Kevés az olyan sikersztori, ami pókerrel kezdődik, és amelyben a vállalkozás most ott tart, hogy benne van a világ húsz legígéretesebb franchise koncepciójában. Mi is csak egy ilyen sztorit tudunk: az Anjuna Ice Pops történetét. Az ide vezető útról, a franchise-ról, a vegánságról és az Anjuna életérzésről a két fiatal tulajdonost, Szabó Milánt és Szalay Józsefet kérdeztük.

Kezdjük a végén! Februárban Amerikába mentek, hogy a világ legígéretesebb franchise koncepciója címért versenyezzetek. Mit jelent ez pontosan?

Szabó Milán: A Magyar Franchise Szövetség ajánlására jelentkeztünk a versenyre, amelyet minden évben megrendeznek. Több száz fiatal vállalkozó vesz részt a világ minden tájáról, akinek franchise koncepciója van, vagy abban gondolkozik, abban szeretne terjeszkedni. A felső korhatár 35 év volt. Be kellett adnunk egy önéletrajzot, egy videót és egy elég komoly executive summary-t, ami magyarul egy átfogó összefoglalás a tevékenységünkről. Ez alapján választottak be minket az első húszba, ami hatalmas öröm számunkra.

Szalay József: Ez szakmailag is nagy előrelépés lesz számunkra, hiszen ez nemcsak egy verseny, hanem egy konferencia is, ahol valószínűleg nagyon sokat tudunk majd tanulni is. És itt lesz a döntő is, amire egy prezentációval kell készülni, amit egy nagyon komoly háromfős zsűri fog értékelni, és persze többezer ember előtt kell előadni. Onnan még továbbjutnak hárman, és közülük kerül ki majd a győztes. Ez már pénzdíjjal is jár, és mentorálással is, de a húszban benne lenni is nagyon komoly eredmény számunkra. Ezzel is nyertünk például egy egyéves tagságot a Nemzetközi Franchise Szövetségbe.

Azt tudjátok, hogy ki a másik 19 versenyző?

SzM: Nem tudjuk, kik a többiek, még nagyon friss a dolog, nem kaptuk meg a listát. De meg fogjuk tudni a verseny előtt. Az biztos, hogy Magyarországról nincsen senki más, és valószínűleg ebből a régióból sem.

A kezdetektől franchise-ban gondolkodtatok?

SzJ: Igen, az elejétől kezdve. Kellett két év, hogy az első két egységünk (a Sas utcai és a Lövőház utcai Anjuna Ice Pops) a megfelelő szintre jusson, és az egész koncepció olyan fejlett legyen, hogy át is adhassuk. Sok hibát elkövettünk az elején, de ezek a tapasztalatok mind hozzájárultak ahhoz, hogy most egy kész, működő koncepciót adhassunk át. Tulajdonképpen megfizettük az átvevő helyett a tanulópénzt. Idén nyáron üzembe helyeztük a tricikliket is, amelyekkel jövőre a fesztiválokat szeretnénk megcélozni, és később ezeket is bevonni a franchise lehetőségbe. Pont most megyünk Füredre üzletet nézni egy jelentkezővel. Megvannak a fejünkben azok a nagyvárosok, ahol szerintünk ez jól működne. Reméljük, jövő nyáron már több városban is lehet anjunázni.

A Lövőház utcai Anjuna

Hogy kezdődött az Anjuna sztorija?

SzM: Mindig szerettünk volna vállalkozni, tele voltunk ötletekkel , de aztán a megvalósítás elmaradt. Amikor azonban megfogalmazódott bennem az Anjuna ötlete, az elsöprő volt. Tudtam, hogy ezt meg fogjuk csinálni.

Évek óta rá voltam kattanva az egészséges, természetes fagyikra, amelyek adalékmentesek, és kilószámra vettem a Culinarisban a kókusztejes dobozos fagyit, mert akkoriban máshol még nem lehetett kapni ilyesmit.

Egyszercsak olyan drága lett az import, hogy nem hozták be többet. Ekkor már utánamentem, hogyan lehetne ilyen dobozos fagyit csinálni, de a megvalósulásig ezzel sem jutottam, viszont a rendszert kicsit megismertem.

SzJ: A dobozos fagyival engem nem győzött meg. Később viszont, amikor a popsicle ötlete felmerült, ami Észak-Amerikában épp tombolt, egyből azt mondtam, hogy csináljuk. Lenyűgözött, ahogyan a színes, igazi gyümölcs jégkrémek a pultban sorakoztak. A külföldi példák jók, szépek, de magabiztosak voltunk, hogy jobb és egyedibb márkát tudnánk létrehozni, mint amiket a világban láttunk. Az egyik legfontosabb különbség például, hogy minden, amit mi készítünk, mentes a fő allergénektől és nem használunk semmit, ami állati eredetű.

