A bécsi Francesco étteremben ettük, és pont olyan, amilyennek lennie kell.

Egy hajszál választja el attól, hogy szétessen, pont annyira édes, hogy ne csak tömény tejszínízt lehessen érezni. A piros (nagyon gyanúsan fagyasztott) bogyós gyümölcsszósz nem sokat adott hozzá, ahhoz mondjuk beszélnie kellett volna, mert ez az állag mindent vitt. Nem könnyű amúgy ezt a textúrát  elérni úgy, hogy szépen kijöjjön a formából, de ez csak technológiai szempontból érdekes.

És igen, kanállal megbökve azonnal repedt és csak azért tartott viszonylag sokáig, mert nem akartam, hogy vége legyen.