A Sáot szeretjük az első pillanattól. Kicsit sajnáljuk is, ahogy próbál igazi értéket képviselni egy olyan környezetben, ahol általában nem ez az elsődeleges szempont. A Gozsdu udvar egykor szellős szegletében ma már minden oldalról körbeveszi a Sáót a turistadömpinget kiszolgálni igyekvő massza. A környező helyek közül több is van, amelyet egy hajszál választ el attól, hogy a kapuban álló hosztesz lányt népviseletbe öltöztessék a tulajdonosok. A Sáo azonban Sáo tudott maradni, és ez nagy erény. Az pedig nagyon jó hír, hogy reprodukálta magát, és világra hozta nem is olyan kis testvérét az Újlipótvárosban.

Az Ipoly utcában található hely különben nem az Újlipótváros szívében, inkább a peremén van, egy új építésű ház aljában, dizájnja azonban ugyanolyan egyedi és makulátlan, mint a Sáo-é, ami persze magától értetődő, hiszen a tulajdonosok híresen stílusérzékenyek.

Ami az étlapot illeti, már-már zavarba estő a bőség és a sokszínűség. Amit a Khan kínál, az nem más, mit Ázsia legjava, illetve azok a kedvencek, amelyeket a tulajdonosok mindenképpen szeretnének megmutatni a budapestieknek. A cél továbbra is az, hogy autentikus fogásokat ismerhessünk meg, nem a kommersz formában. Az étlap olyannyira törekszik az eredetiségre, hogy a rendeléshez komoly segítséget kell kérnünk a felszolgálótól, ő azonban állja a sarat, és ismeri az étlap összes ételét. Jópont.

Összesen öt ételt kóstoltunk, aminek összeállításában segítségünkre volt az egyik tulajdonos. Érdemes különben tanácsot kérni, mert a helyiek nagyon jól ajánlanak, őszinték és képben vannak. Nekünk például egy olyan összeállítást hoztak össze, amelynél könnyedebb, nyáriasabb ízélményt nem is várhattunk volna ezen a forró augusztusi napon.

Elsőként kóstoltunk egy You Yu névre hallgató tintahal salátát. Nagyon friss, nagyon könnyed saláta, szinte légies, amelyben a tintahal a lehető legletisztultabb formájában élvezhető. A frissesség pedig az uborkának, az édes paprikának, az újhagymának és a koriandernek (is) köszönhető.

Másodikként a “nem”-ek, azaz a tavaszi tekercsek közül választottunk, mégpedig a sertésből készültet. A Saótól már megszokott és megszeretett minőséget kaptuk, a tekercs nem túl zsíros, ez is nyáriasra van hangolva, és kicsit vastagabb, mint az átlag tavaszi tekercsek.

Ezután következett az étlap első tétele, a bizonyos sertés-rákos Jian Shui Jiao, azaz batyu. A klasszikus kínai ételt szintén a nyárra hangolták, és híg szójás szószban hozták ki. A tészta nagyon könnyed, szinte csak azért van, hogy összetartsa a szuper tölteléket a kifejező ízű hússal. Nagyon finom étel, tényleg csak ajánlani tudjuk.

Tavasz után eljön a nyár… és a nyári tekercs is. A könnyű összeállítás legkönnyűbb fogása. A tekercsben a korianderen kívül perilla, salátalevél, thai bazsalikom és zöld uborka található, melyet kiválóan egészít ki a mélyízű, sűrű mogyorómártás.

Végezetül a Tom Chien Com nevű ételt fogyasztottuk, amely sült rizstészta fészekben, valamint erős ízű édes chili mártással érkezett. A tigrisrák és a sertéshús friss zöld rizspehelybe van panírozva, így ez is egy könnyed, ropogós, nagyon friss, finom étel.

A Khan tegnapelőtt nyitott. Nincs nagy múltja, de a jövője biztató. Bártan ajánljuk.