Az utóbbi egy évben egyre több helyről hallani, akik elképesztő pénzeket kérnek azért, hogy az étterembe bevitt tortát felszolgálják. Londonban nagyjából egy éve okozott felfordulást, hogy a Kaspar’s Seafood Bar & Grill fejenként 9 fontot (kb. 3500 forintot) számolt fel tortadíjnak. Gordon Ramsay Savoy Grill and Maze éttermei 5 fontért (kb. 2000 forint), a Bodean's barbecue-lánc 1,50 fontért (kb. 600 forint) szeletel tortát.
A New York-i Momofuku Má Pêche 5 dollárt (kb. 1400 forint) kér fejenkét, Daniel Bouloud csúcsétterme (Daniel) viszont nem is enged be tortákat. Orbitális lehúzásnak tűnik, és egyébként is, milyen felháborító, hiszen csak ki kell tenni a tányérra és felszeletelni, nem? Így még csak nem is nekik kellett vele dolgoziuk.
Bortól a tortáig
Bevett dolog viszont, hogyha valamilyen érthetetlen oknál fogva saját bort viszünk egy étterembe, akkor egy dugódíjat fizettetnek, ez angolul a corkage. Miután a tortaszeletelésért is fizetni kell néhány helyen, ebből jött a cakeage, amit hívhatunk bátran tortadíjnak.
Vendégként ez elsőre baromi felháborító lehet. A saját tortámért fizessek? Mikor a szomszéd Manci is finomabbat süt, mint az étterem? Mikor nekik csak tányérra kell tenni, dolgozni sem kell vele? Hát el ne mosogassak ezért a pénzért?
fotó: facebook.com/segitsuti
Szóval fordítsuk meg egy kicsit a dolgot.
Az étteremnek (nem túl meglepő okból) irányadó a foglalások száma. Ha egy nagyobb társaság érkezik, előre egyeztetnek az olyan alapvető dolgokról, van-e valakinek ételallergiája, nagyobb társaságoknál egész menüt beszélnek meg. Ez az alapvető kommunikáció a felszolgálók, a konyha és a vendégek között.
De ez még belefér, nem?
Tehát a konyha (beleértve a cukrászt is) a foglalások alapján készül az estére. Ha ebből kiesik a cukrásznak mondjuk 15 fő (akikkel számolt), és ez pont hétvégére esik, akkor a kukának termelt és dolgozott.
Az a legfontosabb, hogy egyeztessenek az étteremmel. Persze egy étteremben az a fontos, hogy jól érezzük magunkat, minek ezen balhézni? De lesz olyan, akit leszarja és lesz olyan, aki húzni fogja a száját.
Nem csak a felesleges munka miatt, hanem mert elképesztően érthetetlen. Olyan, mintha megvenném a saját húst, elvinném az étterembe, majd megkérném a felszolgálót, hogy a konyhán ha lehet figyeljenek arra, hogy bleu maradjon, véletlenül sem rare.
Vagy ha citromot vinnék a limonádémhoz, de elvárnám, hogy a facsarót meg a poharat ingyen elmossák. Amúgy is megy a mosogatógép, nem? Vagy ha egy sörrel mennék egy sörözőbe, de elvárnám, hogy örüljenek neki. És ezt még nagyon hosszan lehetne sorolni.
Más kérdés, hogy egy szakács vagy cukrász kését elkérni a szeleteléshez nagyon bátor dolog: egy valamire való szakember a saját eszközeivel dolgozik. Ezekre gondosan vigyáznak, ápolják őket, még kollégáknak is csak fenntartásokkal adják kölcsön - így már kicsit érthetőbb, ha a többször hajtogatott japán késeket vagy edzett német pengéket nem szívesen adják egy tortához, kerámián bohóckodáshoz.
A lényeg annyi, hogy mielőtt saját ételeket akarnak egy étteremben fogyasztani, egyeztessenek előtte. Ne háborodjanak fel, ha valamilyen díjat felszámolnak érte. És főleg ne lepődjenek meg, ha kisebb tortát kapnak vissza, mint amire emlékeztek.
Valaki mindig megkóstolja.