Minden nap ugyanaz, és minden nap mégis más. Rutin, történések, hibák, különlegesen szép pillanatok. Új emberek, új helyzetek, új ételek. A Montenegrói Gurman egy napja.

Az első nehézséget az jelentette, hogy a hely 24 órán át tart nyitva, ezért nehéz definiálni, hol is kezdődik a nap. Kis tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a reggel kilenc és tíz óra közé tehető műszakváltástól leszünk jelen. Ilyenkor Milos, az éjszakás séf és egyben a pék, szépen elpakol maga után, befejezi a takarítást, átadja a konyhát Vladónak, a nappalos séfnek, leveszi a kötényét és búcsút int. Ezzel egy időben megérkeznek a nappalos pultos lányok, átnézik, hogy milyen teendőket hagytak hátra az éjszakások, ahol kell, rendet tesznek és várják a vendégeket. Nem sokat ácsorognak tétlenül, valaki mindig benyit az étterembe.

Vlado egy kicsit korábban érkezik, hogy amíg Milos tartja a frontot, el tudjon menni a piacra vásárolni. Friss zöldségeket használnak, ha nincs idény, savanyúsággal helyettesítik. A húst és a tejtermékeket már megbízható beszállítók intézik. A tulajdonos, Mitar Stankovic szerint a legfontosabb a minőség, ebből nem enged. Ezért is hozta minden szakácsát Leskovacból, a Balkánon belül is a gasztronómiájáról híres településről, hogy a lehető legautentikusabb ízeket készíthessék.

Mikor visszaérünk az étterembe, készülődni kezdenek az ebédidős rohamra. Éjszaka már bekeverték, megfűszerezték a húsokat, a masszából Vlado gyakorlott kézzel formálja a plejskavicákat, csevapcsicsákat. Persze nem csak ezeket az emblematikus ételeket készítik. Széles a választék egyéb specialitásokból is, mint például a razsnyics és a vesalica. Két dolog van, ami minden hasonló helytől megkülönbözteti a Montenegrói Gurmant. Az egyik a helyben sütött lepény, amiből az éjszakás 250-300 darabot is süt, és ha fogyóban van, bármikor beugrik, hogy készítsen még. A másik az eredeti faszenes grill, ami önmagában kuriózum az itthoni gyorséttermek világában, viszont ez adja meg azt a füstös ízt, ami miatt Budáról is átjárnak ide az emberek. Mert átjárnak. Az alig egyéves fennállás alatt stabil, egyre gyarapodó törzsvendéggárda alakult ki.

Közben már dél felé jár az idő, amit abból is észre lehet venni, hogy egyre többen és többen jönnek. Szinte folyamatos a telt ház. A minőségi gyorsétterem egyik jellemzője, hogy frissen készül az étel, mint ahogy itt is. Ezért egy kicsit hosszabb a várakozási idő, mint hasonló helyeken. Viszont senki nem türelmetlenkedik. Rendelnek, fizetnek, leülnek és várják, amíg megérkezik az ételük. Sokan állva várnak, nagyon jellemző az elvitel. Még az ebédidő előtt megérkezik Marci, a futár, ugyanis tizenkettőtől éjfélig házhozszállítás is van.

Vlado rendíthetetlenül teszi a grillre a húsokat, közben ügyel a megfelelő parázsra is. Amint készen van egy rendelés, a lányok hozzáteszik a köretet és a lepényt, majd sietve kiviszik. Olajozottan megy minden. Közben folyamatosan takarítanak, elpakolnak, mosogatnak. A tulajdonos másik vesszőparipája a tisztaság. A nagy forgalom ellenére sem látni sehol ételmaradékot, eldobott szalvétát.

Fél négy felé csillapodik az áradat, már csak egy-két asztalnál ülnek. Ezt a lanyhulást kihasználják az estére való felkészülésre. Számba veszik, miből, mennyi fogyott, van-e elég éjfélig. Ha nincs, akkor pótolják. Zöldségaprítás, húsfűszerezés, darálás. A következő erős etap hét óra körül kezdődik, a vacsoraidőszakban. Közben ismét műszakváltás van tíz óra körül. Éjfél körül lanyhul a forgalom, neki lehet állni a húsok és zöldségek ismételt előkészítésének, a lepénytészta-dagasztásnak.

Hajnali két-három óra körül kezdenek szállingózni a buliból hazafelé tartó éhes vendégek. Őket is ugyanolyan figyelemmel és alapossággal szolgálják ki, bár egy kicsit hangosabbak a nappaliaknál. Majd öt óra körül ismét lanyhul az érdeklődés, neki lehet állni lepényt sütni. És végül észrevétlenül eltelt a nap. Jönnek a nappalos lányok, jön Vlado, és kezdődhet minden elölről.

Címkék: street food, Montenegrói Gurman « Vissza a Hírek rovatba