Éljen a 67! Drukkolok, hogy hosszan tartson ki a lendület és elhivatottság... Mindenki menjen Fehérvárra és próbálja ki!!!

Múlt hétvégén volt szerencsénk itt ebédelni, egy élmény volt. Minden fogás kitűnő volt, legjobban a desszertek izlettek. Megyünk máskor is, ez biztos :)

Voltunk, és alapvetően öröm van. Ha egy éve tippelnem kellett volna, azt mondtam volna, Székesfehérvár két körrel Békéscsaba és Vásárosnamény után fog felébredni a zsírszagú kábulatból, mert az a maroknyi szoftsznob, akinek már kijött a fülén a rántott sajt meg a vastagtésztás-trappistás pizza, úgyis inkább feljárkál Pestre kéthetente enni egyet, minthogy valaha eltartson egy helyet.

A 67 negyvenfős terme ehhez képest majdnem tele volt szombat este, és bár féltem a korai lelkesedéstől, teljesen korrekt a hely: a világot követő, a technológiákat csuklóból használó étterem a belváros legközepén. Ahogy az sincs, amitől még tartottam a csalódáson kívül, hogy átesnek a ló túloldalára, és fontoskodó arcú, kimért személyzet csodáltatja majd a szentély nagyszerűségét a küszöbtől kezdve. Nem néztek ki egy tornacipő miatt, és bár a többi asztallal meg a mástól hallottakkal ellentétben nekünk nem jutott ki a tulajdonos személyes ajánlásából vagy az utólagos kedélyes érdeklődésből (ami egyébként egyáltalán nem hiányzott volna, ha előtte nem jött volna mindenki külön kiemelve ezzel), a pincérünk legalábbis az előbbit pótolta. Fiatal, folyamatosan mosolygó, közvetlen, mindent elmagyaráz, kompetensen ajánl ételt, részletesen vágja a borokat, de mindezt csak ha kérjük, egyébként árnyékként húzódik meg, és egy pillanatra sem telepszik úgy ránk, mint ahogy egyik-másik bisztrósabb étteremben szoktak például hunyorogni és vállt vonogatni egy célt nem ért ajánlásért.

Van napi ajánlat, bárány, felsál (!) és talán hátszín, de inkább az étlapról szemezünk (amit egyébként nem a torzó honlapon, hanem a Facebookon érdemes keresni). A vitello tonnato korrekt, csak a hozzá érkező pirítós múlandó eléggé: semmilyen, boltgyanús. Az Angus hátszín alapanyagára viszont már joggal büszkék, a sous vide pofaszeletekből, klasszikus szaftból és tejfölös galuskából épített marhapörkölt pedig kifejezetten jól sikerült újrakonstruálás. Vidám a túrógombóc is – egyetlen jól megtermett, légies és nem kiszáradt gombóc, alig-bundában prézlitenger helyett, a kezdeti tonhalszósz mellett ez mutatja legjobban, hogy nem csak egy precíz húsos séf van a konyhában, de magabiztos ízlésű konyhafőnök is. Sőt, végül a gombóc hagyja a legmélyebb nyomot, és nem csak azért, mert ez jött utoljára.

Szóval Fehérvár örülhet, lett neki olyan helye, ahol nem vágják agyon a vörös húsokat és nem a bolognainál húzódik az olasz határ. Árban sem életveszélyes, bár lazán pesti szint, a három fogás átlagára meg inkább 5000 lesz a feltüntetett 4000 helyett. Ami hiányzik, az az, amiért onnan is érdemes ideautózni, ahol van összemérhető konkurencia: az egyértelmű egyedi íz és/vagy kicsit több lenyomat a környékből. Ismerőseink túrós kukoricalevest és dijoni burgonyasalátás bárányt ettek, ez például lehet az egyik nyom, de a magyar vonal bátor újrapárosítgatása még nem hatja át az egész étlapot. Nem lógna ki a konyhából egy-két kevésbé bevett zöldség vagy fűszer, a környéket tágan értelmezve fel lehetne hajtani mondjuk környékbeli sajtüzéreket, ahogy a naprakész, de meglepetéseket nem tartogató (Konyári-Demeter-Szepsy-Dúzsi, meg a szokásos társaik) borlapra is ráférne egy-két móri vagy Balaton-felvidéki kézműves tétel. Vagy ha nemzetköz, akkor meg jöjjön a sok külföldi steak meg friss tengeri hal, de akkor sok jöjjön. Nem történik persze semmi, ha marad az egyensúlyozás meg a lecke biztos felmondása, csak akkor mondjuk a Klassz sokkal közelebb lesz Budapesthez, ugyanennyiért.

(Két morgás a végére: bár az előétel jó sokáig váratott magára, hiába hideg, a kritikában emlegetett házi kenyér meg vaj nem jött, ahogy a facebookon éppen pár nappal korábban promózott konyhai üdvözlet is elmaradt. Alapból egyiket sem várnám el – na jó, a kenyeret igen –, de ha már szó volt róla, hülye lesz a szájíz, ha lemaradnak, hogy nem sikerült-e elegendő fogást választani ehhez, vagy hiába bisztró, mégsem járja az egyhetes arcszőr, vagy mi lehet a baj.)

Az Országalma körüli helyek szerintem kávézók, és nem éttermek. Nagyobb hírverést kellene csinálni ennek étteremnek, mert eddig még én sem hallottam róla, pedig Fehérváron élek.
Sajnos Fehérváron nem működne a Gordon-féle kóstoltatás, mert csak körbe kell nézni hétköznap délelőtt kik sétálnak a Belvárosban. Nem az igényes, fizetőképes réteg.

Azt kaptuk, amit az előzetes kritikák alapján vártunk: esztétikus tányérokat (különösen az előételeknél és leveseknél), szokatlan ízkombinációkat, szintén különösen az előételeknél és leveseknél, eddig nem ismert uborkasalátás zöldsalátát, nálunk ismeretlen rántott hús panírozást. Kellemes étkezés volt, nagyon igyekvő szervízzel.

Csak a forgalom: szombat este volt, Fehérváron az országalma körüli 4 vendéglátó hely tömve volt, szinte mindenütt minden asztalnál ültek, a két utcával arrébb levő 67 étterem gyakorlatilag kongott. Egy társaság vacsorázott, egy társaság csak ital fogyasztott és mi. Ennyi volt az egész két óra alatt, 20-22 óra között. Valamit tenni kellene, például a TV Paprika csatorna filmjeiben látott Gordon Ramsay-t meghívni, hogy lendítse fel az étterem forgalmát.

Feltehetőleg ez olyan eset, amikor teljesen felesleges költeni a francia példa megvalósítására. Az előző hozzászólónak nyilván túl krémes volt a püré, nem szereti az olyat, ezért gondolta pornak.
Például én se szeretem, ha nincs semmi tartása a pürének, mindegy, miből készült. Az már csak (burgonya)hab a tortán, ha ráadásul kedvencem, a bonexes csúcsgasztromókus, Pollok L. szállította az alapanyagot...

Kedves Chocolabien!

Nem szálunk el magunktól, az étteremben sem az Ön által említett ételhez sem máshoz nem adunk, adtunk PORBÓL készült burgonyát. Ilyen nálunk nincs. Az említett burgonya köret Ratte burgonyából készül és "csak" vajjal keverjük jó sok ideig, hogy azt az állagot elérjük, amelyet Ön pornak ítélt meg.
A burgonya szállítója a Bonex Kft. Tulajdonos Pollok László (Csalogány 26) tessék érdeklődni.
A Bűvös Szakácstól:
...Ratte fajtából készül Joël Robuchon híres burgonyapüréje:
Ezzel a krumplipürével Joël Robuchon meglehetősen sok konvenciót felrúgott. Konyháján e pürét a Ratte nevű fajtából készítették, melyet korábban inkább salátakészítésre használtak. (Keményre fő, áttörve mégis krémes állagú, távolról a somogyi kifliburgonyára hasonlít)...
Sajnálom, hogy problémát okozott a jobbról "beadott" étel... azt gondoljuk, hogy így kell végeznünk az éttermi szervizben a munkánkat. A só és borsszóró azért maradt fent a főételek leszedése után, mert bizonyára elkerülte a figyelmét az, hogy a fogvájókat is azon tartjuk és a desszert után még szüksége lehet rá... (mákos guba, túró gombóc esetleg sajtok). Tényleg nem gondoltunk rá, hogy ez esetleg gondot okozhat vendégeinknek.
Nyugtát tetszett kapni, számlát nem tetszett kérni. A fogyasztását tételesen feltüntető 3 példányos felírólap 2. példányát (nem kitépett füzetlap) a nyugta mellé csatoljuk. Ezzel valóban sok az élőmunka, de nem kell sorszámoznunk, mert csak az Öné és a harmadik példány pedig a mienk.
Nagyon örülünk annak, hogy az ételek azért "rendben" voltak.
Tisztelettel:
Herczeg Zoltán

Az ételek rendben, a húsleves jellegtelen, nem méltó a többihez. A marhapofa jó ötlet pörköltnek. Ne szálljunk el magunktól, ha éttermünkben PORBÓL készült "burgonyapürét" kínálunk a csirkecomb rolád mellé. Vagy úgy egyáltalán csak van a konyhánkon, mert nagyon kilóg a koncepcióból.

A belső tér szépen kigondolt, bár férfi létemre még az én szemem is kívánta a vágott virágot az asztalról. Az IKEA-s állólámpák kilógnak, a zenét egy mini hifi szolgáltatja egy szekrényre kihelyezve.

A felszolgálás igyekvő, azonban ha azt erőltetjük, hogy mindent jobbról teszünk be a vendég elé, akkor a só- és borsszóró se maradjon fent a főétel elfogyasztását követő lerámolás alkalmával.
A terítés legyen egységes: mindenkinek damaszt hatású szalvéta vagy mindenkinek textil. Az evőeszköznél a dizájn a funkció rovására megy (kés).

A számlát pedig már a balatoni vendéglátóhelyek többségében 10 évvel ezelőtt is cikinek számított volna egy négyzetrácsos füzet kitépett, természetesen sorszám nélküli lapjára írni. Ha nincs belső elszámolású rendszer, legalább sorszámos legyen. Bizalmat veszíthet így az étterem. Tudom én, hogy az élőmunka terhe nagy, ezért enélkül sajnos nem menne sehol, de legalább egy éttermi program proformáját adnák...

Összességében az ételekről való gondolkodásmód Fehérváron egy új irányvonalat képvisel, melyre sajnos még nincs nagy igény.
A kivitelezésben vannak hibák, persze nem ez a gond, hanem ha elhisszük, hogy országos szinten a top éttermek közé tartozunk. Enoteca corso, Imola. Két vidéki jobb étterem, precíz szervíz, por nélküli konyha. Pestről nem beszélve. Tisztelettel...

Konkrétan nekem is csak a 67-es évből sejlenek fel az említettek, amikor az a szimpatikus gasztromanager született állítólag...

nekem ugyan nem sejlik fel sem miniszoknya, sem popzene, sem csábos csajok csókjai, ám annál inkább felsejlik, hogy még csak finomat ettem ott, és a kiszolgálás sincs túlmisztifikálva. nem beszélve arról, mennyire kedvelem a gastromanagert.)))