A borszakíró, aki nem hisz a „virágnyelven” írt borkritikában. Jay McInerney nem hagyományos pályafutást futott be borkritikusként, ugyanis tizenkét év regényírói karrierrel a háta mögött nyergelt át a borokra. Az évekig a The Wall Street Journalba is publikáló amerikai író sosem tartotta magát valódi borszakértőnek, de borokról szóló írásai a maguk nemében bő két évtized után is egyedülállóak.

Elmondása szerint azért kezdett el borokról írni, mert a borkritikák stílusa nagyon nem nyerte el a tetszését. Meggyőződése, hogy egy kritika akkor tud valóban eljutni a közönséghez, ha az olvasók tudják mihez kapcsolni a benne szereplő hasonlatokat, jellemzéseket.

Szerinte a borról szóló írások többsége egyrészt túl sok szakkifejezést használ, tehát elsősorban a szakemberekhez szól, másrészt többnyire növénytani hasonlatok mentén próbálja a borokat jellemezni. Ha az olvasó nem rendelkezik a szükséges borász ismeretekkel, a leírtak üres frázisként hangzanak csupán.

Sokan persze semmi kivetnivalót nem találnak a gyümölcsös, fűszeres és virágos hasonlatokban. McInerney azonban a merész asszociációkban hisz, amelyek kibontásához meg is van az írói vénája.

Regényíróként annak a bizonyos “Kölyökfalkának” a tagja, akiknek írói körét az amerikai kritikusok nevezték el így. A falka tagja többek közt az Amerikai pszichóról elhíresült, tabudöntögető Bret Easton Ellis is, akivel együtt indult a pályán a nyolcvanas évek elején. McInerney Fények, nagyváros című könyvével azonnal nemzetközi hírnévre tett szert, és belecsöppent a korszak amerikai sikeríróinak hedonista világába – az egykori (saját bevallása szerint) vodkával és kokainnal átitatott napoknak tulajdonképpen szép lecsengése a mai borrajongása.

Borkritikáiban sem riad vissza a popkulturális utalásoktól, illetve a nőkhöz és autókhoz kapcsolódó hasonlatoktól. Miért ne jellemezhetnénk egy bort a Nirvana Smells Like Teen Spirit című slágerével? Vagy miért ne világíthatnánk rá egy bor ismérveire autós hasonlatokkal? „Ha a Domaine Romanée-Conti a burgundiak Ferrarija, akkor a Jadot a Mercedese”.

Jay McInerney

A Dom Pérignon pezsgőt a borvilág Porschéjához hasonlítja, és azon élcelődik, hogy csak igazi műértőknek, szeretőknek, sznobok vagy jachtulajdonosoknak ajánlja. Virágfajták vagy autómárkák? A lényeg, hogy a borkritikus megtalálja a közös hangot az olvasóval, és nyert ügye van.

Az író a 2000-ben megjelent Bacchus & Me és a 2006-os A Hedonist in the Cellar című köteteit is a boroknak szentelte, magyarul nem jelentek meg.