diningguide.hu

Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      
Cukrászt keres a Kárpátia

Cukrászt keres a Kárpátia

Többéves referenciával, igazolt gyakorlattal cukrászt keresünk. Teljes munkaidőbe, délutáni és hétvégi munkavégzéssel is. »

Wang Mandarinja

Wang Mandarinja

Wang új helyet nyitott Mandarin néven. A bisztró a Pilvax közben talált otthonra. »

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

Ízek, látkép és kulinária a Tabán tetején! »

L’Alexandrin: pasztel és terroir

L’Alexandrin: pasztel és terroir

A L'Alexandrin a lyoni hagyományok lágy, de tisztelettudó, mégis rafinált megújítójaként pozicionálja magát. »

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Az étterem alóságos intézménye a városnak, a lyoni gasztronómiának. »

Mére Brazier: az anyák főztje

Mére Brazier: az anyák főztje

A legkiérleltebb formában képviselik a lyoni lényeget, az egyszerű és tökéletesen kiegyensúlyozott ízű ételeket. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Hírek
Egy római hófehérke
Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos éttermében ettünk

A hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos római éttermét.

Egy római hófehérke

Egy római hófehérke

Magam előtt látom a fejét csóváló olvasót, szinte hallom, ahogy felhorkant, miként a következőt olvassa: kis híján kockadobással dőlt el az étterem kiválasztása. De ne tessék kérem egyből ítélkezni: Róma nyolc darab 1, kettő darab 2, egy darab 3 Michelin-csillagos és 6 db Bib Gourmand minősítésű étterme közül nem könnyű dönteni, hogy hova menjen az ember örömködni…Merthogy egy római kitérő, az bizony az a javából: a tavasz mintha jobban érezné magát arrafelé, az idő is úgy tűnik, lomhábban halad előre, és egy kedves mosollyal is gyakrabban jutalmazzák az embert.

És akkor még nem is ejtettünk szót a gasztronómiai örömökről: piciny bárok, melyekről talán nem is találunk sehol bejegyzéseket, leírásokat. A hely szűkét figyelmen kívül hagyva szorong ezekben a római nép, és aki még befér melléjük: egy “panino”-ért, egy vaníliával és kandírozott citrommal dúsított “sfogliatelle”-ért, vagy egy szép szelet- a tulajdonos felesége által aznap reggel sütött- “torta di mele”–ért cserébe. Ó, azok a trattoriák, ahol a jókedvű hazaiak és az indokolatlanul feszélyezett tejföl szőke turisták elé oly ropogós tésztájú füstölt lazacos-rukkolás pizzát tesznek. No meg a röpke “ricotta fresca - prosciutto cotto - torta di patate” ebédek a csíkos napernyő alatt…



De térjünk csak vissza a kezdethez: választásom végül (kockadobás nélkül) a második Michelin-csillagát tavaly megszerző Oliver Glowig éttermére esik. Róma egyedülállóan sokszínű: a szeretnivaló puritánság és a kifinomultság egyszerre jellemző a városra, lakóira és gasztronómiai hagyományaira egyaránt. Megmutatkozik ez a kettősség Oliver Glowig étterménél is.

Buja növényzettel eltakart villák mentén halad az út felfelé. Hamarosan megérkezem az Aldrovandi Villa Borghese luxusszállóhoz, ahol a hall-beli rövid várakozás után be-, pontosabban levezetnek az étterembe. A fehér falak a maguk nemes egyszerűségében adnak teret a fehér különböző árnyalatait felvonultató elegáns berendezésnek. A színekért itt az üvegvázában elhelyezett virágkompozíciók felelősek.

