Kevesen gondolnák, hogy Belgrád Európa egyik legnyüzsgőbb éjszakai életű fővárosa, ami persze nem tesz rosszat az éttermi szcénának sem. A szerb főváros gasztronómiailag nem a vegetariánusok Mekkája, a jelszó: „húst hússal”. A CEEFood Awards döntőse, a Zaplet a Chateau Viszben mutatkozott be a hétvégén.

Belgrád kétségtelenül nem a legszebb és még inkább nem a leggazdagabb európai főváros, a közelmúlt háborúi, a nehéz politikai és gazdasági örökség ott kísért még minden sarkon. A kicsire fogyott Szerbia Magyarországhoz hasonlóan fejnehéz, Belgrád egyértelműen központi szerepet játszik gazdaságban, kultúrában és vendéglátásban egyaránt.

Ez utóbbi – köszönhetően a legjobb balkáni hagyományoknak – messze földön híres, az éjszakai élet mediterrán, a gasztronómia sokszínű, az emberek vendégszeretők, tehát minden adott egy színvonalas étteremkultúrához.

A Zaplet étterem (melynek neve szó szerint csavart, fordulatot, áttételesen bonyodalmat jelent) az egyik mozgalmas, kisutcás környéken, a Kajmakčalanska 2 szám alatt található, és az egyik legnépszerűbb hely Belgrádban. Nemrégiben jártunk ott, mindenkinek ajánljuk, akit arra vett a sorsa, de ezúttal ők jöttek hozzánk, mégpedig Viszre, ahol Ivan Jovanovič sous chef mutatta be konyhájuk legjavát.

Már az amuse bouche–ból lehetett sejteni, hogy nem óvodásoknak szóló menü következik. Egy féldecis vilmos körte pálinkán ostya , azon pedig ájvár és sajtkocka helyezkedett el, ami alaposan megadta a felütést a későbbiekhez. A második üdvözlőfalatról nehéz megilletődöttség nélkül beszámolni, mert ilyet ritkán lát az ember. Vagy ha ilyet lát, akkor nem erre gondol, és rossz úton jár… Hosszúkás lapon hófehér porból kihúzott csík, mellette félbe vágott szívószál. Zavarba jöttünk. Ez az, amire gondolunk vagy mi ez? Mint kiderült, régi gegről van szó, a húsleves porrá redukált és szárított változatáról, amit tápióka segítségével, a leves megdermedt, felső rétegéből készítenek. Hangulatfokozónak elsőrangú! Felszívtuk - szájjal.

Az első fogással kicsit visszatérünk a földre, ami egy hagyományos, ízletes sütőtökkrém levest jelent egy vastag, a tányér aljára húzott baconcsíkon. Semmi fakszni, finom leves.

Szintén nem hatott forradalmi újításként, de nagyon kellemes volt a második fogás, ami egyrészt egy baconbe göngyölt szilvát és pirított diót jelentett grillezve, másrészt egy borjúvelőt labdába rántva, tartárral. A folytatás borjúnyelv gorda-ban és bermet-ben (utóbbi hagyományos szerb desszertbor), nagyon sajátos, kesernyés szószban. Az a fajta fogás, amit az ember sokáig ízlelget bambán a távolba meredve, hogy megfejtse, mit is érez valójában.

A séf továbbra sem kímél minket, következik egy „könnyű pacal”, a legjobb a műfajban, amit valaha ettem, mennyei pörköltalapban, omlós hússal, vékony csíkokban a főszereplő. Nem egy könnyed dalkeringő, de megérte. Elégedetten szuszogunk, amikor megérkezik a következő fogás, ami nem más, mint egy malacsült pirított savanyú káposztaágyon, és hogy ne érezzük magunkat egy fogyókúrás salátabárban, pohár sör is érkezik hozzá. Klasszikus combo, sajnos nagyon szeretem, és ez még jó is.

A lezárás szilva sorbet diós süteményporral, ami sokat segít az élmény könnyebb feldolgozásában, értve ezalatt az elkövetkező percek kényelmes átvészelését. Nehéz, ízes, házias, őszinte, férfias vacsorán vagyunk túl.

A szivarszobában később csatlakozik hozzánk Marija az étterem menedzsere és Ivan, a séf, akik elbűvölő és szellemes beszélgetőpartnerek, igazi vagányok, akik az egész napi munka után gond nélkül pattannak be az autóba, hogy néhány órányi vezetés után hajnalban hazaérjenek Belgrádba, és nekiálljanak a következő este menüjének otthon.

Címkék: Food Show, CEEFOOD-díj, Ceefood, Zaplet
« Vissza a FOODSHOW rovatba.