Az üzlet pici, mikor belépek még érezni a festékszagot (mondjuk én ezt szeretem, na mindegy), szóval tényleg csak néhány napja lett véglegesen kész a hely. Annyira újak és meglepetésszerűen jók, hogy csak arra gondoltam: végre.
Fotó: Nagy Balázs
Alul egy omlós, linzerszerű tészta, rajta sült alma, a tetején vaníliahab. Savas, roppan, a krémtől pedig pont annyira édes, hogy ne hajoljon át egy élvezhetetlen süteménnyé.
Fotó: Nagy Balázs
A pöttyök egyszerűek, de pont ez az egyszerűség győz meg: friss eklertészta, a tetején ropogós morzsa, belül lágy vaníliakrém, a másikban málna. Nincs túlgondolva, egyszerűen csak az, ami: a selymes vaníliakrémet mintha az égetett tésztának találták volna ki, a málnás pedig olyan, mint egy málnabomba, savas, de mégis lágy.
Fotó: Nagy Balázs
Fotó: Nagy Balázs
Később megtudtam, hogy Bea és Dóri a cukrászsuliban találkoztak, azóta több helyen dolgoztak együtt. Bea a gyakorlati helye mellett (mint ahogy azt a legtöbb lelkes tanuló kénytelen) otthon sütötte meg igazi alapanyagokból a tételeket, amit először az ismerősök, barátok ettek meg. Fotósként végzett, így elindult egy Facebook oldaluk, ahol a saját sütik, saját képpel mentek fel.
Egyre több lett az esküvői torta, a formatortákat, kérésre süteményeket készített, aztán a sokadik közös munkahely után, három év cukrásztapasztalattal a hátuk mögött, Dórival és Böbével megnyitották az Édességlabort. Ahol koncepció, hogy a süteménynek olyan íze legyen, amilyen alapanyagból készül, ahol a cukor nem nyomja el az igazi ízeket, ahol olyan desszerteket készítenek, amilyeneket igazán szeretnének. Azt mondják, ez egy igazi örömcukrászda.
Közben a Design Hét egyik legérdekesebb projektjében, Góg Angéla Emlékek Cukrászdája című munkájában is részt vettek.
Örömcukrászda? Az. Egyértelműen. Mert kérek még belőle biztosan.