A főzőiskolákat mindig nagyon high-tech, városi, televíziós hangulatú helyeknek képzeltem, de amikor megtudtam, hogy a Finománia nem is Budapesten van, hanem a Szentendrei-szigeten, csak nőttek az elvárásaim, hisz ide nyilván csakis válogatott társaság talál el.

Ebbe a főzőiskolába valóban nehéz lenne csak úgy az utcáról beesni, hiszen nincs is utca közel s távol, csak egy erdei út, ami a Fogadó után kikanyarodik a Dunapartra. Valóban elég távol van a civilizációtól, annak ellenére, hogy légvonalban nincs messze a fővárostól – sokan pont ezért látogatnak ide.

A Finománia nem pusztán főzőiskola – sokkal inkább olyan, mint egy wellness-hétvége, csak itt a hangsúly nem a szaunán van, hanem a főzésen. A fogadónak nyilván vendégek kellenek, ez egy sziget végén, egy erdei zsákutcában nem oldható meg átmenő forgalomból, ezért konferenciák és lakodalmak mellett főzőiskolát is rendeznek.

A Finománia eseményei tehát mindig ottalvósak: egy délutáni és egy másnap délelőtti foglalkozásból állnak. Ebből következően a vendég behatóbban megismeri az anyaintézmény, a Rosinante Fogadó világát is, mely szaunájával, jacuzzijával, a környező erdőkkel, a költői szépségű Duna-parttal és szuperkedves vendéglátóival minden igényt kielégít.

A DG a „Tapaszok és Vendégváró falatok” elnevezésű foglalkozáson volt jelen, melyen nem kímélték a tanulni vágyókat és vagy tízfajta ételt főzettek velünk, a fűszeres darált hússal töltött marinált paprikától kezdve egészen a Baileys-habos mogyorós ostyáig. A kétszer három-négy órás, fizikai igénybevétellel is járó foglalkozást egy a konyhához kívülről csatlakozó, gázégőkkel fűtött műanyagsátorban tartották, ami ha nem is túl elegáns, de teljesen megfelelő környezet e célra. Ide települt ki egyfajta „nyárikonyha”, gáztűzhellyel, folyóvízzel, mikrohullámúval, alapanyagokkal, evőeszközökkel.

A főzést Gál Zsolt vezette, aki az étterem séfje is egyben. Gál Zsolt közvetlen fiatalember, jól kijön a – főképp női – tanítványok hadával, szakmai hozzáállását tekintve ellenzője a molekuláris modernizmusnak, hagyományos alapokon nyugvó, egyéni kreativitásra és emberi gesztusokra épített, erősen dekoratív konyhát visz, és látszik, hogy valóban nagyon szeret tanítani. A foglalkozás távolról sem személytelen bemutató, akkor már inkább kuktaképző: Zsolt kiosztja a feladatokat és ügyel rá, hogy mindenkinek jusson a kezére valami részfeladat.

A résztvevők túlnyomó többsége laikus: háziasszony. A családias hangulatot az is erősíti, hogy a hotel dadát és játszószobát tart fent gyerekek számára, így a főzést még az sem zavarja, ha az embernek nem sikerül lepasszolnia a gyerekeket hétvégére.

A Finománia főzőiskola célja tehát mindenekelőtt az, hogy a gyakorló vagy kezdő háziasszony elleshessen valamit a professzionális konyha világából, és e tekintetben az esemény igen hasznos, még akkor is, ha a kukták által főzött fogások nem mindig értek fel az elvárásokhoz: megesett, hogy a jól hangzó elképzelés mögé a séf – bármily erősen is fogta a kukták kezét – nem bírta odavarázsolni a beharangozott mesterfogást. És ennek nem biztos, hogy csakis a leküzdhetetlen háziasszonyi beidegződések voltak az okai, de a felhasznált alapanyagok minősége sem minden esetben ütötte meg azt a szintet, amit a gasztronómia erdei fellegvárától elvárhattunk volna. Sebaj, megettük, amit főztünk.

A menü:

Fűszeres darált hússal töltött marinált paprika – a darált hús egzotikus – indiai-arab – ízvilágot kapott (koriander, római kömény, gyömbér, curry), a marinált paprika meg egyenesen savanyúnak eltett közepes méretű csípőspaprika volt – ez a kettő nagyszerűen működött együtt, ez volt a legjobb mind közül. Mivel eleve felfogásban is ez állt a legközelebb hozzám, valószínűleg ez az egyetlen étel, amit otthon is meg fogok próbálni előállítani.

Sült hagymával és szalonnával töltött mini zsemle

Melegen pácolt hal – a melegen pácolt halat elkészíteni és nézni is csodás élmény, hófehér haltömbök úsznak a paprikás olajban imbolygó citrom és fokhagymaszeletek, a babér és a kapor közt, sajnos az íze semmi efféle élményt nem kínált, simán kicsit savanyú volt.

Mediterrán zöldség polentával – finom édeskés, megnyugtató fogás – gyerekeknek is bármikor adható. Egyszerű, mint a vakablak, de lehet cizellálni is, bármikor reprodukálható.

Toscan feketekagyló

Hagymás lencsével töltött sonka

Taco krém batonzöldekkel

Gyümölcsös empanadas

Vajas tésztában sült csoki birspürével – ez komoly ínyencség volt, nagyon tömős, nagyon sok a jóból, még szerencse, hogy a birspüré savankás, és így egyáltalán eljátszható volt a tészta és az olvadt csokoládé émelyítően édes erkélyjelenete

Mogyorós ostya Bayleys habbal – kitűnő fogás, a mogyorós ostya hajszálvékony – láttuk, hogy egy felfordított tepsi aljára ecsettel kente fel a tésztát a séf –, rajta enyhén sült mogyoró ropogott, a Bayley’s hab pedig egyenesen marcipánízű volt és noha inni sosem innék pálinkás tejeskávét, ebben a kompozícióban a Bayley’s is működött. Az egésznek az állaga pedig olyan angyalkás, habcsókos szédület, hogy elkezdtem örülni a karácsonynak.

Címkék: főzőiskola, Finománia, Rosinante Fogadó « Vissza a Hírek rovatba