diningguide.hu

Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      
Gallok Budán - Loire-völgye

Gallok Budán - Loire-völgye

Május 14-16. között, Loire-völgye (Pays de la Loire) gasztronómiai régiójának ételeivel várunk mindenkit! »

Tavaszi felfrissülés az Andrássy úton

Tavaszi felfrissülés az Andrássy úton

Az Andrássy úti villa negyed szívében a kifinomult és elegáns La Perle Noire Restaurant & Lounge egy igazi „fekete gyöngyszem" Budapest gasztronómiai életében – a minőség, az elegancia ötvözetének tökéletessége. »

Első benyomás: <br>Mjam

Első benyomás:
Mjam

Felettünk a dombtetőn templom magasodik, a kertben fügefák nőnek, a konyhán vidámság, kreativitás, boldogság. Festői környezet, eltalált ízek, üde, friss és jó energiák, kedves kiszolgálás - ide még biztosan visszajövünk. »

Első benyomás: <br>Kozmosz

Első benyomás:
Kozmosz

Milyen a vegán street food? A Kozmosz mutatja. »

Első benyomás: <br>Baraka

Első benyomás:
Baraka

Újranyitott a Baraka a Dorottya utcai Dorottya Palace-ban. Ez már a harmadik lokáció. Jobb helyen nem is lehetne. Remélem véglegesen hazatalált. »

Első benyomás: <br>Spaletta

Első benyomás:
Spaletta

Érdekes köröket ír néha az élet. Kecskemét központjában áll egy több mint százéves ház, ami a múlt század elején sördepóként üzemelt. Aztán volt ez is, az is. Pár hónapja visszatalált önmagához. »

Első benyomás: <br>Zeller

Első benyomás:
Zeller

Jó, hogy van egy ilyen igazi szeretettel, őszinte lelkesedéssel, átlagon felüli kulináris hozzáértéssel menedzselt hely a városban, annak is egy elég meglepő pontján. Bátorság, kitartás, önbizalom mindezek megtérülni látszanak. Brávó. »

Első benyomás: <br>Végállomás Bistorant

Első benyomás:
Végállomás Bistorant

A Végállomás Bistorant rajta van a helyes vágányon. Tudás, szenvedély, megfelelő alapanyagok, technikai tudás megléte - ezekre nem lehet panasz. Még több bátorsággal az országos mezőnyben is előrébb törhetne. »

Első benyomás: <br>Fricska

Első benyomás:
Fricska

Már régóta váratott magára egy figyelmeztető fricska a jóllakottan megállapodott, babérjaikon trónoló önelégült magyar vendéglősökre, egy ébresztő fricska, nem agresszív, nem tolakodó, de azért csípős fricska, hogy ébresztő hölgyeim és uraim: van még min javítani, van még mit tanulni. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Hírek
Egy római hófehérke
Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos éttermében ettünk

A hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos római éttermét.

Egy római hófehérke

Egy római hófehérke

Magam előtt látom a fejét csóváló olvasót, szinte hallom, ahogy felhorkant, miként a következőt olvassa: kis híján kockadobással dőlt el az étterem kiválasztása. De ne tessék kérem egyből ítélkezni: Róma nyolc darab 1, kettő darab 2, egy darab 3 Michelin-csillagos és 6 db Bib Gourmand minősítésű étterme közül nem könnyű dönteni, hogy hova menjen az ember örömködni…Merthogy egy római kitérő, az bizony az a javából: a tavasz mintha jobban érezné magát arrafelé, az idő is úgy tűnik, lomhábban halad előre, és egy kedves mosollyal is gyakrabban jutalmazzák az embert.

És akkor még nem is ejtettünk szót a gasztronómiai örömökről: piciny bárok, melyekről talán nem is találunk sehol bejegyzéseket, leírásokat. A hely szűkét figyelmen kívül hagyva szorong ezekben a római nép, és aki még befér melléjük: egy “panino”-ért, egy vaníliával és kandírozott citrommal dúsított “sfogliatelle”-ért, vagy egy szép szelet- a tulajdonos felesége által aznap reggel sütött- “torta di mele”–ért cserébe. Ó, azok a trattoriák, ahol a jókedvű hazaiak és az indokolatlanul feszélyezett tejföl szőke turisták elé oly ropogós tésztájú füstölt lazacos-rukkolás pizzát tesznek. No meg a röpke “ricotta fresca - prosciutto cotto - torta di patate” ebédek a csíkos napernyő alatt…



De térjünk csak vissza a kezdethez: választásom végül (kockadobás nélkül) a második Michelin-csillagát tavaly megszerző Oliver Glowig éttermére esik. Róma egyedülállóan sokszínű: a szeretnivaló puritánság és a kifinomultság egyszerre jellemző a városra, lakóira és gasztronómiai hagyományaira egyaránt. Megmutatkozik ez a kettősség Oliver Glowig étterménél is.

Buja növényzettel eltakart villák mentén halad az út felfelé. Hamarosan megérkezem az Aldrovandi Villa Borghese luxusszállóhoz, ahol a hall-beli rövid várakozás után be-, pontosabban levezetnek az étterembe. A fehér falak a maguk nemes egyszerűségében adnak teret a fehér különböző árnyalatait felvonultató elegáns berendezésnek. A színekért itt az üvegvázában elhelyezett virágkompozíciók felelősek.

Hamarosan érkezik a kiszolgáló ropogósra vasalt feketében és fehérben. Mindenekelőtt olasz nyelvű étlapot kérek és később olaszul is rendelek. Meggyőződésem a következő: fine dining, makulátlan modor, Michelin csillag(ok) ide vagy oda: a temperamentumukat tökéletesen palástoló, elegáns amerikai turistákra trenírozott felszolgálóknak, akárhogyan is, de hízeleg a nemzeti identitásukra való utalás, bók. Ez szemmel is látható. Jobb így a hangulat is.

Az étlapon kétféle, a tulajdonos lányai után elnevezett, kóstoló menü található: Gloria és Aurora. A kíváncsiságom azonban az étlap további kínálata felé hajt. Rendelésfelvétel után a házi készítésű bagettkarika érkezik, capocollo-val (sertéstarjából készült felvágott) és ropogós cukkini chips-szel, mint amuse bouche. Titkon még egy ilyen falatra vágyom…Hamarosan jön a “tavola”-ról elmaradhatatlan grissini mascarpone kíséretében. Ropogtatok és közben tűnődöm a zöldellő kert látványán.

Scampi burratta sajttal

Scampi burratta sajttal

Még mielőtt teljesen elmerengenék képzeletbeli római életemen (melynek egyik színtere a távolabb, a kert mögött látható rusztikus ház lenne), már tálalják is a zellerkrémet, polippal és “taralli”-val (sós, kekszféle.) A fogást nem kell bőszen kanalaznom, de hát nem is ezért érkeztem…A leves összetett ízvilágát nem könnyű alkotóelemeire bontani. Élvezem az ízek kissé savanykás, mindazonáltal bársonyos összesimulását és a polip textúrája is izgalmat keltő.

Az ezután következő articsókaszíven érkező scampi-t, burratta sajttal azt est csúcspontjának ítélem: az articsóka omlik a szájban, a hajszálvékonyra szelt scampi és a közte megbúvó burrata szintúgy. A félgömb tetejére ehető ezüstpapír helyeztek. Nem emiatt gondolok vissza vágyakozva e fogásra...

A főételem tőkehal trió, mely a balszélen panírkéregben sülve, zeller és paradicsommártással, középen kávé és tojásszósszal illetve hirtelen sült articsókával, jobbszélen pedig sörtésztában sült golyóbisként, mazsolás spenótágyon van jelen. Ezúttal ismerős hozzávalók (zeller, articsóka) köszönnek vissza, de emiatt nem szomorkodom, hiszen egészen különböző formában kerülnek a tányérra, mint korábban a vacsora során. A trióból a kávémártás emelkedik ki. Halványan édes, s benne a kávé gondosan adagolt.



Megrendelem a desszertet: tejcsokoládés bajor krémet bergamottal és kumquat dzsemmel. Közben a két felszolgáló szertartásosan, a meglévő fehér vázás virágot, egy fekete vázás orchideára cseréli. Gondolhatnám már ekkor, hogy itt valami komoly dolog közeleg…Ennek ellenére első látásra csalódásnak tűnik a fogás, sem küllemre, sem ízben nem vélem felfedezni a név alapján ígérteket. A tányéromon citromhab és csokoládémorzsa trónol, jogtalanul, de azért elfogyasztom…És itt jön a trükk: még mielőtt az asztalkendőt szomorúan “felkapnám” az ölemből, előttem terem a desszertem. Az igazi. A csokoládés. A bergamotos. A kumquat gyümölcsös. Ezen a ponton hiábavaló lenne a jelzőhalmozás.

Miután elfogyasztom, felszolgálóm a világ legtermészetesebb módján világosít fel, hogy azt ezt megelőző, az csak a pre-desszert volt. Erre én viccesen hozzáteszem (magamban), hogy “rendben, de akkor ne maradjon ki a post-desszert sem.” Nem tudni, hogy a telepátia, vagy a ház nagyvonalúsága okán, de hamarosan feltűnik a két felszolgáló finomabbnál finomabb földi javakkal: vegyes apró süteményeket (hártyavékonyságú ostyák, cantuccini stb.) tartalmazó tál, illetve damasztkendő alatt a tányéron kristálycukorba forgatott “zeppole”, az olaszok fánkja. Hozzá kis tálkákban kínált vaníliakrém. Kóstolgatok, ameddig bírom, de ez az állapot már nem tart sokáig.

