Egy ötletgazda, egy séf, egy szerkesztő és egy fotós a magyar szürke elé járultak, hogy aztán az megadja magát. A Szakácskönyv a magyar szürkéhez csapata (Ördögh Bálint, Kerekes Sándor, Nimila Ági és Pintér Árpád) a munka legjobb pillanatait, legnagyobb kihívásait eleveníti fel és a kedvenc receptjeiket is mondják.
Amikor kiderült, hogy lesz ebből a szürkemarhás szakácskönyvből valami, ez járt a fejekben.
Ördögh Bálint (ötletgazda): Nekem az, hogy ez egy nagyon menő könyv lesz. Olyan vizuális koncepciót láttam magam előtt, ami egyszerre férfias (jó értelemben), egyszerre szikár, egyszerre modern és egyszerre van benne egy kicsit valami a közös gyökerekből. Aztán persze az is átfutott, hogy nyilván kapunk majd hideget-meleget a téma miatt - merthogy a szürkemarha hús megítélése minimum ellentmondásos.
Kerekes Sándor (séf): Szembefordulunk vele és letekerjük a földre a szarvánál fogva. De a viccet félretéve, nem lett volna alkalmam elmenekülni előle, mert nagyon meg akartam csinálni.
Nimila Ági (szerkesztő) : Az, hogy ha valaki előjön azzal a dumával, hogy vicces lenne, ha a címe „a szürke ötven árnyalata” lenne, azt biztos megütöm. Amúgy annyi, hogy a Gundelben fotóztunk Merczi Gábornál, amikor a végére odajött Kerekes Sándor és közölte, hogy nagyon úgy fest, lesz ez a könyv. Gyorsan leosztottuk a szerepeket: Sanyi főz, Árpi majd lefotózza, én majd a recepteket és a szöveget gondozom, Bálint pedig irányít-szervez. Tudtam, hogy nagy baj nem lehet.
Pintér Árpád - Pixeltaster (fotós): Kerekes Sanyit rég óta ismerem, dolgoztunk is együtt bőven, így aztán tudtam, hogy röhögés lesz, meg nagy zabálások.
A legjobb ez volt a munkában.
Ördögh Bálint: Teljesen szabad kezet kaptunk az Egyesülettől, akik a megrendelők voltak. Ez a könyv gyakorlatilag öt ember szellemi és fizikai produktuma, öt ember eltérő kreativitása kristályosodik ki benne.
Kerekes Sándor: A helyszíni munkát: kiválasztott helyeken (pl. Tállya, Megyaszó, Balatonboglár-Szőlőskislak, Mád, Apajpuszta) valós környezetben főztünk és fotóztunk. Nekem így minden egyes ételhez és képhez plusz emlékek és élmények kötődnek. A nagymamám még klasszikus dolgokat készített marhahúsból is. Nálunk nemcsak pörkölt, de rostélyos, marhasült is rendszeresen volt az asztalon. Ezért is fontos, hogy megmutassuk a marhahús jó alapanyag, amit érdemes gyakrabban elővenni.
Nimila Ági: Ha mi elkezdünk együtt dolgozni, azt mindig nagyon jó. Tulajdonképpen végigröhögtük a fotózásokat. Emellett hihetetlenül sokat ettünk, mert Sándor nem főz rosszul, csak mondom. Szerettem az összes helyszínt (Tállya, Megyaszó, Mónosbél, Apajpuszta, Dömsöd, Balatonboglár-Szőlőskislak), és egy ilyen munka során az sem elhanyagolható szempont, hogy jó fej emberek egy jó ügyért adják bele a tudásuk legjavát.
Pintér Árpád: A röhögés, meg a nagy zabálások. Igazából a legjobb ebben a melóban is az volt, hogy nem meló volt. Fárasztó, kimerítő, de nem meló. Szerintem elég férfias lett a fotóanyag. Egyszerű színek, egyszerű beállítások, nyers hús, húslé, kések, deszkák, szabad ég, rönkfa, vaskályha, ilyesmik. A pusztaromantikának nem adtam volna semmi esélyt, nem erről szólt. Igyekeztem minél egyszerűbb világítással dolgozni, a tálalásnál butítottunk sok mindent. Masszív ételeket kaptunk végeredményül. Szinte mindent megkóstoltunk, vagy meg is ettünk. A szürkemarha jól elkészítve jó alapanyag. Tudtam őszintén lelkesedni az egész dologért.
A legnagyobb kihívás volt, hogy…
Ördögh Bálint: Talán az előzmény nélküliség - bár sokan hasonlítják a Mangalica könyvhöz, de az mégis más koncepción alapul. Az elején nehéz volt megtalálni az öntőformát (fejezetek, tematika), de aztán amikor ez megvolt, jött az egyensúly is.
Kerekes Sándor: Az az egyik, amikor bementünk a 400 szürke közé a karámba. A másik: 60 receptúrát összegyűjteni úgy, hogy szürkemarhahúsból kell gazdálkodni és lehetőleg minden részét fel kell használni. Mindezt változatosan, de érthetően, szem előtt tartva, hogy ez egy használható szakácskönyvnek készül. Szerintem sikerült közérthetővé és szimpatikussá tenni a szürkemarhát.
Nimila Ági: Megírni a bevezetőt. Kiszedni Sándorból a pontos receptleírásokat és rendszerezni, rendszerezni, rendszerezni. Felvenni vele a ritmust, ami azt jelenti, hogy ő este és éjszaka pörög. Volt olyan étel, ami hajnali kettőkor készült el. Négy-öt (hat-hét) kávéval amúgy sima ügy. Úgy állni a húsbontásnál a húsüzemben a fél marha mellett, hogy ne legyek nagyon rosszul. Megérteni és elfogadni, hogy ez nem egy desszertes könyv.
Pintér Árpád: Az adott helyszínekkel voltak gondok néha, de megoldottuk a fotózást mindenhol.
Emlékezetes pillanat volt, amikor…
Ördögh Bálint: Van több is. Az első megbeszélés egy Thököly úti pizzériában valamikor a tavasz legelején, aztán az ötletelések, hogy a bontási rajzot csak nem grafikában, hanem befotózott húsokból kéne összerakni, de ezt miképp valósítsuk meg? És hát a főzés-fotózások során húzzuk egymást rendesen, hogy a lehető legtöbb jöjjön ki az anyagból. De a Kerekes séf autója (aminek a kilincse azóta hozzám került), szinte mindent visz. Tervezünk is vele egy kis balkáni projektet.
Kerekes Sándor: Tállyán főztünk, éjszakába nyúlóan. Árpi extra világítás nélkül, vaksötétben fotózott. Felállította a vakuállványokat, az egyik bedőlt a virágok közé és darabokra esett. Négykézláb keresgéltük a részeket, amiket nagy nehezen össze tudott rakni Árpi. De meg tudtuk csinálni a fotót! Amikor Légli Attilánál főztünk, elkísért a lányom is, a lasagne tésztát ő gyúrta össze, nagyon büszke vagyok rá.
Nimila Ági: Figyelni, ahogy a két bátor, hős, FÉRFI bemegy a karámba a szürkék közé. Azt elmondom, hogy a szürke kedvesen néz, inkább bambul, de azért elég nagyra nő. És ha úgy érzi, veszélyben a borjú, nagyon meg tud haragudni és akkor elindul. A bika. Sanyi és Árpi pedig ott álldogál köztük és fotóznak ezerrel… Szőlőskislakon zöld búzakalászt és szőlőlevelet szedni – előbbi látható a könyvben, utóbbit sajnos elfelejtettük. Légli Attilával borozni és pálinkázni. Tállyán viperát találni a kertben. Megyaszón beszélgetni a gulyással. Mónosbélen megkóstolni a Bükkisajt sajtjait. Apajpusztán nézni a vízi bivalyokat és röhögni a pulykákon. Megállapítani, hogy ilyen állatot csak nagyon furcsa tudatmódosítók hatása alatt lehet kreálni. A Blanchir főzőiskolában délelőtt 10-kor elkezdeni húsz étel elkészítését és lefotózását. És akkor, ott megtanulni egy életre, hogy nincs lehetetlen.
Pintér Árpád: Amikor Lajosmizsén turistákat fosztogattam, akkor sok állat volt körülöttem, még marhák is. Amúgy is vidéki gyerek vagyok, de amikor az a négyszáz főt számláló szürke kör arccal felénk bezárult, nem voltam benne biztos, hogy Kerekes, meg az a két gulyásember elég lesz, hogy kitörjünk, amennyiben úgy alakul.
A kedvenc recept
Ördögh Bálint: A hagymás rostélyos. Akárhányszor ránézek a fotójára, azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon közel áll a tökéleteshez. És a hunburger, mert szerintem ez egy tök működőképes adaptáció lehet itthon.
Kerekes Sándor: A bélszínfasírt tökfőzelékkel, mert nagyon szeretem. A hagymás rostélyos, mert végre föl lehetett idézni egy régi klasszikust. És a meggymártásos párolt marhahúst, ami sokak számára egy rossz emlékű étel az iskolai menzáról. A téli fagylalt az édesapám emléke miatt, nagyon örülök, hogy bekerült a könyvbe.
Nimila Ági: A hagymás rostélyos. A kaja is rendben van, de ez az ételfotó szerintem a legszebb a könyvben. Nem is. A világon. Örülök, hogy van néhány „világkonyhai
” fogás is a könyvben, ilyen a marhahúsos pirított zöldséges thai tészta. Annyira egyszerű és annyira finom, hogy nem lehet nem szeretni. Illetve a borjúkötél, mert rettenetesen édesszájú vagyok.
Pintér Árpád: Marhapofa minden mennyiségben. Némi hátszín, esetleg sonka, ilyesmi.
Ha újra lehetőség nyílna egy könyvre és ti magatok dönthetnétek el, hogy mi lenne a tárgya, mi lenne az?
Ördögh Bálint: Ha minden jól megy, nyílik, de ezt még nem árulnám el. Legyen elég annyi, hogy nagy valószínűséggel az is tematikus lesz. De Pixeltasterrel egyébként ettől függetlenül van két teljesen konkrét projekttervünk is (egy hagyományosabb és egy extrémebb), jó lenne ezeket jövőre megcsinálni – úgyhogy, aki szponzorálni szeretne minket, azzal nagyon szívesen leülünk beszélgetni.
Kerekes Sándor: A magyarországi sajtkészítésről, az egyre jobb minőségű sajtokról, régiók szerint, sajttípusok, jellegzetességek bemutatása mellett
Nimila Ági:
Kisszótár a rosszul kiírt kajanevekről (pl. Gordon blue)
A bab is hús.
A hal adja a másikat.
Könnyű esti sertés.
Egy dal, egy kaja.
Másnaposok szakácskönyve.
Poppy seed, my love. (Lenne magyar változata is, csak angolul jobban hangzik.)
Pintér Árpád: Séfek, helyszínek, kaja. Millió ötlet van, de a séf-téma kimeríthetetlen.