Hirdetés
Hirdetés

Jön a MENÜ második része - külföldön is terítenek

SZERZŐ: Igor
2015. október 19.
Tavaly hatalmas sikert aratott a Laki Eszter-Mihály Kamilla-Glódi Balázs trio MENÜ című kötete. Nagyon szép volt, személyes volt, izgalmas megközelítést használt, mindenki tapsolt, mi is, nagyon. Nem volt kérdés, hogy lesz folytatás. Igazából már az első készítése alatt fejben a második íródott. Alig bírtuk kivárni, gyakran kérdezgettük a szerzőket, hogy mondjanak már valamit, de még nem aktuális - jött a válasz. Egészen mostanáig. A december elején megjelenő második könyv több olyan szereplőt mutat be, akikért több ezer kilométert kellett utazni. A szerzőket kérdeztük.  
Hirdetés

Amit el lehet érni egy - hívjuk a könnyebbség kedvéért- szakácskönyvvel (na jó, közösségi szakácskönyvvel, na jó gasztro-dizájn könyvvel), azt ti elértétek. Hózsanát zenget szinte mindenki. „Hájlájtsz” lett a produktum. A legmeglepőbb, legkedvesebb dicséretek érdekelnének.
Glódi Balázs: Nagyon sok kellemes és/vagy meglepő visszajelzést kaptunk. Az egyik kedvencem (számomra legmeglepőbb) az, hogy elkezdtek rá kategóriákat aggatni, amivel megpróbálták kiemelni a szakácskönyv tengerből. Se a gaszto-design, se a közösségi-, se a hipszterszakácskönyv jelzőt nem mi találtuk ki. De nyilván a magukat hozzáértőnek/kritikusnak tartók véleményénél fontosabbak a közvetlen visszajelzések: fényképet kapni ismerősöktől a lefőzött ételekről, vendégségben járva viszontlátni könyvespolcokon, a dohányzóasztalokon, vagy éppen a konyhában kinyitva. Aztán voltak sorozatban visszajáró vásárlóink, akik előbb egy, aztán két, aztán még két könyvet vásároltak. Amiből pedig egyenesen lemérhető a siker az az, hogy az összes könyv egy hónap alatt elfogyott, az utolsó darabok már-már hisztérikus körülmények között.
Laki Eszter: Így van, ahogy a Balázs mondja, a legnagyobb elismerés az volt, hogy egy bő hónap alatt eladtuk az összeset, és nemzetközi megrendeléseink is szép számmal voltak. Ez a legjobb visszajelzés, amit várhattunk.

Pegazus, Szentbékkálla - fotó: Glódi Balázs

Pegazus, Szentbékkálla - fotó: Glódi Balázs


Egyre több az olyan „szakácskönyv”, amely az étkezés kontextusát vizsgálja, mégha hazai példa nem is nagyon van. Na de ekkora tapsvihart nem mindegyik arat.
Glódi Balázs: Nem elemeztük a sikert, de ha most ezt meg kéne tennem, akkor sincs rá egyértelmű válaszom, csak találgatni tudok. Egyrészt talán pont azért volt sikeres, mert előtte nem volt ilyen itthon, de ha már lett, akkor nem a szokásos recept alapján, a biztos piacra alapozva a hazai celebvilágból merített, hanem őszinte embereket mutatott be, akik a saját köreikben ismertek és elismertek. Ettől lett egyszerre arcképcsarnok, időkapszula és szakácskönyv. Továbbá nem csak tartalmát tekintve nem próbált megúszós kiadvány lenni, hanem sok olyan külső jegyet visel magán, ami külön-külön talán már látható volt a hazai szakácskönyv piacon, de így egy kiadványban még sosem.
Laki Eszter: Azért is arathatott ekkora sikert, mert mindenki tudott azonosulni valamelyik szereplővel. Emiatt a gasztronómiai érdeklődésekben is magára találtak az olvasók.
Kiss Norbert Ádám tv riporter Rotterdam - fotó:  Glódi Balázs

