Van annak egy bája, ahogyan keresik a műfajukat – vagy talán inkább csak a megfelelő szót rá? – az új korszak új helyei a Balaton mentén. Is. Bizonyára ennek köszönhetőek a kicsit blikkfangos elnevezések is. Egy gasztrokocsmában és bisztrócskában – két kulthelyen ebédeltünk. 

Nekünk főzik: Neked főztem

A mára zarándokhellyé vált Neked Főztem formációknak nem kellett hosszú utat bejárniuk, mire az “alternatív strandbüfé” projektből egy egész jó kis éttermet is nyitottak Zánkán.

A balaton északi partjának fővárosától távol fekvő étteremről nem lehet azt mondani, hogy (az egyébként szép) elhelyezkedése sokat segít a forgalom stabilan tartásában, de láthatóan erre nincs is szüksége a Neked Főztem vendéglőnek. A csütörtöki napon fél kettő körül az egyszemélyes asztalhoz is csak egy kis várakozás után tudok leülni.

Az étteremnek helyet adó zánkai vörös köves, masszív épület régebben iskolának adott helyet. Nem vendéglátóhelynek épült tehát, ez látszik a ház oldalában kialakított, csak a teraszról megközelíthető mosdók elhelyezkedésén is, de ez itt teljesen rendben van. A Neked Főztem láthatóan nem akar több lenni, mint az ígérete. A gasztrokocsmának hívott egység alapvetően étterem, ahol mindenen érzékelhető a tulajdonos törekvése, elköteleződése a környékről beszerzett élelmiszerek, alapanyagok és az egyszerű, jó ízű ételek megvalósítására.

Ez a mai gasztronómiában igen népszerű kommunikációs üzenet itt valójában is megvalósulni látszik.

A málnakrémleves jól lehűtött, intenzív ízű, dicséretes módon sűrítőanyag hozzáadása nélkül készült (az ízlésemnek talán kicsit túl sűrű is), és egy lehelettel édesebb is a kívánatosnál. A tetéjére szórt omlós, ropogós édes morzsa alapvetően jó gondolat, izgalmasabbá – egyben még édesebbé teszi a levest. Úgy látszik, hogy gyümölcslevesek terén még mindig inkább a kissé desszertszerűen édesben mernek gondolkodni a vendéglátók, ezzel igazodva is talán a közízléshez, de a gyümölcsök valódi ízskáláját elnyomva. Ez csak egy mellékes gondolat: összességében teljesen kellemes indítás a hideg krémleves.

Kánikula ide vagy oda, felgyűrjük az ingujjat: következzen sertéspofa sóskás knédlivel. Főszereplője a klasszikus, omlós pofahús az ő jól elkészített szaftjában. A mellette kínált knédli (gőzölt kenyér) könnyed, szép szerkezetű és jó ízű, talán csak egy megjegyzésem lehet, miszerint a sóska jelenléte nem nagyon érezhető, de a kifejező, mély ízű szaft mellett nehezen is tudnának érvényesülni a sóska savas-zöld ízei. Külön öröm felfedezni a tányéron az ételt frissítő és izgalmát fenntartó, a “magyar tradíciót“, a savanyúságot megidéző, ropogós, jó savakkal elkészített marinált lilahagymát. A tányérról elmondható, hogy a nyári nagy meleg ellenére sem nehézkes, remek arányérzékkel, jó ízléssel készített étel.

A főételhez az étterem melleti dombról, (25 éves tőkékről) szüretelt Káli Kövek “Zánka” Rajnai Rizlingjét választottam, és nem csalódtam.

Desszertként is egy olyan tételt választok, amely könnyen eshetne abba a hibába, amelyet a knédlis sertéspofa olyan szépen elkerült. A túrófánk ugyancsak jól szerepelt: a szerkezete könnyed és omlós, az íze jó minőségű túróra utal. A zsiradékban sütés ellenére sem lett nehézkes, a kérge ropogós. Ez esetben is nyári könnyedségről, jól eltalált arányokról számolhatunk be.

Hozzá málnaöntetet és friss tejfölt kaptam – és egyúton választ is a málnaleves sűrűségére és édességére vonatkozóan, ugyanis a leves és az öntet kísértetiesen hasonlított egymásra. És hangsúlyozom, hogy ezzel itt, a Neked Főztemben természetesen semmi baj nincsen, miért is ne lehetne így (az egy alapanyag egyszeri felhasználása csak a “fine dining” stílusú éttermek világában elvárás). A málna édes savai önálló levesként is szépen működnek, és a túrófánkkal és tejföllel alkotott kombinációban is helytállnak. Szép keretet adott az ebédnek.

Neked Főztem gasztrokocsma
Málnakrémleves 1090 Ft
Sertéspofa, sóskás knédli 2890 Ft
Túrófánk 1090 Ft

Szép mentés: Zománc Bisztrócska

Van egy vonzódásunk az ilyen helyekhez, amiknek a logója egy kis piros lábas; nem bisztrónak, hanem kedvesen-szerényen bisztrócskának vallja magát, és egy olyan meseszép kisközségben találjuk, mint Vászoly.

Fotó: Zománc Bisztrócska Facebook

Nagy reményekkel indultunk hát a 71-es útról északnak. A bisztrócskának otthont adó, útmenti parasztházat ösztönösen nádfedelesként írnánk le, pedig cserép fedi valójában. A kékre mázolt gerendák, piros székek, az abroncsos hordó azt a jó értelemben vett modern falusi stílust képviselik, amely egy picit romantizálja, de nem hazudtolja meg ezt a letűnt világot.

A tornácon üldögélve kedvet kap az ember többet is felfedezni Vászolyból, de az étlapot kézhez kapva inkább a konyhát lesz kedvünk felfedezni: a kézírással írt étlapon két leves (gulyás- és marhahúsleves), három előétel, hét főétel és két desszert, ennyi. A papír alján felirat: “A Zománc törekszik házi, illetve organikus termékek beszerzésére!” Eddig remek. A két magyar alapleves mellett az étlapon túróscsusza pörccel, marhapofapörkölt tarhonyával, resztelt kacsamáj krumplival. Harmóniában érezzük a kínálatot a környezettel, örülünk, hogy nem kérkedik tengeri herkentyűkkel vagy éppen jus-kkel az ételsor.

Kikérünk hát egy kacsamájpástétomot körtekompóttal, amelyből a körtekompót a legemlékezetesebb, sajnos. A pástétom keményen, fagyosan érkezik, az ízek zártak. A felejthetőre sikerült májas után két erős főétel következik: pácolt tarja krumplis tésztával és rántott csirkecombfilé petrezselymes burgonyával. A tarját inkább mutatjuk, mintsem elemezzük, hiszen láthatóan bőven túlsült, és nem is csak annyira, hogy egy izgalmas kis kérget kapott volna. Mellette a krumplis tészta is sült, ezt is kár volt a szárazság irányába vinni.

Proporció – az alkotók által az ókor óta hőn áhított arányosság most sajnos a két főfogásban egyesült: a tarja erős túlsültségét ugyanis egy, a közepén jóformán sületlen rántott csirkecomb ellenpontozta. De kár. A kicsontozott hús nem volt klopfolva, valószínűleg azért, hogy ne veszítse el a nedvességét. Így azonban a hús a sütés hatására összeugrott, a közepén nyerses részekkel. Érteni véljük a szándékot, hogy miért így készült, de sajnos éppen a visszájára sült el. Meg kell jegyezni azt is, hogy egy kukoricán nevelt, jóféle tanyasi csirkének erősebb az ínszerkezete is, vagyis nehezebb átsütni. (Mennyi kihívást rejt egy olyan egyszerűnek gondolt étel is, mint a “kabátos hús”.)

A melléjük kikért – korrekt – uborkasaláta a régi éttermi időket idézve túlborsozott-pirospaprikázott; a pluszban rendelt sűrű, zsíros házi tejföl viszont igen jó pontja az ételeknek.

A vegyes érzéseket keltő ebédnek viszont mentőövet dobtak a Zománcban, mégpedig nem a konyha részéről. A felszolgálófiú előzékeny figyelmessége, a fogások után érkező kérdései nem apadtak ki a szokásos pincérformuláknál. Nagyon úgy tűnt, hogy tényleg érdekli, hogy ízlettek az ételek. A tőle érkező sűrű sajnálkozások nyoma pedig megmutatkozott a számlán is, az egyik főételt, a rántott csirkecombot nem számolták fel. Ismét megállapítottuk, milyen sokat is számít egy odafigyelő, a munkáját lelkiismerettel végző felszolgáló szerepe egy étkezés során, hiszen végül nem bosszankodva hagytuk el a helyet.

Összességében azt tudjuk mondani a látogatásunk kapcsán, hogy de kár! Nem tettünk le azonban a kis piros lábasnak szentelt bisztrócskáról, jövőre is jövünk erre. Ez a hely egészen biztosan többet tud a most tapasztaltaknál.

Zománc Bisztrócska
Kacsamájpástétom körtekompóttal 1950 Ft
Pácolt tarja krumplis tésztával 2950 Ft
Rántott csirkecombfilé petrezselymes burgonyával 2790 Ft