szűkebb valós érdeklődők körében tartani a rendezvényt, akik tényleg értékelik a jó minőséget és nem sajnálnak 300 forintot kiadni egy olyan macaronra, amelyre utána sokáig szívesen gondolnak.
Ha igazán merészet álmodnál, nem lennének korlátok, plusz a pénz nem fogyna, csak gyarapodna, ha hozzányúlsz, milyen lenne a 2014-es Macaron Nap. A legvadabb fantáziákat szeretném hallani.
De jó egy kicsit elengedni magam. Összekötném magunkat, Budapestet a többi Macaron Napot ünneplő nagyvárossal, lenne élő közvetetés New Yorkból, Párizsból több cukrászdából is, ahol sorban állnak macaronért ezen a napon. Hoznék több híres francia cukrászmestert, akiknek a macaron sikerét nemzetközi szinten köszönhetjük. Tartanék egy nagy bemutatót, akár közösen színpadon elkészítenénk valódi macaront, tehát profi sütővel, alapanyagokkal felszerelt bemutató lenne. Eközben a magyar érintett és résztvevő cukrászdákból is lenne élő egyenes közvetítés / körkapcsolás, bemutatnánk őket, magát az üzletüket is egyenként. Minden show elem csak macaronnal lenne kapcsolatos, tehát nem olyasmivel dobnám fel a rendezvényt, hogy mondjuk népszerű előadókkal vonzzak be plusz közönséget. Ja és természetesen ingyen kóstolót rendeznék az igazi nagyoktól (Pierre Hermé, Ladurée) származó macaronokból persze csak korlátozott mennyiségben, nem többi cukrászda rovására.
Vissza a földre. Mindebből mi megvalósítható?
Mindebből, ha minden jól megy, a francia cukrász fellépése megvalósítható. Talán lesz kapcsolatunk aznap vagy közvetlenül március 20 előtt francia cukrászdákkal, illetve annak is jó esélye van, hogy lesznek a helyszínen macaronok a legjobb francia cukrászdákból. Mert fontos, hogy a minőséget mindig tartsuk szem előtt, lássuk, hogy mit értünk valójában macaron alatt.
Tuti, hogy a macaron sosem lesz uncsi önmagában sem, de valamelyest ismerünk, ez nem elégít ki téged. Milyen ötletek merültek fel még?
Aki ismer, az tudja, hogy a másik nagy szenvedélyem és kedvenc területem a kávé. Idén a kávé lesz a fő kiegészítő. Nagyon komoly szakmai gárda vonul fel ún. új hullámos kávézókból, terveink szerint négy nagy géppel, négy komoly baristával (Madal, az Espresso Embassy, a My Little Melbourne és a Fekete). Erre nagyon büszke vagyok, hogy így megbízik már bennem a kávés szakma, hogy ennyi energiát belefektetnek a rendezvénybe, hogy megjelenjenek. Idén nem tartom kizártnak, hogy a macaron mellett megjelenhet más, a macaron filozófiájához közeli édesség is, akár innovatív jellegében, akár színességében, sokféleségében kapcsolódva.
És ezek közül miknek a megvalósulása a legesélyesebb?
A kávés rész mondjuk úgy, hogy 90 százalék, de persze biztos csak akkor lesz, ha ott vagyunk, illetve látjuk, hogy az infrastruktúra elbírja majd a négy gép működését.
Na, majd ha mindez rátelepszik a rendezvényre…Nekünk semmi sem jó.
Ezek olyan kiegészítők, amelyek nem elvesznek, hanem hozzáadnak a rendezvényhez szerintem. A macaronban mindig is a szellemiséget szerettem, ahhoz pedig bőven fel tudunk sorakoztatni más műfajokat is.
Az előbb mindezeket a te „agylövésednek” tulajdonítottuk, de ez mennyire van így? Amit ki akarunk nyögni, hogy mennyire érzed azt, hogy harmadszorra is csak egy mezei macaron napot csinálni, az ciki?
Olyannyira nem tartom cikinek, hogy legszívesebben visszavennék a tavalyi rendezvényhez képest, tehát semmiképpen sem tágítanám a kereteit. Nem az a lényeg, hogy tovább növeljük a sikert, egyszerűen annyi, ami mindig is volt: a macaron rajongók, akik értik és szeretik a macaront jussanak hozzá a legjobb kínálathoz, ne kelljen keresgélni, ne szenvedjenek hiányt, ne kelljen külföldre utazniuk ehhez. Főleg, hogy tudjuk már: igenis van itthon is jó macaron. Cél, hogy a megszállott készítők találkozzanak a megszállott fogyasztókkal. Ezt a hidat „felépíteni” a legszebb az egészben. Ez volt mindig is a Macaron Nap célja, nem egy tömegrendezvény megalkotása.
fotó: Macaron Day Hungary flickr
Érzel valami nyomást/megfelelési kényszert a szakma részéről vagy ennek se híre, se hamva?
Nyomást olyan értelemben érzek, hogy „meg kell rendezni” a Macaron Napot, mert januárban azonnal elindul az érdeklődés, hogy ugye tartok idén is Macaron Napot, ők jönnének, várják a konkrét részleteket az eseményről. Ahogy az első alkalommal is – nem vagyok rá büszke, de tényleg így volt – maguktól jelentkeztek a cukrászdák is és a sajtó is, nem kellett nagyon sokat „kampányolni”. Persze igyekeztünk folyamatosan kommunikálni és minden információt megadni elsősorban social media felületeken és emailen, de hálistennek hamar megértette minden érintett, hogy miért jó neki ez a rendezvény és fantasztikus volt látni milyen komolyan vették.
Kérdezem máshogy, nem okoz-e gondot, hogy megtaláld a helyes arányt a szakmának és a közönségnek szóló vetületek között?
Az az igazság, hogy a macaron valós közönsége általában jól felkészült, igényes réteg. Sokan majdnem annyit tudnak a macaronról, mint maguk a cukrászdák. Tudják, mit keresnek, tudják miért szeretik, miért jó. Persze vannak, akik kevésbé ismerik a terméket, de érdekli őket az „őrület” vagy csak rabul ejti a formája a színessége és szeretnék jobban megismerni. Úgy vettem észre, hogy kifejezetten kedveli a közönség a szakmaibbnak mondható információkat, posztokat is. Ez legfőképpen a macaron verseny iránti érdeklődésből látszik, hogy milyen sokan követik, pedig hát az abszolút a szakmáról szól.
Mit a legnehezebb összehozni és mi az, ami már úgy megy, mint a karikacsapás?
A legnehezebb mindig a megfelelő helyszín megtalálása. Hihetetlen, de Budapesten nincs vagy nagyon kevés az olyan trendi, megfelelő paraméterekkel rendelkező, legalább ezer négyzetméteres helyszín, ahol több ezer ember kényelmesen meg tud fordulni, persze nem egyszerre.
Ami most már nagyon jól megy az a kiállítókkal, cukrászdákkal való megállapodás a részvételről. Ismerik, szeretik a rendezvényt, nem kell győzködni senkit, bíznak bennünk. A zsűrit összeverbuválni sem nehéz soha, szívesen részt vesznek, nem kéretik magukat. Idén egyébként változik a zsűri összetétele, de a végleges neveket majd a facebook oldalunkon mondjuk el.
Szóval lasszózni már nem kell!
Tavaly és tavalyelőtt is egy limitet kellett húznunk egy idő után, nem fért be több kiállító, pedig még jöttek volna. Úgyhogy igen, aki kimarad az lemarad. Nagyon nem örülök az ilyesminek, amikor nem fér már be egy cukrászda, de egyszerűen tekintettel kell lenni a többiekre is, akik időben jelentkeztek.
Számunkra nagy „tartozása” a napnak, hogy piros szőnyegen felvonuljon, ha nem is a francia macaron pápa maga, de valami bíboros.
Ezt igyekszünk idén mindenképpen pótolni.
Ha már külföld, mi a legfrissebb trend? És a macaron-cupcake mondvacsinált verseny hogy áll?
Egy ideig én is azt gondoltam, hogy a cupcake sokszínűsége felér a macaronéval, de valójában a cupcake szellemiségéből sok minden hiányzik, ami a macaronban megvan, például az, hogy nem olyan nehéz elkészíteni, nem kell hozzá annyi elszántság, figyelem, alázat, jó alapanyag.
Majdnem elfelejtettük rákérdezni a cronutra.
Az elmúlt évben majdnem engem is elragadott a cronut őrület. Amikor New Yorkban jártam, el is mentem a nagy Ansel Dominique cukrászdájába, hát csalódás volt, az egész tényleg csak – megjegyzem nagyon ügyes – marketinghúzás. Nem kóstoltam ugyan eredeti cronutot (New Yorkban csak reggel 6 és 7 között lehetett kapni..), de amit sikerült itthon megkóstolnom az szerintem nem volt az igazi, nem olyan, amiért rajongani lehet.
fotó: Macaron Day Hungary flickr
Látsz más süteményben akkora potenciált, hogy akár rendezvényt is lehetne itthon alátolni?
Sokan megkerestek ilyen típusú ötletekkel, de én egyelőre egyikben sem láttam azt a sokrétű összetevőt, amitől a macaron olyan sikeres lett. Olyasmivel lehet próbálkozni – szakmailag mindenképpen érdekes – hogy egy bizonyos sütemény több cukrász felfogásában, újragondolva. Ez lehet a dobos torta, lehet flódni, bármi. Az a baj ezekkel általában, hogy annyira sokfélék mégsem tudnak lenni és az ember maximum 2-3-at tud enni belőle, ráadásul elvinni se nagyon tudja. Szóval az ötletelés megy folyamatosan, de nehéz kérdés az biztos.
Vagy ha nem is sütemény, mi más? Tudjuk, hogy nagy falatozó vagy, nem bújhatsz el.
Vannak azért műfajok még, amelyekre nagyon jó rendezvényt lehet felhúzni. De ezeket az ötleteimet egyelőre titokban tartom és majd az első megvalósulási fázisnál szívesen elmondom.
Nemrég baleseted volt, ágyhoz kötve is simán lehet rendezvényt szervezni?
Olyan szempontból hatékonyabb, hogy kevesebbet kell járnom személyes megbeszélésekre, egész egyszerűen nem tudok elmenni fizikailag egyeztetni, kénytelenek vagyunk telefonon, online bonyolítani. A mai világban ez nem lehet probléma. Azért nyilván vannak korlátok is, nem egyszerű így rendezvényt szervezni, de van partnerem a szervezésben, aki sokat segít. Az más kérdés lesz, hogy veszi ki majd magát, amikor a rendezvényen, mint „mankós házigazda” fogok debütálni, mert várhatóan addig sajnos még nem dobhatom el a mankókat.