A vendégek rögtön értették, hogy mi ez a jégkrém?

SzM: Volt egy réteg, aki egyből imádta, és voltak, akik kicsit szkeptikusak voltak elsőre, de úgy érzem, idén őket is sikerült meggyőzni.

SzJ: Az üzletek forgalma idén nyáron 40 százalékkal nőtt a tavalyihoz képest. Dél-Amerikában nagyon népszerű a pálcikás jégkrém, ott paletának hívják, és ott sokkal kevesebb gombócos fagyi fogy, mint nálunk vagy Európában. Reméljük, ez az arány idővel változni fog itthon is. Fontos, hogy a pálcikás fagyiról az embereknek ne a vizes, színezékes Calippo jusson az eszükbe.

SzM: Azt például senki sem gondolná, hogy mi a fagyijainkhoz egyáltalán nem adunk vizet.

Hogyan jutottatok el a megvalósításig?

SzJ: Miután jött az ötlet, mindennek utánanéztünk, ötleteltünk, és láttuk, hogy Moszkvában lesz egy food show, ahol meg lehet majd nézni azt a gépet, ami a legjobbnak tűnt. Elrepültünk együtt Moszkvába, letárgyaltuk a gépgyártóval nemcsak a vásárlást, de azt is, hogy támogatnak minket az indulásban, és amikor hazajöttünk, akkor alapítottuk meg a céget. Brazíliából jött a gép, és mire megérkezett, megszereztük az üzemet, és kibéreltük a két üzletet.

Honnan ismeritek egymást?

SzJ: Közös munka.

SzM: Mindketten pókereztünk.

SzJ: Ebből éltünk nyolc évig.

SzM: Ezért hagytuk ott az egyetemet.

Akkor befektetőre nem volt gondotok.

SzM: Nem.

A Gastro Design Awardon első helyezést ért el az arculatotok. Gondolom, a kortárs dizájn is a siker része.

SzM: Az volt a célunk, hogy a márkát az Anjuna névre és az Anjuna életérzésre építsük fel. Pont azelőtt jöttünk haza Anjunából, Indiából, hogy eldöntöttük, vállalkozni fogunk. Ez az élmény indított el minket azon az úton, hogy abbahagyjuk, amit addig csináltunk, és lépjünk. Tudtuk, hogy mit akarunk, milyen hangulatot akarunk átadni, és milyen történetet szeretnénk elmesélni.

SzJ: A DekoRatio Design Studio nagyon jól át tudta adni, amit elképzeltünk, de a kivitelezőknek is sokat köszönhetünk a megvalósulásban.

Milyen alapanyagokkal dolgoztok?

SzM: Egyrészt csak növényi alapanyagokból, tehát nem használunk semmilyen állati eredetű tejterméket. A friss gyümölcsöt sokszor a piacról szerezzük be, de olyan beszállítóink vannak, akik a budapesti csúcséttermekbe szállítanak.

Miért ragaszkodtok ennyire a vegánsághoz?

SzM: Abban mindketten egyetértettünk, hogy olyan vállalkozást szeretnénk vezetni, amelyik a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyja. Ezt nemcsak a vegánságra értem, hanem például lebomló csomagolással dolgozunk, ahol csak tudunk. Szeretnénk etikusan csinálni mindent, ez a vállalkozás erről is szól. Bár nem vagyunk vegánok, de a jelenlegi húsfogyasztási trendeket, és ahogy az állatokkal bánnak az iparban, abszolút ellenezzük.

SzJ: Biztos, hogy ez a jövő.

Télen zárva vannak az üzletek, az üzem viszont nem. Mi a téli menü?

SzJ: Három-négyféle termékünk van, amelyeket eredetileg a saját üzleteinkbe kezdtünk el gyártani. Nyers vegán tortákat készítünk, kis üvegben chia- és tápiókapudingot, és most lesz majd egy kókuszjoghurtunk is. Ezeket a saját üzleteinken kívül elkezdtük szállítani irodaházaknak és specialty kávézóknak is. Ez segít, hogy télen is munkát adjunk a legfontosabb dolgozóinknak. A téli veszteség csökkentésére szolgál.

Mi a jövő? Van más ötlet a fejetekben?

SzM: Most mindent figyelmet ennek a vállalkozásnak szentelünk. Rövid távon az a cél, hogy Magyarországon terjeszkedjünk, legyen több üzletünk, jelen legyünk a megyeszékhelyeken, középtávú terveink között viszont nagyon fontos helyen szerepel, hogy az országhatáron túlra is eljussunk. Úgy gondoljuk, nagyon kompatibilis a márka és a termék egy olyan országban, ahol hosszabb és forróbb a szezon.