Hamarosan érkezik a kiszolgáló ropogósra vasalt feketében és fehérben. Mindenekelőtt olasz nyelvű étlapot kérek és később olaszul is rendelek. Meggyőződésem a következő: fine dining, makulátlan modor, Michelin csillag(ok) ide vagy oda: a temperamentumukat tökéletesen palástoló, elegáns amerikai turistákra trenírozott felszolgálóknak, akárhogyan is, de hízeleg a nemzeti identitásukra való utalás, bók. Ez szemmel is látható. Jobb így a hangulat is.

Az étlapon kétféle, a tulajdonos lányai után elnevezett, kóstoló menü található: Gloria és Aurora. A kíváncsiságom azonban az étlap további kínálata felé hajt. Rendelésfelvétel után a házi készítésű bagettkarika érkezik, capocollo-val (sertéstarjából készült felvágott) és ropogós cukkini chips-szel, mint amuse bouche. Titkon még egy ilyen falatra vágyom…Hamarosan jön a “tavola”-ról elmaradhatatlan grissini mascarpone kíséretében. Ropogtatok és közben tűnődöm a zöldellő kert látványán.

Scampi burratta sajttal

Scampi burratta sajttal

Még mielőtt teljesen elmerengenék képzeletbeli római életemen (melynek egyik színtere a távolabb, a kert mögött látható rusztikus ház lenne), már tálalják is a zellerkrémet, polippal és “taralli”-val (sós, kekszféle.) A fogást nem kell bőszen kanalaznom, de hát nem is ezért érkeztem…A leves összetett ízvilágát nem könnyű alkotóelemeire bontani. Élvezem az ízek kissé savanykás, mindazonáltal bársonyos összesimulását és a polip textúrája is izgalmat keltő.

Az ezután következő articsókaszíven érkező scampi-t, burratta sajttal azt est csúcspontjának ítélem: az articsóka omlik a szájban, a hajszálvékonyra szelt scampi és a közte megbúvó burrata szintúgy. A félgömb tetejére ehető ezüstpapír helyeztek. Nem emiatt gondolok vissza vágyakozva e fogásra...

A főételem tőkehal trió, mely a balszélen panírkéregben sülve, zeller és paradicsommártással, középen kávé és tojásszósszal illetve hirtelen sült articsókával, jobbszélen pedig sörtésztában sült golyóbisként, mazsolás spenótágyon van jelen. Ezúttal ismerős hozzávalók (zeller, articsóka) köszönnek vissza, de emiatt nem szomorkodom, hiszen egészen különböző formában kerülnek a tányérra, mint korábban a vacsora során. A trióból a kávémártás emelkedik ki. Halványan édes, s benne a kávé gondosan adagolt.



Megrendelem a desszertet: tejcsokoládés bajor krémet bergamottal és kumquat dzsemmel. Közben a két felszolgáló szertartásosan, a meglévő fehér vázás virágot, egy fekete vázás orchideára cseréli. Gondolhatnám már ekkor, hogy itt valami komoly dolog közeleg…Ennek ellenére első látásra csalódásnak tűnik a fogás, sem küllemre, sem ízben nem vélem felfedezni a név alapján ígérteket. A tányéromon citromhab és csokoládémorzsa trónol, jogtalanul, de azért elfogyasztom…És itt jön a trükk: még mielőtt az asztalkendőt szomorúan “felkapnám” az ölemből, előttem terem a desszertem. Az igazi. A csokoládés. A bergamotos. A kumquat gyümölcsös. Ezen a ponton hiábavaló lenne a jelzőhalmozás.

Miután elfogyasztom, felszolgálóm a világ legtermészetesebb módján világosít fel, hogy azt ezt megelőző, az csak a pre-desszert volt. Erre én viccesen hozzáteszem (magamban), hogy “rendben, de akkor ne maradjon ki a post-desszert sem.” Nem tudni, hogy a telepátia, vagy a ház nagyvonalúsága okán, de hamarosan feltűnik a két felszolgáló finomabbnál finomabb földi javakkal: vegyes apró süteményeket (hártyavékonyságú ostyák, cantuccini stb.) tartalmazó tál, illetve damasztkendő alatt a tányéron kristálycukorba forgatott “zeppole”, az olaszok fánkja. Hozzá kis tálkákban kínált vaníliakrém. Kóstolgatok, ameddig bírom, de ez az állapot már nem tart sokáig.

Mielőtt még megnyugodnék, hogy vége a “dolce vita”-nak, látom a “fiúkat” közeledni egy geridonnal és nem vicc, az én asztalom felé tartanak. Hogy mi kerül a geridonra: egyes nemzetek kedvencei: pillecukor az amerikai, macaron a francia, karamellás mandula az olaszok, csörögefánk (nem vicc!) pedig a magyar srácoknak, csokis keksz pedig mindazoknak, akik még nem laktak elég jól a többi édességgel….Megkönnyebbülök: a fenti finomságokat útravalónak csomagolják nekem egy kis celofánzacskóba.

Összességében Oliver Glowig két Michelin-csillagos étterme hihetetlen összehangoltsággal működő, komoly háttérmunkáról ad tanúbizonyságot: kiváló minőség, hibátlan, kivitelezés, egy kis csavar, de csak ott, ahol kell: alapvetően a hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi az éttermet. A professzionális szervizről már ne is beszéljünk.


Címkék: Olaszország, Oliver Glowig
« Vissza a Hírek rovatba
Osteria Francescana

A 3 Michelin-csillagos étteremben elköltött vacsora jószerivel két olasz ikon, a mortadella és a zuppa inglese közötti színjáték volt. Nem fogom elfelejteni. »

hozzászólás

Antica Moka

Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is. »

hozzászólás

La Peca

Két fivér határozott kulináris elképzeléseinek nyomában járunk: Nicola és Luigi Portinari urak nem véletlenül birtokosai a két csillagnak. A La Pecában ettünk. »

hozzászólás

Fogtuk Molnár Gábor a lyoni döntőhöz vezetői tányérjait és egy képre pakoltunk mindent. A felső kettővel nyert a hazai selejtezőn, a középső hárommal a stockholmi európai döntőben kilencedik lett, az utolsó három pedig a tizenharmadik helyet érte. »

Norvégiáé az elsőség, a második USA, svéd harmadik hely a Bocuse-ön. 2013 után megint miénk a legjobb poszter. »

Diákokkal beszélgettünk a Bocuse d’Or kapcsán a szakácsszakma mai helyzetéről, a motiváltságról, a szenvedélyről és a szakma iránti elkötelezettségről, valamint a harmadik commis-k szerepéről Molnár Gáborék felkészülése alatt. »


Oldalak:  >|

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

Ted Aprajev lyoni kalandjai közül természetesen a piac sem maradhatott ki. A szerző saját bevallása szerint jószerivel minden lyoni „disznóságot” felfalt, a tenger nemes gyümölcseitől sem tartóztatva magát, így aznap este már igen elnehezülve érkezett a Leon de Lyon étterembe. »

Quenelles

Quenelles

Ezúttal Paul Bocuse receptje szerint: borjúból

Az emblematikus lyoni ételek szinte egyetlen halalapú képviselője a csukagaluska, vagyis a quenelles de brochet. »

Sashal sáfránnyal

Sashal sáfránnyal

Szemérmes lyoni halassal bontottunk

A croix rousse-i halasnál végigkövettük a sashal tisztítását és előkészítését, majd főztünk. »

Mangalica kocsonya

Mangalica kocsonya

Bocuse D’Or-inspiráció és főhajtás a 2013-as döntő tízedik helyezettje, Széll Tamás előtt. »

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

"Az adrenalin szint felfog menni, az biztos, de ez engem csak pozitívan befolyásol." »

A németországi hétköznapok

A németországi hétköznapok

"Sokan teljesen őrültnek gondoltak, hogy azt az egészet, amit itthon eddig sikerült felépíteni, hirtelen felrúgom." »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink