diningguide.hu

Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      
Szaftos harcsa, ropogós rántott hús

Szaftos harcsa, ropogós rántott hús

Beszélgetés Segal Viktor séffel, a GasztroWerk szakmai vezetőjével

Segal Viktor több mint egy évtizeden át dolgozott többek között Tel Avivban, Lyonban és Amszterdamban. Nemzetközi jelentőségű politikai és művészi aktorok, cégek és események gasztronómiai tanácsadója. Hatodik éve vezeti a Werk Akadémia gasztronómus képzését. »

A Larusban bejárják Franciaországot

A Larusban bejárják Franciaországot

Az év egyik legizgalmasabb gasztronómiai programsorozata kezdődik februárban, a Larus Étteremben, a Gesztenyéskert mellett. »

Első benyomás: <br>Black Cab Pub

Első benyomás:
Black Cab Pub

Már zarándokhely -

Szombathelyen mindig is lehetett jókat enni, átlagból kiemelkedő éttermet azonban már nehezebb volt találni. Ez idáig. »

Első benyomás: <br>Oinos

Első benyomás:
Oinos

Cseréptörés - Első benyomás

A Rákóczi téren az ősszel nyílt egy olasz étterem, a csarnok épületében, tágas kirakataival a térre néz. Autentikus olasz étteremnek mondja magát, az étlap is erről tanúskodik. Pizza-választékkal természetesen. A neve Oinos. »

Első benyomás: <br>Fricska

Első benyomás:
Fricska

Már régóta váratott magára egy figyelmeztető fricska a jóllakottan megállapodott, babérjaikon trónoló önelégült magyar vendéglősökre, egy ébresztő fricska, nem agresszív, nem tolakodó, de azért csípős fricska, hogy ébresztő hölgyeim és uraim: van még min javítani, van még mit tanulni. »

Első benyomás: <br>Mandarin

Első benyomás:
Mandarin

Jelentős lépés a Mandarin bisztró megjelenése, kiváltképp azért, mert példamutató lehet az ázsiai, kínai konyha értékálló közvetítésében. »

Első benyomás:<br>Ciao Pizzeria & Rosticceria

Első benyomás:
Ciao Pizzeria & Rosticceria

Első benyomás - olaszt tankolni

„Menjünk ebédelni az olaszhoz, a benzinkútra!” Egyre gyakrabban mondják ezt nekem pécsi ismerőseim, ha találkozni szeretnék velük. Elmentem. Ebédelni, vacsorázni, sőt még reggelizni is. »

Első benyomás: <br>Balkán Bisztró

Első benyomás:
Balkán Bisztró

Ha azt hitted eddig, hogy a Montenegrói Gurman a délszláv gasztronómia hazai bástyája, akkor ülj fel a vonatra és látogass el a Balkán Bisztróba. »

Első benyomás: <br>Kanpai Izakaya

Első benyomás:
Kanpai Izakaya

Valóságos kis ékszerdoboz ez a körúti, lampionos, világos érzetű, szelíden modern bisztró. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Hírek
Egy római hófehérke
Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos éttermében ettünk

A hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi Oliver Glowig 2 Michelin-csillagos római éttermét.

Egy római hófehérke

Egy római hófehérke

Magam előtt látom a fejét csóváló olvasót, szinte hallom, ahogy felhorkant, miként a következőt olvassa: kis híján kockadobással dőlt el az étterem kiválasztása. De ne tessék kérem egyből ítélkezni: Róma nyolc darab 1, kettő darab 2, egy darab 3 Michelin-csillagos és 6 db Bib Gourmand minősítésű étterme közül nem könnyű dönteni, hogy hova menjen az ember örömködni…Merthogy egy római kitérő, az bizony az a javából: a tavasz mintha jobban érezné magát arrafelé, az idő is úgy tűnik, lomhábban halad előre, és egy kedves mosollyal is gyakrabban jutalmazzák az embert.

És akkor még nem is ejtettünk szót a gasztronómiai örömökről: piciny bárok, melyekről talán nem is találunk sehol bejegyzéseket, leírásokat. A hely szűkét figyelmen kívül hagyva szorong ezekben a római nép, és aki még befér melléjük: egy “panino”-ért, egy vaníliával és kandírozott citrommal dúsított “sfogliatelle”-ért, vagy egy szép szelet- a tulajdonos felesége által aznap reggel sütött- “torta di mele”–ért cserébe. Ó, azok a trattoriák, ahol a jókedvű hazaiak és az indokolatlanul feszélyezett tejföl szőke turisták elé oly ropogós tésztájú füstölt lazacos-rukkolás pizzát tesznek. No meg a röpke “ricotta fresca - prosciutto cotto - torta di patate” ebédek a csíkos napernyő alatt…



De térjünk csak vissza a kezdethez: választásom végül (kockadobás nélkül) a második Michelin-csillagát tavaly megszerző Oliver Glowig éttermére esik. Róma egyedülállóan sokszínű: a szeretnivaló puritánság és a kifinomultság egyszerre jellemző a városra, lakóira és gasztronómiai hagyományaira egyaránt. Megmutatkozik ez a kettősség Oliver Glowig étterménél is.

