Elbontottak egy épületet a bécsi Nussdorfer Strasse metrómegállónál: az eddig eltakart tűzfalon egy 1963-ban felfestett Kotányi reklám került elő. De milyen nemzetiségű is tulajdonképpen a Kotányi?

Kotányi János a 19. század derekán született Szegeden, Bécsben tanult kereskedelmi iskolában, majd hazatérve szülővárosába 1881-ben saját paprikamalomra tett szert. A maga termelte paprikából előállított ízletes pirospaprikára gyorsan hihetetlenül nagy kereslet mutatkozott, Kotányi nemsokára már Budapestre, Münchenbe, Berlinbe, sőt a tengerentúli Bostonba és New Yorkba is szállított termékeiből, 1887-ben pedig önálló kereskedést nyitott Bécsben. A palettája ekkor már különféle fűszerekből, bor- és szilvapárlatokból, valamint borecetből állt.

Kotányi János afféle korabeli marketingzseni volt: hangzatos (“szenzációs”) reklámokat helyezett el népszerű lapokban, termékének népszerűsítésére szakácskönyvet is kiadott paprikás receptekkel (a könyv több kiadást megért), sőt egy rátermett, jól főző háziasszonyt is körbeutaztatott Csehországtól Amerikáig, hogy megtanítsa a helyi vendéglősöket a paprikával való bánásra, paprikás ételek elkészítésére.

Szegeden, Budapesten és Bécsben egyaránt virágzott a vállalkozás. A Teréz körúton nagyobb üzlet is működött Kotányi-paprikaáruház néven, és csakhamar Bécsbe is telepítettek szegedi paprikát őrlő malmot. A 30-as, 40-es évek – a család személyes tragédiáival kísért – történelmi-politikai hányattatásai után, az 50-es évek elejére eldőlt a vállalat sorsa. Magyarországon jogutód nélkül maradt a Kotányi cég, amelyet államosítottak. Ausztriában viszont a Kotányi-leszármazottak az 50-es évektől újra fejlesztésbe fogtak, a cég mára egy több mint 500 főt foglalkoztató nemzetközi vállalat, igazgatója Erwin Kotányi.
A Kotányi nagymúltú osztrák márkának vallja magát.