Csalódás ezerrel!

Hideg volt a ?meleg ?marhasült.
Saláta ugyanaz ,ugyanúgy az előételen és a főételen.
Soha többé.

Hát, igen, 4-5 fogásnál többet még nem rendeltem az Olimpiában, de nem emlékszem, hogy éhes maradtam volna. Pedig szerinted bélpoklos vagyok, ugyebár.

Csatlakozva Hapcihoz, szerintem még a vacsora fronton is maradt a legjobb ár/érték arányú helyek között az Olimpia. Csabának tényleg van egy stílusa, az ételeket illetve a koncepciót talán máshogy is fel lehetne vezetni, nem tudom. De az adagok méretére vonatkozó megjegyzést furcsálom kissé - hacsak nem változott drasztikusan az elmúlt pár hónapban.

Azért ezt nem nevezném átvágásnak. Tény, hogy (Csongrádi) Csaba borkínáló stílusában-lendületében megvan a lehetősége az ilyen típusú értelmezésnek, nyilván nem is a legolcsóbb borokat kínálja, de az érem másik oldalaként nyitva van egy csomó jó bor, amit kevés más helyen lehet megkóstolni, Ő maga pedig rendelkezik olyan borismerettel, ami Budapesten kevés helyen tapasztalható. Az is tény, hogy hajlamos kissé zokon venni, ha nem fogadod el az ajánlatát, de azért nem kényszerít senki fegyverrel, hogy azt igyál, amit ő szeretne. Az árakat pedig meg lehet tanulmányozni a borlapon, nem alacsonyak, de nem is horrorisztikusak, számos ennél gyengébb helyen is szoroznak a borokon erősebben.
Persze, lehet, hogy én nem vagyok túl nagyvonalú, de kínálást (ha fizetni kell érte) soha nem szoktam úgy elfogadni, hogy nem vagyok tisztában az anyagi vonzatával. Igenis meg lehet kérdezni, egy bor vagy éppen a séf csak mai, speciális ajánlata mibe fog kerülni, ez teljesen normális. Ha ettől valaki megsértődik a stáb részéről, akkor van tényleg baj.
Tény, a koncepció egyedi és vitatható. Arra se mernék fogadni, hogy az idők végezetéig kitartanak mellette, nyilván még a hardcore gurmákok közül se mindenki vonzódik a hosszan elnyúló, szinkronizált esti eszegetéshez. De elég, ha napi 10-15 ember vonzódik ehhez, az Olimpia nem egy hatalmas hodály.
Az ebédet viszont feltétlen érdemes megkóstolni, szvsz hasonló minőségű és ár/érték arányú menüebéd nem sok létezik Budapesten.

Amit az egyébként kellemesen udvarias tulajdonos nem tud: a szokásos vendéglői formaságok mellőzése (nincs étlap, van borlap, de lebeszélnek róla:”majd mi kinálunk”) nagy felelősség. Ha működik, mindenki jól jár, ha nem működik, a vendég joggal érzi úgy: „meg lettem vezetve”. A konyháról: roppant kicsi, már-már mikroszkópikus adagok. Persze, ilyen (vagy ilyennek gondolt) helyre nem ”zabálni” megy az ember, ennek ellenére a minőség érzékeléséhez kell egy bizonyos tömeg. Amennyire megállapitható, jó minőségű alapanyagokból – néhány mellényúlástól eltekintve, de ez végülis izlés dolga – eléggé eredeti izeket hoznak ki, ám hogy mindez a legjobb lenne a városban, az nyilvánvaló túlzás. Zavaró, hogy a meglehetősen szokatlan felvezetéssel kapcsolatos kérdésekre kicsit túl magabiztosan fölényes válaszok érkeznek, lényegében a „bizza csak ránk” főcsapás mentén. Ugyan a menüsorok árai (eltekintve a jelképes adagoktól) nem magasak, az egyébként jó és eredeti, jónéhány kevésbé ismert hazai csúcsborászra támaszkodó borkinálás végülis eléggé combos végösszeget eredményez. (A csakugyan kedves tulajdonos palackokkal a kezében járkál körbe-körbe, tölt vagy 8-10 fajtából – szinte mind kiváló – egy-egy féldecit, összesen két főnek talán 1 litert. Végül a számlán megjelenik – mondjuk – 10*1200. Csak a jó Ég tudja, miért pont annyi, nincs ugyanis olyan: hogy „kóstolja meg borkinálatunkat, 6000/fő.”) A lényeg tömören: szinvonalas átvágás. Ez persze még mindig sokkal jobb, mint a budapesti vendéglátásban szokásos teljesen arcátlan, szinvonal nélküli átvágás, de messze van a komoly gasztronómiától. Sajnos igaz: erősen „túlhypolt” hely. Ilyenkor szomorúan gondol arra az ember, hogy Olaszországban, persze vidéken, távol a turistacsapdáktól egy egészen kivételes minőségű négytagú menüsor egy kis családi panzióban (agriturismo...) 1 liter jó „ház borával” két főnek nem több, mint 60€, azaz 16500 Ft. Úgy, hogy az ételek lényegesen jobbak, a bor esetleg kevésbé jó, mint az itt kináltak. Ha fogadni kellene tehát az Olimpia jövőjére: a kevés visszatérő vendég (én se leszek az...) miatt a kiváncsiak eltűnésével pangásra vált. Aki pedig csúcsgasztronómiára vágyik, jobb ha kivár, és Olasz- vagy Franciaországban veri el erre szánt pénzecskéjét, esetleg kitartóan tovább keres a magyar valóságban.

Szombat este (2010 szeptember) mentünk baráti pozitiv ajánlások után, de csalódtunk..
Ami pozitiv: Egyedi, 3órás, családias hangulatú gasztroszeánsz, ami egyedi és kiváló ötlet, nagyon jó áron, friss és különleges ételekkel. Finom volt az előételként szolgált kacsamáj baconnel és mangóhabbal.
Biztos hogy nem megyünk vissza az alábbiak miatt:
Az 5 fogás és +2/3 kisebb kóstoló fogásokból egyik étel sem volt úgy elkészítve, amit szívesen rendelnék máskor is, ugyanígy elkészítve. Különleges fogások, de sokszor öncélú kísérletezés az eredmény, semmint ízélmény. (pl étcsoki bomba kapros csirke töltelékkel és aszaltmeggyel mentaszószon, de a kecsketejhabos desszert mentafagyival c. utolsó desszertet egy az egyben küldtem vissza az első falat után, mást hozni nem tudtak.) Mindenki ugyanazt eszi, hiába jeleztem h halat ennék szívesen, egyedül azt nem kaptam (bár rák és fogas is volt a táblán). Ha valaki épp nem szeret 2 hústipust a táblán szereplők közül akkor nagyon rosszul járt, mert nem nagyon tudnak mást hozni. Párom – mivel nem szereti - kacsamáj előétel helyett nyers sajtot kapott..A mangalicasütés közben átható disznóperzselés szag volt a vendégtérben. Mért nem zárják a konyhát?? A mosagatót is látni az ablak melletti széről. Nem vagyok rá kiváncsi. Lehet rossz napot fogtunk ki, de mire készülnek, ha nem egy szombat estére?!

Halas napon voltunk, szuper volt! Két olyan negatívum volt, amin szerintem javítani kellene, egyik hogy a honlapot nem frissítik: 8000 és 9500 Ft közötti árat adtak meg, ehhez képest 12 volt. Ez már számottevő különbség, pláne úgy, hogy nem lehet kártyával fizetni.

Nem szeretném rombolni az Olimpia nimbuszát, de most pénteken voltam a kis családommal ebédkor étkezni náluk és nagyon sok szarvashibát vétettek. Kezdték azzal, hogy két leves helyett csak egyet hoztak. Az enyémet csak az utánna, hogy szóltam, de az langyos volt (tyúkhús leves), a zöldségek nem roppanósak hanem nyersek voltak, a leves teljessen íztelen és színtelen volt. Úgy nézett ki mint ami nem főtt eleget. A második fogásnak bárányt kértem zöldségekkel. A bárány nagyjábol két falat volt, plusz csont. Én megértem, hogy ennyi pénzért nem lehet óriási adagokat adni, de ez azért nagyon kevés volt. Ez után kértem egy kacsa zsírt, mert még éhes maradtam, az előzőleg megrendelt madártejet a kacsazsírral eggyüt hozták ki. Hogy azért legyen valami pozitív is, a kacsazsír zseniális volt, a madártej szintén.

ted: igazad van!!

mondod te, aki arról vagy híres, hogy a "földön jársz"
mégis végy erőt magadon és próbáld ki. nem fogod megbánni.