Buja növényzettel eltakart villák mentén halad az út felfelé. Hamarosan megérkezem az Aldrovandi Villa Borghese luxusszállóhoz, ahol a hall-beli rövid várakozás után be-, pontosabban levezetnek az étterembe. A fehér falak a maguk nemes egyszerűségében adnak teret a fehér különböző árnyalatait felvonultató elegáns berendezésnek. A színekért itt az üvegvázában elhelyezett virágkompozíciók felelősek.

Hamarosan érkezik a kiszolgáló ropogósra vasalt feketében és fehérben. Mindenekelőtt olasz nyelvű étlapot kérek és később olaszul is rendelek. Meggyőződésem a következő: fine dining, makulátlan modor, Michelin csillag(ok) ide vagy oda: a temperamentumukat tökéletesen palástoló, elegáns amerikai turistákra trenírozott felszolgálóknak, akárhogyan is, de hízeleg a nemzeti identitásukra való utalás, bók. Ez szemmel is látható. Jobb így a hangulat is.

Az étlapon kétféle, a tulajdonos lányai után elnevezett, kóstoló menü található: Gloria és Aurora. A kíváncsiságom azonban az étlap további kínálata felé hajt. Rendelésfelvétel után a házi készítésű bagettkarika érkezik, capocollo-val (sertéstarjából készült felvágott) és ropogós cukkini chips-szel, mint amuse bouche. Titkon még egy ilyen falatra vágyom…Hamarosan jön a “tavola”-ról elmaradhatatlan grissini mascarpone kíséretében. Ropogtatok és közben tűnődöm a zöldellő kert látványán.

Scampi burratta sajttal

Scampi burratta sajttal

Még mielőtt teljesen elmerengenék képzeletbeli római életemen (melynek egyik színtere a távolabb, a kert mögött látható rusztikus ház lenne), már tálalják is a zellerkrémet, polippal és “taralli”-val (sós, kekszféle.) A fogást nem kell bőszen kanalaznom, de hát nem is ezért érkeztem…A leves összetett ízvilágát nem könnyű alkotóelemeire bontani. Élvezem az ízek kissé savanykás, mindazonáltal bársonyos összesimulását és a polip textúrája is izgalmat keltő.

Az ezután következő articsókaszíven érkező scampi-t, burratta sajttal azt est csúcspontjának ítélem: az articsóka omlik a szájban, a hajszálvékonyra szelt scampi és a közte megbúvó burrata szintúgy. A félgömb tetejére ehető ezüstpapír helyeztek. Nem emiatt gondolok vissza vágyakozva e fogásra...

A főételem tőkehal trió, mely a balszélen panírkéregben sülve, zeller és paradicsommártással, középen kávé és tojásszósszal illetve hirtelen sült articsókával, jobbszélen pedig sörtésztában sült golyóbisként, mazsolás spenótágyon van jelen. Ezúttal ismerős hozzávalók (zeller, articsóka) köszönnek vissza, de emiatt nem szomorkodom, hiszen egészen különböző formában kerülnek a tányérra, mint korábban a vacsora során. A trióból a kávémártás emelkedik ki. Halványan édes, s benne a kávé gondosan adagolt.



Megrendelem a desszertet: tejcsokoládés bajor krémet bergamottal és kumquat dzsemmel. Közben a két felszolgáló szertartásosan, a meglévő fehér vázás virágot, egy fekete vázás orchideára cseréli. Gondolhatnám már ekkor, hogy itt valami komoly dolog közeleg…Ennek ellenére első látásra csalódásnak tűnik a fogás, sem küllemre, sem ízben nem vélem felfedezni a név alapján ígérteket. A tányéromon citromhab és csokoládémorzsa trónol, jogtalanul, de azért elfogyasztom…És itt jön a trükk: még mielőtt az asztalkendőt szomorúan “felkapnám” az ölemből, előttem terem a desszertem. Az igazi. A csokoládés. A bergamotos. A kumquat gyümölcsös. Ezen a ponton hiábavaló lenne a jelzőhalmozás.

Miután elfogyasztom, felszolgálóm a világ legtermészetesebb módján világosít fel, hogy azt ezt megelőző, az csak a pre-desszert volt. Erre én viccesen hozzáteszem (magamban), hogy “rendben, de akkor ne maradjon ki a post-desszert sem.” Nem tudni, hogy a telepátia, vagy a ház nagyvonalúsága okán, de hamarosan feltűnik a két felszolgáló finomabbnál finomabb földi javakkal: vegyes apró süteményeket (hártyavékonyságú ostyák, cantuccini stb.) tartalmazó tál, illetve damasztkendő alatt a tányéron kristálycukorba forgatott “zeppole”, az olaszok fánkja. Hozzá kis tálkákban kínált vaníliakrém. Kóstolgatok, ameddig bírom, de ez az állapot már nem tart sokáig.