Mielőtt még megnyugodnék, hogy vége a “dolce vita”-nak, látom a “fiúkat” közeledni egy geridonnal és nem vicc, az én asztalom felé tartanak. Hogy mi kerül a geridonra: egyes nemzetek kedvencei: pillecukor az amerikai, macaron a francia, karamellás mandula az olaszok, csörögefánk (nem vicc!) pedig a magyar srácoknak, csokis keksz pedig mindazoknak, akik még nem laktak elég jól a többi édességgel….Megkönnyebbülök: a fenti finomságokat útravalónak csomagolják nekem egy kis celofánzacskóba.

Összességében Oliver Glowig két Michelin-csillagos étterme hihetetlen összehangoltsággal működő, komoly háttérmunkáról ad tanúbizonyságot: kiváló minőség, hibátlan, kivitelezés, egy kis csavar, de csak ott, ahol kell: alapvetően a hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi az éttermet. A professzionális szervizről már ne is beszéljünk.


Címkék: Olaszország, Oliver Glowig
« Vissza a Hírek rovatba
Osteria Francescana

A 3 Michelin-csillagos étteremben elköltött vacsora jószerivel két olasz ikon, a mortadella és a zuppa inglese közötti színjáték volt. Nem fogom elfelejteni. »

hozzászólás

Antica Moka

Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is. »

hozzászólás

La Peca

Két fivér határozott kulináris elképzeléseinek nyomában járunk: Nicola és Luigi Portinari urak nem véletlenül birtokosai a két csillagnak. A La Pecában ettünk. »

hozzászólás

Az Anyukám Mondtás Dudás tesók mondandóját nem szeretjük megakasztani és azt sem játsszuk el, hogy többes szám első személybe átírva úgy teszünk, mintha mi beszélnénk ilyen szép folyékonyan és lazán. Mondják ők maguk, hogy mit hoznak a „Gúrméra”. Szabolcs beszél. »

Villamossal, busszal, trolival érkezik

Végy egy villamost, buszt, trolit, zsugorítsd össze, tologasd, kínálj róla egy bagel-szerű péksütit. Helyben vagyunk: ez a Budapest Bakering koncepciója. Ring lesz ’A’ magyar street food? »

Pénteken a legjobb fiatal magyar szakácsok mérték össze tudásukat a rangos Jeunes Chefs Rôtisseurs Ifjúsági Szakácsversenyen, ahol az volt a tét, hogy ki képviseli hazánkat a szeptemberi nemzetközi mezőnyben. Mede Ádám, a Gerbeaud-Onyx képviselője lett az első. Szarvasgerinc, kacsamáj, harcsa, eper és spárga volt a zsákbamacskában. Győztest, zsűri tagokat, a Chaine des Rôtisseurs Baráti Asztaltársaság elnökhelyettesét kérdeztük. »


Oldalak:  >|

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10 torta Budapesten

Top 10 torta Budapesten

De hol lehet a legfinomabbakhoz hozzájutni? Erre kerestük a választ. »

Karobos chia puding

Karobos chia puding

Naspolya Nassolda receptje

E nyers-vegán recept csupa éltető, rost- és vitamindús, egészséges összetevőt tartalmaz. Egy turmixgépre vagy botmixerre, és mindössze tíz percre lesz szükséged. Kiváló vendégváró finomság! »

Cuculimonádé

Cuculimonádé

Mahung receptje

A Mahungot megkértük, hogy itassa le az édesanyákat. A Cuculimonádé-hörpintéshez nem is kell olyan bátornak lenni. »

Házinyúl-comb „vadas”

Házinyúl-comb „vadas”

Csomós András (Dűlő) receptje

Vidéki lelkész gyerekként hála Istennek a vadas vadból volt – mondja a miskolci Dűlő séfje, Csomós András. „Édesanyámnak is nagymamámnak is ez volt az egyik „nagy” fogása. A húst hosszan pácolták zöldségekkel és fűszerekkel, majd körbesütötték és irány a sütő, a zöldségek is ott pirultak a tepsiben. Csomós számára ma már a vadas elképzelhetetlen friss babér vagy kapribogyó nélkül és nem feltétlenül vadból vagy marhából készül. Most épp nyúlból. »

Kókuszgolyó keksz

Kókuszgolyó keksz

Márk Szonja (Édesem) receptje

"Modern házias sütemények vannak nálam. Úgy képzelem, hogy olyan, mint amikor a nagymama egész nap süt, és délután beállít hozzá a család" - nyilatkozta nekünk Márk Szonja, az Édesem megálmodója . Ez a kókuszos keksz mindennek ékes bizonyítéka. »

Csomós András

Csomós András

Csomós András az IKON-ban megtanulta, hogy illik óvatosan közelíteni a vendégekhez. Nem rohan ajtóstul a házba, nem akar gyorsan „népnevelni”, ellenben a humort, na, azt fontosnak tartja. A miskolci Dűlőben többek között ezzel szoktatja a vendéget a jóra. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink