Bejelentkezés  |  Regisztráció   |   Hirlevél      

Cukrászt keres a Kárpátia

Cukrászt keres a Kárpátia

Többéves referenciával, igazolt gyakorlattal cukrászt keresünk. Teljes munkaidőbe, délutáni és hétvégi munkavégzéssel is. »

Wang Mandarinja

Wang Mandarinja

Wang új helyet nyitott Mandarin néven. A bisztró a Pilvax közben talált otthonra. »

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

A Locavore-ban MINDEN EGY HELYEN

Ízek, látkép és kulinária a Tabán tetején! »

L’Alexandrin: pasztel és terroir

L’Alexandrin: pasztel és terroir

A L'Alexandrin a lyoni hagyományok lágy, de tisztelettudó, mégis rafinált megújítójaként pozicionálja magát. »

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Leon de Lyon: ide nekünk az oroszlánt

Az étterem alóságos intézménye a városnak, a lyoni gasztronómiának. »

Mére Brazier: az anyák főztje

Mére Brazier: az anyák főztje

A legkiérleltebb formában képviselik a lyoni lényeget, az egyszerű és tökéletesen kiegyensúlyozott ízű ételeket. »

Sörmustra

Sörmustra

Cikkek, receptek. Mindent a sörről. »

Baraka
A fúziós zen, a tökéletesség pillanata és a vasaló hiánya

A Baraka egy arab gyökerű, a szúfizmusra visszavezethető szó. Azt jelenti, lélegzet, lehelet. Voltaképpen egy átvitt értelmű lenyomat arról, milyen is a világ, amiben élünk, és amiben mindennek oka van, nincsenek véletlenszerű összefüggések. A Baraka egy étterem, Budapest legpatinásabb sugárútján, ahol a fúzió és a letisztultság kéz a kézben járnak. Zenszerű nyugalom sajátosan magyar körítéssel.

Baraka
Baraka

Szombat van, nagyjából ebédidő – bár szegény nagyanyám már megszidott volna, hogy márpedig akkor is egy órakor ebédelünk, ha a fene fenét eszik is! –, amikor felhívom őket, van-e még asztal, éhes vagyok. Azért telefonálok, mert egy háromszoros Michelin Guide ajánlású étteremnél az ember komolyan veszi az intelmet, hogy előtte azért érdemes érdeklődni. Van bizony: szinte üres az étterem, így szombat ebéd tájt. Hm, ez már a sokadik eset, hogy ilyenbe futok bele. Ennél fogva átértékelődik bennem az intelem és igyekszem viccesen felfogni. Bringával jövök és pozitívum, hogy egyfelől nem csodálkoznak rajta (ez még mindig nem általános), másfelől felajánlják, hogy nyugodtan kössem ki a teraszon, ott biztonságban lesz.

Ahogy körbejártatom a szemem, majd leülök az asztalhoz, egy dolog rögvest zavarni kezdi a szépérzékem – nem sok van belőle, de az elég megbízható és nem is óhajtok megválni tőle. Szóval itt van ez a zen nyugalmat árasztó hely, egészen ízlésesen összerakva – még ha ezen a trend már túl is lépett, de attól még lehet jó –, látszik, hogy a tulajdonos és a személyzet is komolyan veszi a magas színvonalú vendéglátást és akkor tessék, mit látok minden asztalon? Na, mit? Hát azt, hogy az abroszok egyáltalán nincsenek kivasalva! És rögvest ki is zökkenek a frissen megtalált zenemből. Úgy érzem, a baraka nem, hogy könnyítené, éltetővé tenné a lélegzetem, inkább torkon ragad, hogy tudatosítsa, egyszer azért én is meghalok. Megrázom a fejem, nem, ez nem most lesz, különösen nem egy terítőtől, elhessegetem magamtól a dekonstruktív víziót, kérek egy pohár vizet, meg egy bort és megnyugszom.

Kihasználom a lassan visszatérő zen nyújtotta pozitív vibrálást és rendelek: mivel a bringán kissé átfagytam (tavasz ide vagy oda) vágyom egy levesre – egyetlen egy szerepel az étlapon, azt ki is kérem. Vargánya cappuccino konfitált kacsa-sütőtök tacóval, ez a becsületes, a fúziós konyha égisze alatt kapott neve. Főételnek atlanti tőkehalfilét választok mizóval és citrusokkal sütve, gyömbéres sütőtökpürével és pirított kellevéllel s egyben megtudom, hogy ez a hely emblematikus fogása. Desszertnek a créme brulée trilógiára esik a választásom és közben azt remélem, ez is van olyan jó, mint a Gyűrűk ura vagy a Star Wars…

Újra átadom magam a zennek és közben érkezik a házi sütésű kenyér és némi vaj. A kenyérrel az a bajom, hogy mindösszesen egy szelet. És itt is inkább az esztétika bánt, mint a mennyiség: ez így elég szegényesen hat egy ilyen kaliberű helytől. A vaj ugrálósan kemény, de mivel két falat, annyi baj legyen. Éppen végzek, amikor kapom a konyha üdvözletét: egy kanálka bulgursalátát bébirákkal. Izgalmas, fúziós ízvilág, elegáns, de már újszerűnek nem nevezhető tálalással. Kötelező kellék, ha nem lenne, baki lenne (abból már így is volt épp egy pár), és valamit villant abból, ami utána következik. Mert következik.

Elsőként a leves, amit már nagyon vártam. Kifejezetten koncentrált és természetes ízek a cappuccinónak átnevezett krémlevesben. A vargánya selymes, könnyed, lelket melengető. Jól esik, na! Még úgy is, hogy a mellé tálalt tacót kissé nehézkes vele együtt enni. A kacsa omlós, ízre kissé erőtlen, de ez nem baj, harmóniában van a gomba lágyságával és a sütőtökpürével. A taco egyébként olyan, mint Joker, a Batmanből, kétarcú: ropogós és, ahol a kacsa állt rajta, ázott. Ízre pedig semleges. Lépjünk tovább!

Pár percet kell csak várnom, de igazából ez jól esik, közben legalább tarthatom a kapcsolatot az Andrássy úti minimál zenen kívül létező világgal. A signature dishként aposztrofált tőkehal tálalásán újfent tetten érhető az orientalista hatás: tetszetős, művészi és értelmezhető. Az ígért citrusoknak viszont se híre, se hamva, sem ízben, sem máshogy. A gyömbér is lehetett volna kissé erőteljesebb a pürében, a kellevél pedig lazább, omlósabb. A hal szerencsére sokat javít az összképen: a miso jót tett a pácolásnak, az agyon sózást pedig szerencsésen sikerült elkerülni. Korrekt elrugaszkodás a talajtól, de tíz pontos szaltó azért nem lesz belőle.

Jól van, jöjjön hát a harmadik trio – az első a leves volt a kacsával és a tacóval, a második a hal a pürével és a kellel. Legyen a nap száma akkor a hármas (vagyis hogy a kilenc), és a zen mellett a számmisztika segítségével ajánljuk az örökkévalónak ezt a délutánt. Merthogy (ha nem tudtuk volna) az isteni hármas megsokszorozódása a tökéletesség és az örökkévalóság száma, a hinduizmusban pedig erre épül a mandala, amely a világot jelképezi.

Nem készültem rá, hogy épp az Andrássy úton, a Barakában élem át a tökéletesség momentumát, de ha így volt, azért nem esett olyan nagyon rosszul. Ahogy a créme brulée variációk sem. Nevezetesen a karamellás, a vaníliás és a kávés. A tálalás minimalista, visszafogottan formabontó a szögletes pohárkákban, azért ezt még simán túl lehet majd szárnyalni. Az a helyzet, hogy az ízelítősor jó gondolat, és azt is be kell vallanom: a végére telítődik is az ember, jöhet a jól megérdemelt zen szieszta.

A tesztelés időpontja: 2012. április . A kritika az étterem akkori teljesítményét értékeli , amely azóta változhatott.


Címkék: Baraka

« Vissza a TESZTEK rovatba.

Oldalak:  >|

A végzet asszonya a konyhában!

Provokatív, szexi svéd szakácskönyv - azaz ne kelljen olyan gyakran elválni ágytól és asztaltól.

A végzet asszonya a konyhában!

Ha most nálunk rendeli meg, akkor 5990 forint helyett 4490 forintért kapja meg a reprezentatív albumot. »

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Rendelje meg a Larousse enciklopédia új kiadását kedvezménnyel!

Újra kapható a Larousse Gasztronomia Lexikon. Nálunk 24 900 Ft helyett most 19 900 Ft-ért rendelheti meg! »

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

A világ legjobb piacai között: a lyon-i

Ted Aprajev lyoni kalandjai közül természetesen a piac sem maradhatott ki. A szerző saját bevallása szerint jószerivel minden lyoni „disznóságot” felfalt, a tenger nemes gyümölcseitől sem tartóztatva magát, így aznap este már igen elnehezülve érkezett a Leon de Lyon étterembe. »

Quenelles

Quenelles

Ezúttal Paul Bocuse receptje szerint: borjúból

Az emblematikus lyoni ételek szinte egyetlen halalapú képviselője a csukagaluska, vagyis a quenelles de brochet. »

Sashal sáfránnyal

Sashal sáfránnyal

Szemérmes lyoni halassal bontottunk

A croix rousse-i halasnál végigkövettük a sashal tisztítását és előkészítését, majd főztünk. »

Mangalica kocsonya

Mangalica kocsonya

Bocuse D’Or-inspiráció és főhajtás a 2013-as döntő tízedik helyezettje, Széll Tamás előtt. »

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

Így készült fel Molnár Gábor a döntőre

"Az adrenalin szint felfog menni, az biztos, de ez engem csak pozitívan befolyásol." »

A németországi hétköznapok

A németországi hétköznapok

"Sokan teljesen őrültnek gondoltak, hogy azt az egészet, amit itthon eddig sikerült felépíteni, hirtelen felrúgom." »

Értékelési szempontok    |    Impresszum    |    Médiaajánlat    |    Kapcsolat    |    Adatkezelési elveink