Kiss Norbert Ádám tv riporter Rotterdam - fotó: Glódi Balázs


Egy évvel ezelőtt nyilatkoztátok: „Elég nagy kihívás volt összerakni a szereplőlistát is, hiszen nem tudtunk úgy válogatni, hogy valakinek a hiánya ne fájjon, de 300 oldal környékén muszáj volt lecsillapodni, hogy egyáltalán meg lehessen emelni, kényelmesen átlapozni, vagy főzni belőle.” Majd most: kikkel folytatódik a történetmesélés?
Glódi Balázs: Nem úgy kell elképzelni, hogy csináltunk egy futottak még könyvet. Az első MENÜ alapvetően Budapest-centrikus volt, a második azt ünnepli, hogy Budapesten kívül is van élet, legyen az 20-30 vagy akár több ezer kilóméterre.
Laki Eszter: Inkább városokat mondanék. Jártunk Barcelona tetőteraszain, Berlin-Weddingben és Neu Kölnben, Bécsben egy irodában, Amszterdamban egy home office-ban és Rotterdamban a szeles tengerparton. Sétáltunk Dél-Olaszország olajfái között és Tel Aviv piacán.
Mihály Kamilla: Stark Attila képzőművész például gombaszakellenőrként vezetett be minket a Pilisbe, Merényi Dani vázkészítő mester, akit sokan a Napirajz grafikusaként ismernek Miskolcon látott minket vendégül, vagy – ahogy Eszter is említette - voltunk például a bécsi Loffice közösségi irodájában.
Továbbra is olyan szereplők után kajtattatok, akiket kevésbé izgat a kanonizált gasztronómiai működés, de szűkebb vagy tágabb közösségeik számára mégis befolyásolói a színtérnek?
Mihály Kamilla: Inkább azt kutattuk, hogy a főzés miként jelent kapcsolódást, vagy, hogy mennyire jelent biztos pontot a felkért szereplők életében.
Glódi Balázs: Nem kajtattunk, de sokszor valóban messzire mentünk egy-egy szereplő után. Barátok és ismerősök és az ő barátaik és ismerőseik, akik befolyásolói a saját színterüknek, ami nem feltétlenül a gasztro színtér, jelentsen ez a kifejezés bármit is. Ez volt az előző könyv koncepciója, ami nem változott, viszont a helyszínt módosítottuk, aminek köszönhetően más alapkérdések is előkerültek a gasztronómia mellett.
Az első MENÜ-ben a tér, az identitást befolyásoló tér és a teret befolyásoló identitás, az egy asztalnál ülés, a közösség, talán a közösen megélt sors kulcsmotívumoknak tűnnek.
Glódi Balázs: Ha változott valami, akkor talán az, hogy ezek a kérdések még hangsúlyosabbá váltak a második könyvben. A határok elmosása, a multikulturalizmus, idegen helyek és emberek megismerése, el- és befogadása, (legyenek ők egy Balaton-felvidéki faluban, vagy bármely világvárosban, és történjen ez egy alkotótábor zászlaja alatt vagy egy franciák által üzemeltetett barcelonai kávézó konyháján) olyan aktuális kérdéseket vetnek fel, amik már kiadják egy könyv gerincét. Egy olyan könyvét, amivel szándékunk szerint pozitív választ tudunk adni a sértődött hangnemben elhangzott „el lehet menni" negatívan beégett üzenetre.
[tw-parallax image="https://diningguide.hu/wp-content/uploads/2015/10/menuk6.jpg" target="self" lightbox="no" ][/tw-parallax]
Mihály Kamilla: A főzés jó apropó arra, hogy belessünk általunk érdekesnek gondolt emberek életébe. Ez a második kötetet valamivel erőteljesebben alakítja, hiszen az utazások miatt praktikusan is sokkal több időt töltöttünk egyes szereplőkkel, ezért egy-egy napra valóban az életük részévé váltunk. Emellett az interjúk jelentik a legnagyobb változást az első kötet bemutatószövegeihez képest, amit valóban az indokol, hogy fontos, és megkerülhetetlen kérdések jöttek elő a lakóhelyváltoztatások, és a világban való közlekedés kapcsán.
A felépítésben ezentúl még lesz valami változás?
Glódi Balázs: A határok átlépése, a kötődések feloldása és/vagy újradefiniálása más megközelítést követelt meg tőlünk is, ezért - ahogy azt Kamilla említette - mindenkit interjú útján mutatunk be, hogy saját maguk mesélhessék el történetüket. Emiatt kicsivel kevesebb szereplő lesz, viszont kicsivel több oldalon.
Vizuális koncepcióban marad a kitaposott ösvény?
Laki Eszter: Én inkább úgy mondanám, hogy a sorozat a cél, azonos grafikai eszköztárral és különböző részletekkel. A papírfehéret továbbra is szeretjük.
(Szolgálati közlemény: hamarosan indul a könyv weboldala, ott lehet majd előrendelni. Roham várható, érdemes sietni.)
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram