A hétvégén közel 30 helyre is elmehettünk volna "resztaurant déjezni". Hármat választottunk, egy olaszt, egy portugált és a két Fecskefészek bloggerlányt is megnéztük.
Az évente négy megrendezendő Restaurant Day a világ legnagyobb ételkarneválja. Ezen a négy napon – a mottó szerint – „bárki nyithat éttermet”. A pop up esemény célja elsősorban a szórakozás, régi és új ételélmények, tapasztalatok megosztása, valamint a közös evészet-ivászat élvezete.
A 2014. őszi Restaurant Day magyarországi látogatóit nagyon elkényeztették: közel 30 helyszínen kóstolhatták, mustrálhatták meg az alkalmi amatőr (néhány esetben professzionális) éttermesek által kínált étkeket, falatkákat, desszertkölteményeket, és persze nem maradhatnak el a kísérők sem: az isteni borok, habzóborok, szörpök, házi limonádék…
Tudtuk, hogy az összes helyszínre nem fogunk eljutni sem az idő szűke, sem a gyomrunk befogadóképessége miatt, így kénytelenek voltunk háromra rábökni a színes választékból: a Szondi utcai La Niña-ra, a Szövetség utcai tasca-ra és a Brassai Sámuel utcai Hangover Kitchen-re esett a választásunk.
A Szondi utcában kezdünk, egy lakóház udvarán. Meglepődve tapasztaljuk, hogy nem tolonganak az érdeklődők, pedig ínycsiklandó menüsorral kecsegtet Király Bia, Galántai Ivó és Lugosi Zsolt. Kétféle olasz tésztaételből választhatunk: cassrecce con pesto e ricotta, pollo e pomodorini secchi (copftészta vörös pesztóval, ricottával, rajta pirított csirkemellel és szárított paradicsommal), vagy bavette al tonno con gorgonzola e limone (hosszú, lapos tészta petrezselyemben és olívában megforgatott tonhallal, parmigianóval és citrommal fűszerezve). Desszertként torta di mascarpone con biscotti e caramella-t (mascarpone sajttorta keksszel és karamellel) kaptunk volna, ha bírjuk szusszal.
La Niña - fotó: a szerző felvétele
Galántai Ivó építészmérnök először hat évvel ezelőtt indult el Olaszországba nagy hirtelen, hogy ott dolgozzon nyáron. Azóta is minden nyarat kint tölt. Végigjárta a szamárlétrát: fánkot árult, pincérkedett, baristaként is dolgozott, míg végül a legutóbbi alkalommal séfként tevékenykedhetett. Az olasz nyelvet bírja (már iskolában is tanulta), mi pedig kiváló tésztáit. Remekül debütált élete első Restaurant Day pop up lakáséttermi teljesítményével. Reméljük, építészélete mellett jut ideje a 2015. februári RD-re is, és esetleg - nem feltétlenül e keretek között megtartott - lakáséttermi rendezvény(ek)re.
A Szondi utcán végigsétálva, át az Andrássy úton viszonylag hamar átérünk a Szövetség utca 39. szám alatt található pop up tasca-ba, a Tasca Portuguesa-ba. Már maga a helyszín lázba hoz bennünket: egy belsőépítészetileg igazán izgalmas helyiséget választott Kadlót Nikolett és Murányi Kata. Számukra is ez az első lakáséttermi szárnypróbálgatás. Kata több-kevesebb megszakítással hosszú időt töltött Portugáliában és beleszeretett az ibériai országba. Az a mediterrán életérzés hívta életre a budapesti Tasca-t, melyet kint tapasztalt: enni jó, közösen enni még jobb és ezt az érzést megosztani másokkal a legjobb.
Megkóstolhattuk, milyen a pastel de atum (tonhalas táska), a pastel de frango (csirkés táska), az ovos verdes (zöldfűszeres tojás), az arroz doce (portugál rizspuding) és a pastel de feijão (babos süti). Mind-mind ízletes, hamar kedvet kapunk egy lisszaboni kiruccanáshoz további pastelek felkutatására.
Tasca Portuguesa - fotó: a szerző felvétele
Sajnos mennünk kell, át kell adnunk helyünket a következő turnus számára; talán ez az egyetlen, ami megzavar bennünket – az érthetetlen filmvetítésen túl – a kedélyes majszolásban, de sebaj, hisz’ vár minket a Hangover Kitchen, sietnünk kell, ha át akarunk érni Budára este hat óráig. Bőven záróra után esünk be a WoBu-ba (WOrk at BUda), mely színhelyül szolgál egy remek ötlet megvalósításához. A másnapossággal járó kellemetlenségeket ismerjük, de azt talán kevesebben, mit, mennyit és hogyan érdemes enni és inni macskajaj esetén.
A zseniális és hiánypótló idea a két Fecskefészek bloggerlánytól, Szilágyi Judittól és Eiler Judittól származik. Nem ismeretlen számukra sem a Restaurant Day, sem pedig a lakáséttermezés, kenyérkereső munkájuk mellett sokat cateringeznek, elsősorban munkahelyük, a Barra Kommunikációs Intézet számára.
Sajnos a kivitelezés nem teljesen úgy sül el, ahogyan mi elképzeltük. A tejfölös raguleves valóban hasznos, viszont a tojáskrémes uborkafalat, baconbe tekert avokádó, pritaminpaprikában sült tükörtojás és a csemegeuborka-ágyon tálalt tormakrémmel ízesített csirkemájas miniszendvics láttán és kóstolván nem érezzük úgy, hogy egy esetleges „problémás másnap” esetén használna az orvoslásban; ettől függetlenül nagyon finom és gusztusos minden. Kedvencünk a házi kenyér. Érződik rajta az odafigyelés és gondosság. A desszertek kevéssé édessége is nagyon tetszetős: jó kiérezni a szilvát a galetté-ben. A brownie sem gejl a sok cukortól, az étcsokoládé a domináns, a hozzá szervírozott banán fagylalt pedig valami mennyei! Mikor pedig már a fellegekben járunk, meglátjuk gyermekkorunk kedvencét, a menza teát, és csak csibészesen mosolygunk.
A családias hangulat ellenére mennünk kell, gondolván a kinti hidegre és a még ránk váró – szó szerinti – nehézségre: haza is kell jutnunk azzal a plusz pár kilóval, amit a nap folyamán felszedtünk. Nagy kihívás.