diningguide.hu

Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      
Első benyomás:<br> Gótika

Első benyomás:
Gótika

A Szentháromság téren valóban hiánypótló - saját önmeghatározásuk szerint - gasztrokocsma, ételbár nyílt a napokban? »

Teszt: Olimpia

Teszt: Olimpia

Ádám Csaba kivételes arányérzékkel komponálja a tányérjait, minden elem a látványon túl ínyenc funkcióval bír és szerencsére nem fél a valódi ízektől, nem butít, nem herél. »

Első benyomás: <br>Konyha

Első benyomás:
Konyha

Godot már nincs itt, s vélhetően nem is lesz. Ám Ilja Volkovnak, Moravcsik Bélának és Fecske Fanninak köszönhetően viszont van helyette étterem. »

Első benyomás: <br>Olivola

Első benyomás:
Olivola

Kis mediterrán sziget Kecskemét belvárosában, a gyönyörűen felújított Rákóczi úton. Igazi olasz paradicsom ez, kiváló, érett és zamatos, melyet meglágyít egy csepp olívaolaj, és megbolondít a bazsalikom illata. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Hírek
Egy római hófehérke
Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos éttermében ettünk

A hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos római éttermét.

Egy római hófehérke

Egy római hófehérke

Magam előtt látom a fejét csóváló olvasót, szinte hallom, ahogy felhorkant, miként a következőt olvassa: kis híján kockadobással dőlt el az étterem kiválasztása. De ne tessék kérem egyből ítélkezni: Róma nyolc darab 1, kettő darab 2, egy darab 3 Michelin-csillagos és 6 db Bib Gourmand minősítésű étterme közül nem könnyű dönteni, hogy hova menjen az ember örömködni…Merthogy egy római kitérő, az bizony az a javából: a tavasz mintha jobban érezné magát arrafelé, az idő is úgy tűnik, lomhábban halad előre, és egy kedves mosollyal is gyakrabban jutalmazzák az embert.

És akkor még nem is ejtettünk szót a gasztronómiai örömökről: piciny bárok, melyekről talán nem is találunk sehol bejegyzéseket, leírásokat. A hely szűkét figyelmen kívül hagyva szorong ezekben a római nép, és aki még befér melléjük: egy “panino”-ért, egy vaníliával és kandírozott citrommal dúsított “sfogliatelle”-ért, vagy egy szép szelet- a tulajdonos felesége által aznap reggel sütött- “torta di mele”–ért cserébe. Ó, azok a trattoriák, ahol a jókedvű hazaiak és az indokolatlanul feszélyezett tejföl szőke turisták elé oly ropogós tésztájú füstölt lazacos-rukkolás pizzát tesznek. No meg a röpke “ricotta fresca - prosciutto cotto - torta di patate” ebédek a csíkos napernyő alatt…



De térjünk csak vissza a kezdethez: választásom végül (kockadobás nélkül) a második Michelin-csillagát tavaly megszerző Oliver Glowig éttermére esik. Róma egyedülállóan sokszínű: a szeretnivaló puritánság és a kifinomultság egyszerre jellemző a városra, lakóira és gasztronómiai hagyományaira egyaránt. Megmutatkozik ez a kettősség Oliver Glowig étterménél is.

Buja növényzettel eltakart villák mentén halad az út felfelé. Hamarosan megérkezem az Aldrovandi Villa Borghese luxusszállóhoz, ahol a hall-beli rövid várakozás után be-, pontosabban levezetnek az étterembe. A fehér falak a maguk nemes egyszerűségében adnak teret a fehér különböző árnyalatait felvonultató elegáns berendezésnek. A színekért itt az üvegvázában elhelyezett virágkompozíciók felelősek.

Hamarosan érkezik a kiszolgáló ropogósra vasalt feketében és fehérben. Mindenekelőtt olasz nyelvű étlapot kérek és később olaszul is rendelek. Meggyőződésem a következő: fine dining, makulátlan modor, Michelin csillag(ok) ide vagy oda: a temperamentumukat tökéletesen palástoló, elegáns amerikai turistákra trenírozott felszolgálóknak, akárhogyan is, de hízeleg a nemzeti identitásukra való utalás, bók. Ez szemmel is látható. Jobb így a hangulat is.

Az étlapon kétféle, a tulajdonos lányai után elnevezett, kóstoló menü található: Gloria és Aurora. A kíváncsiságom azonban az étlap további kínálata felé hajt. Rendelésfelvétel után a házi készítésű bagettkarika érkezik, capocollo-val (sertéstarjából készült felvágott) és ropogós cukkini chips-szel, mint amuse bouche. Titkon még egy ilyen falatra vágyom…Hamarosan jön a “tavola”-ról elmaradhatatlan grissini mascarpone kíséretében. Ropogtatok és közben tűnődöm a zöldellő kert látványán.

Scampi burratta sajttal

Scampi burratta sajttal

Még mielőtt teljesen elmerengenék képzeletbeli római életemen (melynek egyik színtere a távolabb, a kert mögött látható rusztikus ház lenne), már tálalják is a zellerkrémet, polippal és “taralli”-val (sós, kekszféle.) A fogást nem kell bőszen kanalaznom, de hát nem is ezért érkeztem…A leves összetett ízvilágát nem könnyű alkotóelemeire bontani. Élvezem az ízek kissé savanykás, mindazonáltal bársonyos összesimulását és a polip textúrája is izgalmat keltő.

Az ezután következő articsókaszíven érkező scampi-t, burratta sajttal azt est csúcspontjának ítélem: az articsóka omlik a szájban, a hajszálvékonyra szelt scampi és a közte megbúvó burrata szintúgy. A félgömb tetejére ehető ezüstpapír helyeztek. Nem emiatt gondolok vissza vágyakozva e fogásra...

A főételem tőkehal trió, mely a balszélen panírkéregben sülve, zeller és paradicsommártással, középen kávé és tojásszósszal illetve hirtelen sült articsókával, jobbszélen pedig sörtésztában sült golyóbisként, mazsolás spenótágyon van jelen. Ezúttal ismerős hozzávalók (zeller, articsóka) köszönnek vissza, de emiatt nem szomorkodom, hiszen egészen különböző formában kerülnek a tányérra, mint korábban a vacsora során. A trióból a kávémártás emelkedik ki. Halványan édes, s benne a kávé gondosan adagolt.



Megrendelem a desszertet: tejcsokoládés bajor krémet bergamottal és kumquat dzsemmel. Közben a két felszolgáló szertartásosan, a meglévő fehér vázás virágot, egy fekete vázás orchideára cseréli. Gondolhatnám már ekkor, hogy itt valami komoly dolog közeleg…Ennek ellenére első látásra csalódásnak tűnik a fogás, sem küllemre, sem ízben nem vélem felfedezni a név alapján ígérteket. A tányéromon citromhab és csokoládémorzsa trónol, jogtalanul, de azért elfogyasztom…És itt jön a trükk: még mielőtt az asztalkendőt szomorúan “felkapnám” az ölemből, előttem terem a desszertem. Az igazi. A csokoládés. A bergamotos. A kumquat gyümölcsös. Ezen a ponton hiábavaló lenne a jelzőhalmozás.

Miután elfogyasztom, felszolgálóm a világ legtermészetesebb módján világosít fel, hogy azt ezt megelőző, az csak a pre-desszert volt. Erre én viccesen hozzáteszem (magamban), hogy “rendben, de akkor ne maradjon ki a post-desszert sem.” Nem tudni, hogy a telepátia, vagy a ház nagyvonalúsága okán, de hamarosan feltűnik a két felszolgáló finomabbnál finomabb földi javakkal: vegyes apró süteményeket (hártyavékonyságú ostyák, cantuccini stb.) tartalmazó tál, illetve damasztkendő alatt a tányéron kristálycukorba forgatott “zeppole”, az olaszok fánkja. Hozzá kis tálkákban kínált vaníliakrém. Kóstolgatok, ameddig bírom, de ez az állapot már nem tart sokáig.

Mielőtt még megnyugodnék, hogy vége a “dolce vita”-nak, látom a “fiúkat” közeledni egy geridonnal és nem vicc, az én asztalom felé tartanak. Hogy mi kerül a geridonra: egyes nemzetek kedvencei: pillecukor az amerikai, macaron a francia, karamellás mandula az olaszok, csörögefánk (nem vicc!) pedig a magyar srácoknak, csokis keksz pedig mindazoknak, akik még nem laktak elég jól a többi édességgel….Megkönnyebbülök: a fenti finomságokat útravalónak csomagolják nekem egy kis celofánzacskóba.

Összességében Oliver Glowig két Michelin-csillagos étterme hihetetlen összehangoltsággal működő, komoly háttérmunkáról ad tanúbizonyságot: kiváló minőség, hibátlan, kivitelezés, egy kis csavar, de csak ott, ahol kell: alapvetően a hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi az éttermet. A professzionális szervizről már ne is beszéljünk.


Címkék: Olaszország, Oliver Glowig
« Vissza a Hírek rovatba
Osteria Francescana

A 3 Michelin-csillagos étteremben elköltött vacsora jószerivel két olasz ikon, a mortadella és a zuppa inglese közötti színjáték volt. Nem fogom elfelejteni. »

hozzászólás

Antica Moka

Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is. »

hozzászólás

La Peca

Két fivér határozott kulináris elképzeléseinek nyomában járunk: Nicola és Luigi Portinari urak nem véletlenül birtokosai a két csillagnak. A La Pecában ettünk. »

hozzászólás

A Házikó-kezdeményezés a vidéki termelőket felkarolva készíti minőségi szendvicseiket, batyuikat, édességeiket kiszállításra és rendezvényekre. Kizárólag termelői alapanyagokat használnak – a zöldségektől a sajtokig –, amelyeket egy szigorú szabályrendszer alapján válogatnak. A Házikó tesztüzemének végén az egyik tulajdonossal, az egykori Szimpla-alapítóval, Bertényi Gáborral beszélgettünk a koncepciójáról, célközönségéről és a Házikó szerepéről a vidékfejlesztésben. »

Amikor egy mumbai-i néni beszalad egy food truck-ba, hogy lelkesen sütögessen a szakáccsal, annál nagyobb elismerésre nincs is szükség. A nyár egyik slágere volt a Mika Tivadarban állomásozó „étteremkocsi”, a Kerala Dosa. Zeibig Mártonék ugyan pár napja lehúzta a rolót, de szerencsére nem véglegesen. És még az is lehet, hogy nem húzzák magukra a dunyhát, ahogy eredetileg gondolták, tárgyalások zajlanak ugyanis a téli nyitva tartásról. Már látjuk magunkat, ahogy forralt bor mellé dél-indiai töltött lepényt nyomunk. »

Nemrég tudtuk meg, hogy Molnár Gábor gyöngytyúkot készít majd Lyonban, a januári Bocuse döntőben, Hamvas Zoltán, a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke pedig azt is elárulta, hogy a csapat a Rubik-kocka után ismét egy magyar találmányból, a Gömböcből merít inspirációt. A 2016-os magyarországi Bocuse európai döntő gálavacsorája apropóján tervek között van az Oroszlános udvar befedése. »


Oldalak:  >|

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10 levesbár

Top 10 levesbár

Hűtenek-fűtenek, egyre több van belőlük és szerencsére köztük sok-sok jó. Kedvenc budapesti levesbárjaink. »

Top 10 kávézó

Top 10 kávézó

A hazai megszállottak! »

Lazac tatár

Lazac tatár

Pesti István (Tanti) receptje

A lazac tatár mára egy kicsit elcsépelt dolog, de a Pesti István vezette Tanti szeretett volna valami könnyen érthető ételt is feltenni az étlapra. A tálalása az, ami viszont teljesen mai. Nem véletlen, hogy Istvánt a legszebben tálaló séfnek választottuk pár éve. »

Csokoládé<br>-torta

Csokoládé
-torta

Mizsei János (MÁK) készítette

A Vintage Bazaar név már a hazai gasztronómia főszereplőinek is egyre jobban cseng. A MÁK desszertjeinek egy részét tányérjaikban tálalja. Például ezt a csokitortát. »

Kétsajtos-sütőtökös torony <br>pirított pucér dióval

Kétsajtos-sütőtökös torony
pirított pucér dióval

A puha sütőtök édességét fokozza a sült cékla, dióságát pedig a pirított és ruhájától megfosztott, krémes dió. Remekül passzolnak a semleges ízű mozzarellával és az intenzívebb kéksajttal. Minderre a balzsamecetes öntet felel. »

Bayer Péter

Bayer Péter

Mi a helyzet az erdélyi gasztronómiával? A Danubius Health Spa Resort Bradet konyhafőnöke mesél. »

Étteremkalauzok

Étteremkalauzok

Michelin és Gault Millau

Az anekdota szerint a Relais de Poquerolles étterem séfje 1958-ban öngyilkosságot követett el, amikor elvesztette Michelin csillagait. A történet annyira drámai és egyben szívszorongató, hogy senkinek nem jutott eszébe megkérdőjelezni, pedig igazából semmi ilyesmi nem történt. »

Mokkakávé

Mokkakávé

Mosógépek inspirálták a kéváéfőző tervezőjét. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink