Hirdetés
Hirdetés

Friss háztáji Budapest kávézóiban – elindult a Házikó

SZERZŐ: N.Zs.
2014. október 30.
A Házikó-kezdeményezés a vidéki termelőket felkarolva készíti minőségi szendvicseiket, batyuikat, édességeiket kiszállításra és rendezvényekre. Kizárólag termelői alapanyagokat használnak – a zöldségektől a sajtokig –, amelyeket egy szigorú szabályrendszer alapján válogatnak. A Házikó tesztüzemének végén az egyik tulajdonossal, az egykori Szimpla-alapítóval, Bertényi Gáborral beszélgettünk a koncepciójáról, célközönségéről és a Házikó szerepéről a vidékfejlesztésben.
Hirdetés

A Házikó-kezdeményezés a vidéki termelőket felkarolva készíti minőségi szendvicseiket, batyuikat, édességeiket kiszállításra és rendezvényekre. Kizárólag termelői alapanyagokat használnak – a zöldségektől a sajtokig –, amelyeket egy szigorú szabályrendszer alapján válogatnak. A Házikó tesztüzemének végén az egyik tulajdonossal, az egykori Szimpla-alapítóval, Bertényi Gáborral beszélgettünk a koncepciójáról, célközönségéről és a Házikó szerepéről a vidékfejlesztésben.
Hogyan született a Házikó ötlete?
Lényegében ketten gondoltuk ki, Szalai Misi meg én. Vele már 2010 óta vannak ilyen-olyan projektjeink, ami a város és a vidék kapcsolatát vizsgálják. Mindketten vidéken élünk, ő tősgyökeres, én bevándorló Nagymaroson. Felfoghatatlan volt számunkra, hogy a magyar vidék folyamatosan kiürül, elnéptelenedik, leépül.
Nagyjából az volt alapvető kérdés, hogy van-e élet vidéken. A váci Szimplavé is egy ilyen kísérlet volt: képes-e egy ilyen típusú, némi kulturális többlettel bíró és termelői kaját kínáló kávézót eltartani egy vidéki középváros? Láthatóan nem. Ugyanakkor pozitív kísérlet a nagymarosi termelői piac, amelyet 2011-ben nyitottunk és el is tartja a kisváros.
Akkor kezdtem el vidékfejlesztést tanítani az ELTE-n, ahol voltak kutatások is, ezekkel általában a helyi forrásalapú gazdaságfejlesztés lehetőségeit vizsgáltuk. Elmentünk hallgatókkal vidékre, és megnéztük, hogy az ott létező adottságokból ki lehet-e hozni valamit. Megpróbáltunk valamilyen vállalkozást körvonalazni, ad absurdum el is indítani.
A kutatások mentén lett a Szimpla Kertben is a piac, ami ugyan fővárosi és nagyon exponált helyen van. Ennek kapcsán született Budapesten a Szimpla Háztáji Kisbolt is, ahol kipróbáltuk ezeket a vidékfejlesztős dolgainkat. Ugyanakkor idén Balassagyarmaton is nyitottunk a hallgatókkal egyet, ami pedig totál periféria, semmilyen hatás nem érvényesül a fővárosból. Egyelőre elvegetálgat.
A központi kérdés mindenhol nagyjából az, hogy ha elvileg agrárország vagyunk, akkor vajon miért nem lehet az agráriumban megélhetést találni.
Miben látod ennek az okát?
Rengeteg van, az egyik az értékesítési lehetőségek hiánya. Még csak nem is biztos, hogy ez a legfontosabb, de mégis ez tűnik valamennyire kezelhetőnek.
Milyen szerepet vállal ebben a Házikó?
Megpróbáltuk az eddigi tapasztalatokat, kapcsolati tőkénket, és vidékismeretünket felhasználni, egy új perspektívát adni és a kistermelői termékeket rendszerszinten integrálni a vendéglátásba. Itt egy nagyon fontos problémába futottunk: egyrészt a vendéglátósok nem tudnak termelői terményekhez/termékekhez jutni, mert nem tud senki komolyabb mennyiségben megbízható, aránylag sztenderd minőségben szállítani. Ugyanakkor ott vannak a termelők, akik nem tudják eladni a terményeiket, mert nem ismerik a piacot, a lehetőségeket, az igényeket. Ez így azért elég paradox szituáció.

Ilyen batyut kínál a Házikó


Ebből a szempontból mit tud a Házikó, amit más nem?
Azt gondoljuk, hogy az elérhető termelői portéka egy új dimenzió, de nem egy kuriózum, nem egy luxuscikk. Mert nem kell hozzá elmenni a Szimpla piacra, a nagymarosi piacra, csak a kedvenc helyedre beülsz, és termelői terméket fogyasztasz, és ezt bármikor megteheted. Minden aznap sül/készül: teljesen tartósítószer és adalékanyagmentes. Erre még nem nagyon láttam példát itthon.
Lényegében egy filozófiával dolgoztok, azt is próbáljátok eladni.
Igazából mi egy koncepciót árulunk, nem egy kaját, és az első öt mondatnál kiderül, hogy ezt valaki érti vagy nem. Nem egyhetes együttműködéseket keresünk, de ha valaki érti az elvet, akkor többnyire nagyon boldogok vagyunk és vállaljuk, hogy segítjük. A különböző szóróanyagokkal pedig magát az elméleti részt is tudjuk népszerűsíteni.
Hogyan, milyen rendszerességgel ellenőrzitek a terményeket?
Van egy minősítési rendszerünk, ami a honlapon is elérhető. Szigorú, következetesen betartjuk, nincs pardon. Mivel még kísérleti fázisban működünk, egyelőre mi megyünk a terményekért, ami folyamatos, heti szintű kapcsolattartást jelent.

Kekszek egyike


Hogy találtátok a viszonylag nagyobb termelőket, akikkel együttműködtök?
Amit 2010 óta csinálunk, annak valamilyen módon van köze a termelőkhöz. Legyen az tanítás, kutatás vagy piac, mindig valahogy azon kapjuk magunkat, hogy ülünk egy kocsiban és megyünk vidékre, így nem volt nehéz dolgunk.
Kikből áll a csapat?
Jó vegyes brigád: a pék srác Írországból tért haza, a dizájnerünk New Yorkból. A konyhában egy politológus és egy anyuka az úr, akinek idejár mellénk oviba a kisfia. A folyamatokat egy táplálkozásantropológus látja át, a minőségbiztosítást egy biológus felügyeli. De van geográfusunk is, hogy nagyon el ne tévedjünk. Hát ilyesmik.
Mik a visszajelzések a tesztidőszak alatt?
Most még csak kísérleti kiszállítások folynak. Tamp&Pull, Expresso Cafe, Fekete, A38, Élesztő, utóbbi talán a legkomolyabb helyünk, ahol maga a koncepció és a filozófia is be tud mutatkozni, nem csak az ételek. Egy hónapja tartanak a tesztkiszállítások. 90 százalékban nagyon jók a visszajelzések, a maradék 10 helyi specifikum. Például kiderül, hogy mégis a lecsós töltelék kell a batyukba, nem a fantasztikus gombás-boros, amire nagyon büszkék vagyunk. Akkor ők olyat kapnak.
Elképzelhető, hogy pár év múlva ez egy országos megmozdulás lehessen? Vegyük például a Balatont, amelynek van egy olyan infrastruktúrája, amit hasonlóan ki lehetne használni a vadaktól kezdve akármeddig.
Erre nincs jó válasz. Azt gondolom, hogy evidens, hogy egy ilyen kezdeményezésnek van helye a mai fogyasztói kultúrában. De kiderülhet, hogy mégis egy érzékeny dolog. Tegyük fel, hogy egy olyan óriási felvevőpiac, mint Budapest, eltartja. Fogalmam sincs, hogy ugyanez hogy viselkedne Komáromban vagy Veszprémben. Lehet, hogy remekül, lehet, hogy sehogy. De azt gondolom, egy 50-100 ezres városnak illene egy ilyet nevetve eltartani.
Tovább olvasok
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Kisfaludy Program – Támogatás
linkedin facebook pinterest youtube rss twitter instagram facebook-blank rss-blank linkedin-blank pinterest youtube twitter instagram