Az első benyomások bíztatóak.

A cégéren még nem is szerepel az étterem neve, a design még az egyel ezelőtti helyé, lesznek átalakítások és változások. Mondhatni, még épphogy csak megnyílt, olyan kvázi teszt üzemmódban - mi is csak azért merészkedtünk oda, mert már furdalt bennünket a kíváncsiság. Ezzel együtt olyan kellemes meglepetés ért, hogy úgy döntöttünk, a korai stádium ellenére megosztjuk az első benyomásainkat. A Flores Bistro a Belgrád rakparton található, egy görög és egy japán étterem között. Bár a terasz önmagában kellemes, munkanapon délidőben sajnos agyonnyomja a pesti forgalom és hektika. Este és hétvégén talán valamelyest nyugodtabb lehet, olyankor az autók zaja és a szmog mögött valószínűleg élvezhető a Duna közelsége és a Gellért-hegyre való kilátás.

Ami idecsalogatott bennünket, az egyrészt a hír, hogy Litauszki Zsolt az étterem tanácsadója, másrészt az első hallásra extravagánsnak tűnő koncepció, amelynek értelmében „ehető virágok” kerülnek terítékre. A megvalósítás során kiderül, hogy ez korántsem olyan extrém, mint amennyire tűnhet –nem kell tartani a túlzásoktól és erőlködéstől, a virágok és fűszernövények szépen és természetesen illeszkednek a menüsorba. A konyha még pláne teszt üzemmódban fut, séfek és segítőik jönnek, mennek, még nincs stabil pincércsapat, látogatásunkkor is maga a -váratlan vendégektől kissé megszeppent, de a feladatot profin abszolváló – tulaj (?) végez mindent.

Örömmel konstatáljuk, hogy újabb szereplővel gyarapodott a kedvező árú ebédek sora, a háromfogásos menü itt 1590Ft. Három-három előétel, főétel és desszert közül lehet választani, természetesen berendeljük mind a kilenc fogást, kicsit aggódunk is, hogy túl hosszúra nyúlhat az ebéd, csodák csodája, azonban olyan gyorsan és rutinosan megy minden, hogy egy órán belül vagyunk. Az előételek közül a szárított paradicsomos nyúlpástétom a legnyerőbb, ami valójában egy szépen összerakott ballotine-nak (tekercsnek) tűnik, a hús benne jóízű, körülötte jó minőségű olívaolaj. Rajta rózsaszirmok és bébispenót, előbbi inkább esztétikai funkcióval bír. A cékla zöldfűszeres kecskesajttal visszafogott ízvilág, leginkább mutatós külsejével fog meg, zöldborsócappuccino lehetne kifejezőbb ízű, de korrekt. A rendkívül elegáns, szép tálalás végig jellemző.

Aranymakréla következik párolt mángoldon, vajmártással – kifejezetten értékeljük az olcsó, de nem mindennapi alapanyagok használatát, makrélát például alig látunk hazai éttermekben, pedig az egyik legjobb ízű hal. A vajmártás nekünk lehetne vajasabb és selymesebb. A nyúlragu nudlival rendben van, a nudli könnyed, szép, esetleg némi pirítás még inkább kiemelte volna.

A három főétel közül a legkiemelkedőbb a levendulás malackaraj, fehérrépapüré, karamellizált sárgabarack. Bár a malac kissé kemény, a tányér egyéb komponensei feledtetik. A püré gyönyörű selymes, légies, intenzív, a vajat sem spórolták ki belőle, kiváló. Mind ízben mind színben remekül harmonizál a levendulával és a sárgabarackkal, az utóbbi idők egyik legeredetibb és legszebb ízkombinációja.

A sor remek desszertekkel zárul: csokoládékocka (alul kissé vastag brownie, rajta csúcsminőségű csokoládéból készült mousse) levendulás cseresznyével; créme brulée rózsavizes málnával – a krém kissé zsíros, az ízek együtt jól működnek.

Az étlap naponta változik, de az ételek rotálnak is, tehát pl. a levendulás malac fehérrépával remélhetőleg máskor is előfordul. Nagyon korai lenne még bármiről is következtetéseket levonni, ez még valóban csak egy nulladik tudósítás, nekünk azonban kedvet csinált további kóstolásokhoz, kíváncsian várjuk, mivel fognak meglepni. A hozzáállással és az igyekezettel biztos nem lesz baj és a konyha is bíztató.

Címkék: olcsó ebéd, Flores Bistro, Litauszki Zsolt « Vissza a Hírek rovatba