Mielőtt még megnyugodnék, hogy vége a “dolce vita”-nak, látom a “fiúkat” közeledni egy geridonnal és nem vicc, az én asztalom felé tartanak. Hogy mi kerül a geridonra: egyes nemzetek kedvencei: pillecukor az amerikai, macaron a francia, karamellás mandula az olaszok, csörögefánk (nem vicc!) pedig a magyar srácoknak, csokis keksz pedig mindazoknak, akik még nem laktak elég jól a többi édességgel….Megkönnyebbülök: a fenti finomságokat útravalónak csomagolják nekem egy kis celofánzacskóba.

Összességében Oliver Glowig két Michelin-csillagos étterme hihetetlen összehangoltsággal működő, komoly háttérmunkáról ad tanúbizonyságot: kiváló minőség, hibátlan, kivitelezés, egy kis csavar, de csak ott, ahol kell: alapvetően a hagyományok, a mediterrán föld és víz adta kincsek tisztelete és kihasználása jellemzi az éttermet. A professzionális szervizről már ne is beszéljünk.


Címkék: Olaszország, Oliver Glowig
« Vissza a Hírek rovatba
Osteria Francescana

A 3 Michelin-csillagos étteremben elköltött vacsora jószerivel két olasz ikon, a mortadella és a zuppa inglese közötti színjáték volt. Nem fogom elfelejteni. »

hozzászólás

Antica Moka

Van az a mindig visszatérő legenda, hogy Olaszországban igazán jót enni valahol az isten háta mögött egy kis piszkos trattoriában lehet, ahova csak a helyiek járnak, ahol a konyhán egy jó kedélyű, mosolygós mama, minden olaszok mamája fakanállal a kezében kevergeti a pasztát. Ilyen az Antica Moka is. »

hozzászólás

La Peca

Két fivér határozott kulináris elképzeléseinek nyomában járunk: Nicola és Luigi Portinari urak nem véletlenül birtokosai a két csillagnak. A La Pecában ettünk. »

hozzászólás

Kocsonyát főzni csak tiszta lélekkel álljunk neki. Máshogy nem is lehet. Mélyen spirituális folyamat ez, ami alatt magunkba szállhatunk, hogy visszataláljunk önmagunkhoz és őseinkhez. Vagy csak simán berúghatunk. »

A Szendzso Barkassal robog

Soltész Zsolttal beszélgettünk a gázadásról, Barkas-esélyekről, hazai food truck jövőről. »

A szakma mellett a közönség is díjat oszt az Év Étterme Gálán

A Hennessy-Dining Guide Év Étterme Díjat és a Dining Guide Street Food Díjat a szakma zsűri ítéli oda, de a közönség, TI sem maradhattok ki a „játékból”. Facebook alkalmazásunk segítségével megszavazhatjátok kedvenceiket és felállíthatjátok a saját sorrendeteket. »


Oldalak:  >|

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

Top 10+2 koktélbár

Top 10+2 koktélbár

Nem csak (sőt!) szerelmeseknek

Túl a bizarr színű, apró kis ernyőkkel pompázó, ’90-es évekbeli csodákon, ma már számtalan helyen tudunk jobbnál jobb mixeket választani. S ha akarjuk, már kategóriák szerint is szelektálhatunk. »

Top 10 torta Budapesten

Top 10 torta Budapesten

De hol lehet a legfinomabbakhoz hozzájutni? Erre kerestük a választ. »

Vadas a Borkonyhán

Vadas a Borkonyhán

Koos Attila (Borkonyha) receptje

Koos próbált minden alapanyagot felhasználni és a tányérra helyezni, ami a vadasra jellemző, de természetesen egy kicsit másképp, mint a „hagyományos” tálalásnál. A tarját konfitálta, a szarvasgerincet illetve nyúlgerincet szuvidolta. »

Libazúza vadas krémben

Libazúza vadas krémben

Jahni László (Kistücsök) receptje

Hogyan néz ki a vadas, ha egy kicsit Márton-napra van hangolva. A Kistücsök étterem megmutatja. »

Mochi

Mochi

Funky Pho desszertje

A mochi egy kókusztejes, rizslisztes massza, amelynél fontos eltalálni a tökéletes állagot: ha túl lágy, a minimális esztétikai élményt is mellőzve nyúlik-folyik, amerre lát, ha túl szilárd, akkor kellemetlen lisztes íze van. »

A békési feltörekvők

A békési feltörekvők

Ami még mindig hiányzik itthon nagyon, az a tisztességes kisvendéglők térhódítása. Gyulán legalább egy már biztos van: ez a tavalyi év feltörekvő éttermének választott Patrióta. Nyári Katalin-Csiszér Árpád tulajdonos-szakácspárossal beszélgettünk. »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink